Miért gyűlöl ennyire a testvérem?

Édesapátokkal mi van?

Mert tudod ezt a problémát még gyerekkorotokban kellett volna megoldani, de nem neked, hanem a szüleiteknek.

Te mondhatsz bármit, te vagy a kistestvér, akinek nincs tekintélye előtte.

Így maximum, mivel ő ennyire utál, ha le is ülnél vele, csak annyit érnél el, hogy jól összevitatkoztok. Aki azt javasolja ilyen helyzetben, hogy beszélgessetek, és az majd mindent megold, az szerintem nem találkozott még igazán kibírhatatlan, gonosz emberrel. Vannak emberek, akiknél a beszélgetés nem használ.

Lehet, a nővérednek az se használt volna, ha édesanyád felpofozza a dolgaiért gyerekkorában, pedig akkor kellett volna megtanítania arra anyukádnak, hogy a testvért nem bántjuk.

Így most már ez a helyzet, ez van. Kerüld el őt, és később is lakj tőle a lehető legmesszebb, mert akinek ilyen rokona van, annak nincs szüksége ellenségre.

12-es voltam.

1, Lehet, hogy van valami negatív élménye, amit tévesen hozzád köt. Pl.: Megszületett a kisebbik húgom, és aztán apa lelépett, és nem láttuk többet, pedig hogy szeretett minket.

(Ez persze az ő egyéni felfogása, nem biztos, hogy így volt, vagy hogy apátok valaha törődött vele, és annak meg, hogy ő elment, semmi köze ahhoz, hogy te megszülettél, de lehet az ő fejében ez valahogy összefügg...)

2, Édesanyád akkor ezek szerint nem nagyon fog tudni segíteni, pedig talán neki lenne (lett volna) tekintélye. Azért írom, hogy "lett volna", mert a testvéred most már 23 éves, most már nyilván nehezebb, ha nem lehetetlen rá bármiben hatni, mint mondjuk még tíz éves kora alatt. Én sajnos nem értek egyet azzal, hogy mindenkit úgy kell elfogadni, ahogy van.

Azzal értek egyet, hogy mindenkit tolerálni kell, de csak addig a határig, ameddig nem bánt meg, vagy készít ki másokat, márpedig veled a testvéred ezt csinálja. Tervezett módon (vagy ösztönösen), de lelki terrorban tart több, mint egy évtizede, és láthatóan nem érdekli, hol vagy hogyan árt neked.

Ezeknek fényében te szerintem a következőket tudod tenni:

1, Megkéred a testvéred, hogy pszichiáter vagy pszichológus (kéne egy közvetítő személy, aki nem a családhoz tartozik, és akire mondjuk azért, mert orvos, a testvéred is hallgat) segítségével beszéljétek át ezt a dolgot. Vigyázni kell, mert tele van az ország hozzá nem értőkkel, szerintem estig lehetne a rémtörténeteket sorolni, de tegyük fel, hogy hallod valakiről, hogy nagyon jó. Hozzá esetleg el lehetne menni.

Hogy a testvéred erre mennyire hajlandó? Eddigi viselkedése alapján azt mondanám, semennyire, de esetleg meg lehet próbálni.

2, Mielőbb elköltözöl, és lemondasz arról, hogy normális kapcsolatot alakíts ki vele. Tudatosítod magadban, hogy az életed úgy lesz nyugalmas, hogy ő nincs benne, mert sajnos nem tud megváltozni, mert láthatóan nincs is erre igénye. Vannak emberek, akikkel nem lehet mit kezdeni, ahol semmilyen szép szó nem használ, de a csúnya se, ha megvered, az se, semmi.

Egyébként én azt gondolom, ha te eltűnsz az életéből, nem tudja majd egyből a viselkedését feladni, és keresni fog más bűnbakot, akin a feszültségeit levezetheti. Ez lehet a (majdani, vagy jelenlegi) párja, a (leendő) saját gyereke, az édesanyád, minél gyengébbnek hiszi, annál jobb. És persze a lényeg, hogy folyton kéznél legyen, mint te. Ennek elkerülése érdekében talán megkísérelhetsz most őszintén beszélni édesanyáddal, legalább a friss dolgait elmondani neki, talán meg tudjátok győzni arról, hogy segítséget kérjen (pszichiátertől), de ha nem megy, akkor nem lesz más választásod, mint magad mögött hagyni a helyzetet.

17-es: Nagyrészt egyetértek veled, de szerintem nem lenne jó, ha visszaszekálná folyton.

Nagyon könnyű az ilyen negatív viselkedésmintákra rászokni, ahogy a nővére is jól rászokott erre a gonoszkodásra, beleégett a dolog teljesen.

Azért nehéz a hülyékkel, mert nem lehet a szintjükre ereszkedni ahhoz, hogy elbánjon velük az ember, mert az semmi jóra nem vezet... Ezért kell róluk egy az egyben elfeledkezni.