Mit tehetnék? Nagyon nem akarom, hogy erre menjen el a szünet.

Most komolyan...

Nyilván azért jönnek haza, hogy a családdal legyenek. Kint élnek, ott vannak a barátaik. Mit csináljak itthon, üljenek egy szállodában két hétig??? A saját gyereketeknek megmondanátok, hogy bocs, már voltak itt nyáron, karácsonykor ide ne gyere???

Már megint egy "igazi férfi", aki nem képes egészséges határokat húzni, és bedurcizik, mint egy ovis kislány (utalok itt arra, hogy három napig nem szólt hozzátok, mikor felhoztátok neki a problémát). Szánalom. Nyilván nem kell "kidobni" a felnőtt gyerekét, de a programokat normális mederbe terelni, úgy, hogy az mindenkinek jó (de legalábbis elfogadható) legyen, nagyon is szükséges lenne.

Kérdező, itt sajnos csak rossz megoldások közül lehetne választani. Talán még az a legkevésbé rossz, amit az egyik válaszoló javasolt: anyud tanuljon az öcséddel (ha kérdezik, miért nem vesznek részt a nagy beszélgetésekben, meg lehet mondani, hogy a gyerek felvételire készül), te pedig szervezz programot magadnak önállóan. Fontos, hogy apád gondja legyen egyedül a bátyád (nem a "báttyád") kiszolgálása és szórakoztatása. Talán észhez tér.

Fontos, hogy apád gondja legyen egyedül a bátyád (nem a "báttyád") kiszolgálása és szórakoztatása

Hozzátok ha vendég jön, csak annak a dolga, akinek a rokona?

Ez, hogy jeleztétek apukádnak, hogy ti ezt nem akarjátok és 3 napig nem szólt hozzátok, mert ki mertétek fejezni az érzéseiteket és ezért csenddel büntet.

"A csenddel verés a passzív-agresszív magatartás talán leggyakoribb formája: az egyik fél egy pillanat alatt, minden magyarázat nélkül megszünteti a kommunikációt a másikkal. Ilyenkor direkt nem veszi fel a telefont, eltűnik, nem reagál, nem válaszol, nem elérhető. Ezáltal úgy érzi, hogy nyeregben van, ő irányít, sőt felsőbbrendűnek érzi magát, hisz mégis miatta vagy rosszul – ráadásul ő dönti el, hogy meddig."

Figyelembe kellene vennie a ti érzéseiteket is apukádnak és egy olyan megoldást találni, ami mindenkinek megfelel. Az, hogy homokba dugja a fejét nem megoldás.

Azt tanácsolom, hogy annyit szólj és foglalkozz velük, amennyi jól esik és még nem megterhelő.

A saját házatokból nehogy már ti "meneküljetek el".... Meg programokat csinálni stb

Azt is ugyanúgy meg kellene érteniük, hogy nem akartok velük tölteni annyi időt.

Itt senki nem akar megbántani senkit. Viszont a másokkal való együttélésben jogunk van határokat fel állítani. Legalábbis normál esetbe így kellene működnie a dolgoknak.

Ez nem megoldás, hogy ti részetekről nem tudjátok kifejezni, hogy nektek ez terhes valamilyen szinten. Ha kifejezitek akkor apukád nem szól hozzátok. Neki is nem ovisan kellene viselkedni, hanem mint családfő kiállni a családja mellett. Leülni és megkérdezni titeket is, mert ti is ott éltek a családba. Hogy akarjátok, mit tegyünk? Így kellene működnie. Ez nem bűn, hogyha kifejezitek az érzéseiteket.

Itt alapjáratok ugye te is írod, hogy nem azzal van a baj, hogy mennek, mert szívesen vannak látva, csak azzal van a baj, hogy sokáig maradnak.

Nem is tudom mit tanácsolhatnék még... Apukád valószínű, hogy nem fog tudni változtatni. Ő ilyen azzal oldja meg a konfliktus, hogy sehogy nem oldja meg... Inkább nem szól hozzátok.

Azt tudnám még hozzá fűzni, hogy anyukád is csak annyit főzzön, amennyi nem teher. Illetve annyit foglalkozzon velük.

Ha apukád ilyen nagy legény akkor majd ő megoldja. Ha nem hajlandó kompromisszumra.

Annyit kell foglalkozni, amennyi nektek jól esik. Ne meneküljetek el, mert az a ti házatok is.

Ha egyik nap nem akarsz foglalkozni velük, nincs kedved akármi, akkor nyugodtan maradj a szobádba.