Ha a gyereknek nincs joga beleszólni hogy legyen-e testvér, akkor ugye a szülőnek sincs joga ingyen bébiszitternek használni az idősebb testvért?
Most nem rólam van szó, mert már 22 éves vagyok és a testvérem csak 1 évvel fiatalabb. Csak belegondoltam most ebbe.
Pl mire ovodás lesz a kistesó a nagyobb gyerek meg még tini, anya apa megy vissza dolgozni milyent lehet, aztán egész héten rá van sózva a nagyobbra a gyerek. Ezt mégis hogy gondolják a szülők?
Szerintem alap dolog, hogy nem vállal be az ember még egy gyereket, ha nem bírja megoldani az egyik szülő az otthon maradást anyagi vagy má okok miatt. Már nagyszülőrenis pofátlanságnak tartom folyamat rásózni az unokát, mert már nem ott tartunk mint 50 éve hogy együtt él 2-3 generáció, hanem jobb esetben mindenki a saját háztartásban él.
Most eltekintve attól, hogy ezzel a nagyobb gyerek szabadságát veszed el, főleg nyáron…. Ha a kisebbel valami lesz, akkor a nagyobb lesz elővéve és hibáztatva, szóval a felelősség nagysága is nagyon nem fair ingyen munkáért, mert ez ingyen munka. Az hogy eltart a szülő lehetőségeihez mérten az a kötelessége. Pont. A gyerektől maximum házimunkát lehet elvárni cserébe, nem egy másik életért való felelősségvállalást.
Ettől nem lesz jobb a testvéri kapcsolat sem. Nagyapám pl amíg élt nem bocsájtotta mrg se a szüleinek, se a húgának hogy “elvették a tinikorát”, nem is lett neki egynél több gyereke. Van olyan ismerős, aki mesélte hogy a nagyanyját a nővére elvitte az anyjuk munkahelyére és ott hagyta, mert nem bírt vele.
Velem biztos nem csinálták volna ezt meg. Én szépen ott hagytam volna a kistesót az ovodába, úgyis anyámmal veszekedett volna nem velem, nyaranként meg szépen reggel elmentem volna mielőtt felkel mindenki, aztán nézhettek volna. Aztán milyen jogon büntettek volna engem? Mert nem vagyok hajlandó elvégezni a szüleim dolgát? A gyerek dolgait a két szülőnek kell megoldania, minden más csak mellébeszélés é szerintem nagy szemétség a nagyobb gyerekkel kicseszni, mert a szülők nem bírtak előre gondolkozni.
Az más, ha történik valami és menetközben alakul ki a helyzet vagy már az elejétől a semmire vállalnak be gyereket.
Látom nincs olyan kérdés, ahol a sok megkeseredett szerencsétlen ne a kérdezőt becsmérelné, és ne a kérdező lenne beállítva a világ legrosszabb emberének! A belem kifordul tőletek, szóval ez az utolsó hogy írok ehhez a kérdéshez. Ha egy szülő írná ki a fordítottját, akkor az 59-es meg az összes hasonló válaszoló, a szülő torkának esne neki, pont azokkal az érvekkel amiket én hoztam fel. Csak ezt nem fogjátok itt bevallani, még magatoknak sem meritek bevallani, mert a nárcisztikus fejetek nem engedi be a lehetőségét annak, hogy esetleg ti tévedtek.
Az utolsó gondolat. Elég szétnézni fb-n, hogy mennyi jó indulat van főleg a 40+-os generációban, ezek az emberek hogy nem tettek jó indulatból semmit az életben az 100.
válasza:A magyar egy előítéletes nép! Ez már így is marad, és az előítéletes többség nem is tudja magáról, hogy az.
Erre a legjobb példák itt vannak a családi kapcsolatokban. Felesleges részletezni, de többnyire nulla vagy félinfók alapján már beskatujázzák az embereket.
Egy adott kérdésre egy adott csoport ugrik rá, az adott kérdés inverzére pedig egy másik csoport. Bár akadnak átmenetek is.
válasza:"Az utolsó gondolat. Elég szétnézni fb-n, hogy mennyi jó indulat van főleg a 40+-os generációban, ezek az emberek hogy nem tettek jó indulatból semmit az életben az 100."
A saját szüleid is ebbe a generációba tartoznak. Ők se tettek semmit joindultabol. Vállaltak pl 2 gyereket, amiből az idősebb mindenképp egy agresszív, egoista lény lett, aki mindent tud és mindent jobban. Ez a gondolkodás 16 évesen még elfogadott, 22 évesen már röhej kategória
válasza: válasza:Inkább menne el mindegyik gyűlölködő méregzsák egy terapeutához a kérdezővel együtt…
Gusztustalan hergelés az egész.
válasza:Amit 30-as írt, az például nálunk is megvolt. Apu nővére sérülten született, az egész családnak körülötte kellett ugrálni.
Mi 3-an vagyunk testvérek, én vagyok a legidősebb. Én örültem a tesóimnak, és szívesen vigyáztam rájuk, gondoskodtam róluk. De igenis lett volna olyan alkalom, akmikor elmentem volna haverokkal bulizni, mondjuk havi 1x. És nem lehetett, mert vigyázni kellett a kicsikre. Mai napig nagyon szoros a kapcsolaom tesóimmal, kb anyjuk helyett anyjuk voltam, én főztem rájuk, és tanultam velük, a szülőikre is én jártam. Anyám az a tipik szülni tudok, de nevelni nem akarok féle volt. És sosem bántam, tényleg szerettem/szeretem tesóimat. De ettől függetlenül mire felnőttek én annyira lefáradtam a gyereknevelésől, hogy itt vagyok 32 évesen, és még most agyalok azon, hogy vállaljak-e gyereket. Férjem szeretne, évek óta próbálkozunk is (kb 3-4 éve), de nem jön össze, igazából én annyira nem is bánom. Szívesen várnék még 10 évet a gyerekvállalással, bár olyan idősen meg már lehet nem kéne gyereket vállalni (mármint férjem akkor közel lenne már az 50hez).
És teljesen meg tudomérteni azokat is, akikre rá lett sózva a kistesó, de ők nem akarták volna. Nem könnyű, pláne gyerekként nem könnyű gyereket nevelni. Különösen, ha a sajád anyád beszél ellened. Mikor próbáltam volna értelmes keretek között nevelni a srácokat és szabályokat felállítani aztán anyám egy-két szavával lerombolt mindent (nem kell megenni, ha nem akarod, majd főz neked mást a nővéred, vagy nem baj ha nem csinálod meg a házit, az úgyis hülyeség), akkor úgy az ember tudna sikítani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!