Akit kidobtak/kitagadtak otthonról fiatalon, hogy dolgoztátok fel?

Olyan nincs, hogy valakit kidobnak apám mert visszavisz a rendör!

Bevagy jelentve valahová-ott kell lakni.

Hülyegyerek...

Nem dobtak ki, elérték, hogy magamtól lépjek le. Albérletben laktam, barátoknál, pasiknál, mikor hol. A mai napig, ha kell, negyedóra alatt össze tudom csomagolni az egész életem :)

Lelkiekben nagyon megviselt, nem hinném, hogy valaha is el tudom felejteni, amiken keresztülmentem. Rettegek az érzelmi kötődéstől, a kapcsolataim is eléggé felszínesek. Kevés barátom van, és az az igazság, hogy őket is szívbaj nélkül otthagyom, mindegy mennyire szeretem őket.

Régebben nagyon haragudtam a szüleimre, ma már nem különösebben érdekelnek. Ez van, mindenkinek megvan a maga keresztje.

Nagyon jól hangzik, hogy kiskorút nem lökhetnek ki, csak éppen ki az ég ellenőrzi? Bátyám még nem volt 17 mikor apám konkrétan elzavarta, mert mindig utálta. Na minket sem szeretett, de őt konkrétan utálta. Ő a barátnőjéhez költözött, aki a nagymamájával élt (meghaltak a szülei). Volt diákmunkája, mi pedig tesóimmal "loptunk" apánktól. Mikor leérettségiztem én is elköltöztem, kerestem munkát és levelezőn tanultam tovább. Engem nem kidobott csak éppen olyan volt a légkör otthon, hogy muszáj volt menni, alig várta, hogy leérettségizzek. Előtte is mentem volna már, de tesóimat sem akartam otthagyni. Albérletbe mentem. Nem volt egyszerű, vagyis nem az, még most sem tart sokkal előrébb az életem (24 vagyok), nem tudom mikor tudunk előre lépni, annyi hogy már megvan a diplomám, valamennyivel jobban keresek. Nemsokkal utána apám meghalt (gondolom egy tiszta pillanatában rájött milyen hülye és felhúzta magát a közeli erdőben, vagy nem tudom.. de jó abban hinni, hogy egyszer csak rádöbbent arra miket tett élete során). Hogy ne legyen már béke anyám pár hónapon belül összefogott egy másik alkoholista barmot. Öcsém 17 évesen ment koliba, most egy albérletben vagyunk, egyetemre jár (dolgozik, kapja az árvaságit) Húgom még középiskolás, de a barátjánál él már egy éve, van diákmelója, múlthónapban töltötte a 18at, kérte az árvaságit a saját nevére.

Ezeket csak azért írtam le, hogy vannak ezzel így többen, de muszáj valamit kezdeni az élettel, különben megy az ember ugyanúgy a süllyesztőbe mint a szülei. Tudom hogy nem könnyű állást találni, de ha nincs más bármelyik sz.r jó. Albérlet kijön 30ból ha olyat találsz ahol többen éltek.

Lelkiekben mennyire viselt meg? Nem jobban mint a gyerekkorom. Sőt, csak jobb lett. Bár még mindig itt a kilátástalanság, hogy mi lesz, hogyan tudunk egyről a kettőre jutni. Lehet sehogy:)

De itt vannak a tesóim, barátok, most úgy néz ki végre egy stabil kapcsolatom lesz, szóval azért csak vannak amikbe kapaszkodhat az ember. Én igazából a h.lye anyámmal nem tudok mit kezdeni, de nagyon igyekszem eljutni arra szintre, hogy ne érdekeljen mi van vele. Egyszer csak sikerül ez is:)

17 évesen az apám lek*rvázott, és felpofoztam, és 4 zacskó ruhával távoztam otthonról. Rá 2 héttel anyukám is elköltözött.

Albérletbe laktam a legjobb barátoméknál "béreltem" egy szobát, nyilván baráti áron, ismertem a szüleit is régóta. Elvégeztem az egyetemet, diákmunkáztam, amikor már gyakornoki állást kaptam, kicsivel több pénzem lett, összeköltöztem a párommal, aki a férjem lett. Lediplomáztam, megszülettek a gyerekek, később elváltam, ilyenek...

Anyukámmal azóta is tartom a kapcsolatot napi szinten, a tesóimat meg apámat azóta se láttam.