Lehetek azért "antiszociális", mert nincs testvérem és sokat voltam egyedül gyerekkoromban?

ha gondolod beszélgethetünk is, mondjuk nem tudom, hogy mi sül ki belőle, ha két "antiszoc" emberke egymással akar beszélgetni :D

amúgy nem teljesen igaz, hogy egyke vagyok, mert van két testvérem is, de ők több mint 10 évvel idősebbek, úgyhogy sosem volt meg a közös hang

Ez jó kérdés. Én 34 éves nő vagyok, 2 gyerkőccel. Testvérem nincs, és gyerekként sokat voltam egyedül. Ált.suliban még nem zárkóztam el a társaságtól, de aztán történt vmi, és azóta nem vagyok egy társasági lény. Vagyis, ha csak 2 emberke van a környezetemben, akkor úgy ahogy társalgok, de ha többen, akkor már megkukulok. Marha szar egy dolog, de nem tudok tenni ellene, hiába próbálkozok.

Azt hozzáteszem, hogy engem sokat csúfoltak, mindig leszóltak, a véleményemre nem hallgattak, ha szóltam vmit, akkor meg sem hallották. Szerintem ez a fő oka, hogy ilyen lettem. A mai napig van, aki ócsárol, a hátam mögött kinevet, ha mondok valamit, meg sem hallja, amolyan közönyös.

Aszociális.

Nekem van egy tesóm, és én is inkább egyedül vagyok. Nálam az az oka, hogy más vagyok mint a többi ember (ne érts félre, nem ilyen "különleges hópihe" módon más, hanem tényleg más), nem nagyon viselem el a társaságukat. Gyerekként is ilyen voltam elvileg, inkább egyedül játszottam, a húgom 3 évvel fiatalabb, de anyám szerint nem nagyon foglalkoztam vele sem mikor kisebbek voltunk. (Meg később sem, de arra már magamtól emlékszem.) 21n

Közrejátszhat a dolog szerintem, de nem csak ezen múlik... Például van egy barátnőm, akinek a tesója, ha idegen jón a házba bezárkózik a szobájába...stb. Pedig ők 9-en testvérek...

Mindig azon múlik, hogy az illető akarja-e vagy sem!!!