Miért gyűlöl ennyire a testvérem?

Két nővérem van, én is lány vagyok. A legidősebb nővérem (ő 23) pedig úgy érzem, mindig gyűlölt. Amikor kicsik voltunk, azt mondta, eltört egy tükröt, akkor születtem én. De ez szerencse, mert ezek szerint csak hét évig fogok élni. Szúnyogot etetett velem, kiverte az egyik fogamat, egyszer belerángatott egy sárpocsolyába, hátha elsüllyedek és megfulladok. Amikor 11 éves voltam, kórházba kerültem, akkor is azt mondta utólag, igazán meghalhattam volna. Utána egy hétig feküdnöm kellett és kaptam egy csengőt (telefonom nem volt), hogy azzal jelezzek, ha szükségem van valamire. Ő meg szándékosan hangosan hallgatott zenét, nehogy valaki hallja, ha csengetek. Ellopta a naplómat (amibe egy csomó butaságot beleírtam akkoriban), fejből megtanulta, és azt szavalta hangosan, amikor csak meglátott. Ellopkodta a cuccaimat (üveggolyók, nyakláncok, minden apróság, ami egy kisgyereknek értékes) és eldugta, de egyébként sosem nyúlt hozzá. Tudtam, hol a búvóhely, de nem mertem visszavenni a cuccaimat. Egy pokol volt a gyerekkoromnak az a része, amiben ő is szerepel.

Én... úgy emlékszem, sosem bántottam, habár lehet, hogy én vagyok a fiatalabb, és tettem valamit kicsiként, ami rosszul esett neki, én pedig nem emlékszem rá. De amióta az eszemet tudom, mindig elkerültem, az elmúlt 6 évben egyszer sem beszélgettünk. Az összes kapcsolat annyi, hogy mindig, amikor elmegy mellettem, azt mondja, hogy "Csúnya/ronda vagy" meg "Kövér vagy" (48 kiló vagyok).

Nagyon rosszul esik, mert mindig azt szerettem volna, ha legalább a családom elfogad és támogat. Ha őt magát megkérdezem, miért utál, legfeljebb annyit mond, hogy hülye vagyok, azért.

Volt már valaki hasonló helyzetben?

19/l