Elmennél a testvéred temetésre ezek után?

Szerintem nem halsz bele te se egy napba. Legbelül biztos te is gyászolhatod, vegülis testvéred volt, csak volt vele valami érzelmi kapocs, főleg ha ennyire fájtak a szavai neked. Nekem személy szerint, ha egy olyan ember szól be, akivel nincs semmilyen kapcsolatom, nem fájnak a szavai. Magadban is le kell tudd ezt zárni, és a temetés segít. Könnyen beszélnek itt az emberek, ugyanis szerintem ők hasonlót nem éltek át. Add meg a végső tiszteletet neki, elvégre is testvéred volt. Szerintem ez egy érett felnőtt felfogás, ha ilyen helyzetben félreteszed a haragosan és mindent, és segítesz anyukádnak meg a testvéred családjának valamit, és kimutatod, hogy velük vagy a gyászban. Ők nem hibásak. Tesód meg már gondolom nem fog tudni megsérteni.

Ilyenkor el kell felejteni ezeket a dolgokat, ugyanis család az első.

Ha azt érezném, hogy a családomnak szüksége van a lelki támogatásra a jelenlétem formájában, akkor elmennnék.

Egyébként nem

Elmennék. Egyrészt mégiscsak testvér volt, másrészt én úgy gondolom, ilyen esetben nekem is jobb lenne ezt ilyen módon lezárni, nem utólag esetleg megbánni, hogy nem mentem el. A többi rokon felé is egy gesztus ez, édesanyádnak is biztos jól esne, ha ott lennél mellette, a másik testvéred is jó néven venné, és a meghalt testvér gyerekei felé is ez egyfajta békejobb.

Van olyan rokonom akivel évtizedekig nem álltam szóba. Megöregedett, betegségekkel küzdött, végül egy karácsony előtti időszakban elmentem meglátogatni. Jót tett a lelkemnek, ő is örült neki, egyfajta megbékélést adott, én ebből a tapasztalatomból indulok ki.

23.

A család az első, meg támogassuk anyukát, meg blablablabla.

Akkor az anyja miért tűrte el a saját maga és a másik gyereke, azaz a kérdező irányába az aljasságot?

Eszem ágában nem lenne, az meg, hogy "a testvérem" - oké, és?

Mondjuk hogyha nekem azt mondaná a gyerekemre, hogy "beltenyészetes kölyök" úgy visszakézből szájon verném, pedig végtelen türelmes és nyugodt ember vagyok.