Mit tegyek? A testvérem gyűlöl!

Hülyén fog hangzani, de így van: EZ NEM A TE PROBLÉMÁD. A tesódnak van veled gondja, ő nem mondja el, mi az, ő nem akar ezen változtatni.

Vagy megbeszélitek, vagy rendesen megalázod őt, hogy "érezze a törődést".

Jaj, szívem, sajnos túlságosan ismerős nekem a helyzet :(.

Nekem két évvel idősebb nővérem van. Ma már felnőttek vagyunk, nem is lakunk egy házban, ritkán találkozunk, és így mondhatni már normális a kapcsolatunk, de ehhez az kellett, hogy elköltözzek otthonról.

Szerintem nálatok az is lehet a gond, ami nálunk: testvérféltékenység. Valszeg a te tesód is egyke gyerek akart lenni, és belerondítottál a képbe, amikor megszülettél. Az én tesóm is borzalmas dolgokat művelt velem, amikor kisebbek voltunk, bár nem ennyire agresszíven, mint a tied (Bátyád van? Valahogy úgy érzem, csak egy fiú képes ilyet mondani, hogy megöllek meg lehánylak...). Az én tesóm inkább lelkileg készített ki. Megalázott mások előtt, zsarolt, fenyegetett, kihasználta a jóhiszeműségemet, átvert, és még sorolhatnám. Szóval nem vagy egyedül :).

Hogy mit tehetsz ellene...? Az a baj, hogy sokat nem tehetsz. Ez most elég furcsa tanács lesz, de azt javaslom, ne foglalkozz vele. Nem próbálj közeledni hozzá, ne akarj kedveskedni neki, ne akarj beszélgetni vele, ne akarj a közelében lenni. Legyél közömbös, kerüld el, nézd levegőnek. Ezzel azt lehet elérni, hogy valószínűleg ő is békén fog hagyni (legalábbis nem fog ENNYIRE szekálni; az én tesóm mindig akkor utált borzasztó módon, amikor próbáltam hozzá közeledni, barátkozni; ha nem piszkáltam, ő sem piszkált 10-ből 9-szer). Tudom, ez nem valami szívderítő, de nem látok más megoldást. Ha közeledni próbálsz, megértetni vele a dolgokat, még jobban el fog taszítani.

Ha ez megnyugtat: szerintem idővel javulni fog a dolog :). Nem tudom, hány évesek vagytok, nem írtad meg, de ha túl jutottok a dacos, nehéz tinédzser éveken, és eléritek a 18-20 éves kort, szerintem javulni fog. Valószínűleg sosem lesztek mintatestvérek, de ez nem baj. A testvér csak egy testvér, nem ő a legfontosabb ember az életedben. A legfontosabb ember az életedben (akivel le fogod élni az életed és életed tanúja lesz) a párod lesz, a férjed/feleséged. Ő pedig nagyon fog szeretni :). Ezt nekem pszichológus tanácsolta, ő pedig érti a dolgát. Ne vedd ilyen komolyan a testvéri kapcsolatot, pláne, ha ilyen rossz.

2-es vagyok.

Hát ezt nem gondoltam volna :(. Azt hittem, fiúk vagytok és jóval fiatalabbak, mondjuk 11 és 14. Ez így még durvább. Az én nővérem 19 éves kora környékére már kezdte maga mögött hagyni a kibírhatatlan stílusát. Mondjuk akkor meg én voltam a nehezen kezelhető... Annyi éven át tűrtem neki, és mikor kezdett nyiladozni a tudatom tinédzserként (14-15 éves koromban), akkor valami vulkanikus erővel tört ki belőlem a harag, hogy basszus nem igazság, hogy nekem ezt kell eltűrnöm állandóan, és mindig megússza a szemétségeit, és a szüleink meg sem próbálják letörni a szarvát, nekem meg megkeseríti az életemet...! Te nyugodtabbnak tűnsz :), és ez nagyon jó. Harag helyett inkább csak fájdalom van benned? Meg nem érted, miért van ez így, mivel érdemelted ki?

Csak ismételni tudom magam: nem érdemelted ki semmivel, és egyáltalán nem a te hibád. A tesód ILYEN, és ez ellen nem lehet sokat tenni. Szerintem ha békén hagyod és tényleg levegőnek nézed és egyáltalán nem érintkeztek egymással, akkor ő is le fog állni. Ha meg még azok után is szívózna, akkor szólj a szüleidnek, hogy lépjenek fel vele szemben, mert tényleg semmilyen okot nem adsz rá, hogy bántson.

Tudom, hogy nagyon nehéz elfogadni azt, hogy a testvéred nem szeret, mikor egy vérből vagytok, és az lenne a normális. Nekem is borzasztóan rosszul esett, és nekem is a mai napig fáj, hogy nem volt igazi testvérem. Én most 26 éves vagyok. Tavaly fordultam pszichológushoz, mert ez a kamaszkorból hozott harag nem akart elmúlni. Úgyhogy eltöltöttem pár hetet azzal egy szakemberrel, hogy ezeket kibeszéltem magamból, és jobb lett a helyzet, persze... A pszichodoki mondta, hogy nem érti, miért foglalkozom ennyit a tesómmal. Hogy nem kellene. Van párom, koncentráljak rá, mert ő a legfontosabb. Ő lesz velem (ha minden jól megy) végig, vele fogom leélni az életem, NEM a testvéremmel, nem a szüleimmel, de még csak a saját gyerekeimmel sem... A pár a legfontosabb. Ne vedd túl komolyan a testvériséget, egy ilyen tesóval nem lehet és nem érdemes. Azzal senkinek sem lesz jobb, ha ezen rágódsz és tépelődsz, hogy miért nem lehet jobb a viszonyotok... Ilyen a természete, ezt el kell fogadni, és együtt kell vele élni. Továbbra is azt javaslom, nézd levegőnek és kerüljétek egymást. A szüleitek is boldogabbak lesznek szerintem, ha nem azt látják majd állandóan, hogy veszekedtek meg ölitek egymást.