Mit csináljak ha a sógornőm össze akar ugrasztani az öcsémmel??

#6

Ez alapján simán lehet, hogy rájuk telepedtek, pl. anyád.

Miért főz nekik ebédet? Ez valóban lehet sértődésre ok, mert ha nem kérték, minek? Olyan, mintha anyád nem bírná felfogni, hogy külön háztartást visznek. Meg a faggatózás, mit főzött, is azt sejteti, mintha számon akarná kérni, mit csinál vagy nem csinál. Mint egy főnök.

Miért vesz ruhát a felnőtt fiának anyuka? Ismertem olyat, ahol állatmintás alsónadrágot vett a felnőtt fiának, hát jó, hogy nem hordta.

Mikor meglátogatjátok őket, bejelentkeztek, vagy csak megjelentetek, mert gondoltatok egyet, és azt szabad? Ha utóbbi, én sem vágnék jó képet. Sőt, be sem engednélek úgy. Mert lehet, hogy ti a tesódat látogatjátok, de az egy magánlakás, ahol ő is ott él.

Kérték, hogy vigyetek kaját? Ha nem akkor minek visztek, ha nem fogadják szívesen? Szóltok előre ha mentek, vagy csak beállítotok? Milyen gyakran mentek? Ez a ruha dolog is olyan, hogy biztos nem azt nehezményezi, hogy egyszer vettél egy valamit, ami esetleg nem tetszik.

Próbáljatok meg leszakadni róluk. Ha a sógornő írná ki, hogy anyóséktól meg lehet fulladni, mert folyton a nyakukra járnak és kéretlenül odahordanak mindenféléket, akkor simán a sógornőnek adnának a legtöbben igazat. Ők egy külön család, külön élettel, ne tapadjatok annyira. Biztos rossz anyukádnak, hogy a kicsi fia felnőtt és kirepül, de ez az élet rendje. Ha nagyobb távolságot tartotok, akkor hiába találkoztok kevesebbszer, sokkal jobb lesz a kapcsolat azokon az alkalmakon.

Az én volt pasim is ilyen anyuci pici fia volt. Hetente haza kellett járnia, különben irgumburgum (tehát minden hétvégénk kuka, de ha elmentunk valahova, akkor az anyjának telefonslhatnekja támadt). Állandóan hozta az egy hétre való kaját kettőnknek (!) holott mondtam, hogy én a saját magam által elkészített ételt szeretném enni. Az anyja rettenetesen egészségtelenül főzött tiszta zsír meg cukor volt minden, persze állítólag egészségügyi végzettsége volt (es ezen felbuzdulva abba is beleszolt, hogy milyen probiotikumot szedhetek :D). Én úgy bojkottaltam, hogy hiába szóltam szépen, csak küldte, szóval egy idő után egyszerűen nem ettem meg. És páromra hagytam azt is, hogy kidobálja, így érdekes módon csökkent a hazahozott kaja mennyisége.

Szerintük az volt a normális, hogy csak úgy gondolnak egyet és átlódulnak egymáshoz. Sokan veszekedtunk ezen akkoriban a párommal, hogy hahó, én is itt lakok!

Ezer egy és probléma volt a tapadós anyucival, aki kb meg volt sértődve, hogy a saját családommal karácsonyoztam, és nem velük. Végül otthagytam ezt az agyrémet, mert persze én voltam a nem normális, hogy egy önálló felnőtt párkapcsolatot szerettem volna, nem pedig egy anyucit a nyakamba.

Emberek, azért ne essetek már túlzásba.... a ti anyátok soha nem visz nektek egy fel kaját, vagy mi?

Ez se normális, amit ti írtok, hogy kvázi ne adjanak nekik semmit, ne kérdezzenek semmit, mert minden beleszólás. Nyilván nem mindegy a mérték, mert napi szinten tényleg nem kell fözni a fiának, de most abban mi van, ha kéthetente egyszer anyós csinál valami olyat, amiről tudja, hogy szereti a fia és visz belőle neki?

Az én anyósom is süt-főz olyanokat, amiket mi szeretünk, hoz belőle néha, eszembe nem jutna ezen problémázni, mert úristen, nem én tettem az uram elé a kaját vagy eszembe nem jutna kritizálásnak venni. Azzal se értem, mi a baj, ha ruhadarabot vett karácsonyra a testvérének a kérdező, eskü nem értem, ti ebben mit láttok gondnak.

Meg mi a f*szomért lenne fontoskodás vagy kontrollálás, ha megkérdezik, hogy mi újság, mit főztél, mész dolgozni vagy hogy vagytok, jól sikerült a szülinapi buli? Mi a tökömröl szabad megkérdezni egy testvért vagy gyereket egyáltalán, ha még ilyen hétköznapi dolgokat sem kérdezhet meg az ember, ti miről beszéltek anyátokkal, atomfizikáról?

A 8-asnak igaza van amúgy, mondom ezt nőként, én is azt látom jellemzőnek a saját környezetemben, hogy a nők nem bírnak semmit elviselni a párjuk családjától, minden beleszólásnak, kritikának vesznek - miközben a saját családjuk fenekéből meg ők nem bírnak kiszakadni -, a pasi családja mindig rossz, a nőé mindig jó. Tisztelet a kivételnek, de dettó ezt látom családi és baráti körben is.

És nem is értem az itt kommentelőket is, akik az életbe belemászásnak nevezik azt, ha anyuka meg meri kérdezni a fiát, hogy mit főztek, jó ég, mi is meg szoktuk kérdezni egymást anyóssal néha, szimpla kíváncsiságból. Ha már ezt is tilos megkérdezni, miről lehet egyáltalán kérdezni, hogy ne legyen kontroll?

"Emberek, azért ne essetek már túlzásba.... a ti anyátok soha nem visz nektek egy fel kaját, vagy mi?"

Nincs itt semmi túlzás, hiszen nem tudunk semmit. Pontosan a mérték a lényeg. Nem tudjuk mennyi kaját visznek, milyen kajákat visznek, milyen gyakran mennek, mi volt pontosan a baj a ruhával, stb. Mivel nem tudunk semmit, ezért találgatunk, megosztjuk a saját tapasztalatainkat. Fontos más nézőpontok megismerése is, hiszen mindenkinek máshol van az ingerküszöbe. Van akinek nem baj, ha minden vasárnap anyóséknál kell hesszelni, más az évi egy alkalmat is gyomorgörccsel várja. Az ilyen csevegős kérdésekkel is az van, hogy ha alapból jó a kapcsolat, akkor persze, az ember szívesen megosztja a részleteket a családjával, akik nem kedvelik egymást, ott olyan mint a foghúzás. Pláne ha minden alkalommal újra meg újra ugyan azokat a köröket kell lefutni. A kaja is ilyen, van aki már remegve várja a hétvégét, hogy végre újra a jó házi kosztot ehesse, mást meg ki lehet kergetni a világból a rántott húsnak már a szagával is.

"Nincs itt semmi túlzás, hiszen nem tudunk semmit. Pontosan a mérték a lényeg"

De ti ahelyett, hogy elmondtátok volna ezt, nekiálltatok leosztani a kérdezőt többen is, hogy belepofáznak a srác életébe, meg kontrollálják. Ez igenis túlzás.