Ha a gyereknek nincs joga beleszólni hogy legyen-e testvér, akkor ugye a szülőnek sincs joga ingyen bébiszitternek használni az idősebb testvért?
Most nem rólam van szó, mert már 22 éves vagyok és a testvérem csak 1 évvel fiatalabb. Csak belegondoltam most ebbe.
Pl mire ovodás lesz a kistesó a nagyobb gyerek meg még tini, anya apa megy vissza dolgozni milyent lehet, aztán egész héten rá van sózva a nagyobbra a gyerek. Ezt mégis hogy gondolják a szülők?
Szerintem alap dolog, hogy nem vállal be az ember még egy gyereket, ha nem bírja megoldani az egyik szülő az otthon maradást anyagi vagy má okok miatt. Már nagyszülőrenis pofátlanságnak tartom folyamat rásózni az unokát, mert már nem ott tartunk mint 50 éve hogy együtt él 2-3 generáció, hanem jobb esetben mindenki a saját háztartásban él.
Most eltekintve attól, hogy ezzel a nagyobb gyerek szabadságát veszed el, főleg nyáron…. Ha a kisebbel valami lesz, akkor a nagyobb lesz elővéve és hibáztatva, szóval a felelősség nagysága is nagyon nem fair ingyen munkáért, mert ez ingyen munka. Az hogy eltart a szülő lehetőségeihez mérten az a kötelessége. Pont. A gyerektől maximum házimunkát lehet elvárni cserébe, nem egy másik életért való felelősségvállalást.
Ettől nem lesz jobb a testvéri kapcsolat sem. Nagyapám pl amíg élt nem bocsájtotta mrg se a szüleinek, se a húgának hogy “elvették a tinikorát”, nem is lett neki egynél több gyereke. Van olyan ismerős, aki mesélte hogy a nagyanyját a nővére elvitte az anyjuk munkahelyére és ott hagyta, mert nem bírt vele.
Velem biztos nem csinálták volna ezt meg. Én szépen ott hagytam volna a kistesót az ovodába, úgyis anyámmal veszekedett volna nem velem, nyaranként meg szépen reggel elmentem volna mielőtt felkel mindenki, aztán nézhettek volna. Aztán milyen jogon büntettek volna engem? Mert nem vagyok hajlandó elvégezni a szüleim dolgát? A gyerek dolgait a két szülőnek kell megoldania, minden más csak mellébeszélés é szerintem nagy szemétség a nagyobb gyerekkel kicseszni, mert a szülők nem bírtak előre gondolkozni.
Amúgy régen nem volt ilyen, hogyha nekem sincs jogom valamihez, akkor a szüleimnek se.
Egyoldalú volt a dolog, sőt megszületett az a mondás is, hogy "Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kis ökörnek." És bizony, a gyerek volt a kis ökör, sokszor felnőttként is, a szülő haláláig.
Ezt a nézetet most kezdi kinőni a társadalom. Hogy mennyire jó dolog az vagy sem, hogy kinőjük, ezt mindenki döntse el maga.
Hmm... Erdekes nekem a nagyobb gyerekeim megertetek h segiteni kell a kicsinel.
Oke annyira nem voltak leterhelve. Ha mar egy suliba jartak jonnenek haza egyutt. Es legyen el 1 orat amig haza erek. Reggel meg egyutt menjenek be. A kicsi a busz elejen szallt fel a nagy a kozepen. Vissza fele ugyan ez.
Egyutt indultunk reggel csak ok jobbra en balra.
én #7-es vagyok.
azzal nincsen semmi baj hogy a nagyobbik időről időre vigyáz a kicsire. engem tök sokáig anyának hívott mert a saját anyja képtelen volt vele foglalkozni. azért ez gáz nem?
egy bizonyos mértékig okés ha a nagyobbikra van bízva - de a tinédzser éveim nekem az ingyen bébiszitterkedésre mentek el. addig voltak barátaim amíg kistesómat el nem kellett kezdenem pesztrálni
Úristen!
Nincs jogod beleszólni, mint hogy a te születésedbe sem volt joga senkinek.
A testvéréért oda-vissza felelőssége van minden normális családban mindenkinek.
A kisebbet óvjuk, vigyázunk rá.
Az nem baj, ha a nagy tesó saját akarátából akar vigyázni a kicsire, de ha a nagy nem igényli a kicsit és akkor is a keze alá van nyomva az csak gyűlöletet szül.
34es!
Szóval a tesónak és a szülőnek ugyanannyi áldozatot kell vállalnia? A nagytól elveszik a fiatalkorát, a kisebbnek meg meglesz ha addig nem lesz még egy gyerek. Ez hol fair?
35!
Szóval te az a szülő vagy, aki megcsinálta a porontyot, majd mikor már nem aranyos babuci volt, akkor passzolta le jobbra balra, hogy szenvedjen más vele.
Nekem csak akkor lesz gyerek, ha harmadik szülő nélkül is feltudom nevelni.
ELVILEG nem, gyakorlatilag meg sok szülő pont leszrja.
Nálunk is én voltam az ingyen szitter, mert anyámék csak dugni tudtak, de gondozni a második gyereket már nem.
Minek? Én úgyis otthon vagyok, főleg nyaranta.
Az eredménye - utálom a testvéremet, mert állandóan rá kellett vigyáznom, nem volt nyári szünetem, hiába voltak barátaim, nem tudtam menni sehová, "mert a kicsi".
Ja bármi történt vele, engem cs.sztek le, miért nem figyelek rá jobban - mondjuk ez vicces, mondja ezt az, aki csak megcsinálni tudta
És természetesen nem akarok gyereket. Minek? Egyet már neveltem hétéven keresztül, nem kell saját, bár haza sem járok, mióta elköltöztem.
Vannak azért sokkal szelídebb gyerekek, akik nem úgy fogják fel, hogy nincs nyaruk, nincs életük, hanem természetes nekik, hogy egy darabig ilyen a tesós élet.
Természetesen az utána kialakuló jó testvéri kapcsolat és az azzal járó előnyök is az övé lesz.
Kár, hogy kevesebb az, aki szelíd és türelmes. Sok a hőzöngő.
Nagymamám is felnevelte az öccsét, egy pillanatig se volt neki teher, sőt úgy nyilatkozott mindig, hogy nagyon szerette őt már babakorától.
Az öccse ezt felismerte, mihelyt kifejlődött az értelme, és bőségesen viszonozta is. Náluk jobb testvéri kapcsolatot nem láttam még. Jobb volt a kapcsolatuk, mint a szüleikkel.
Végül amikor nagymamám háztartásbeli lett, mert nem tudott dolgozni (ezt kb 80 éve így hívták), az öccse onnantól egy havi fizetés összegével támogatta, egészen haláláig. Mert ő jól keresett, a nővérét pedig nagyon szerette.
A szeretet szeretetet szül.
Már mindketten meghaltak. Nagymamám most lenne 103 éves, az öccse pedig idén lenne 100. 20 éve halottak mindketten.
Jobb világ volt akkor.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!