Ebben az esetben dolgoznátok az öcsémmel?

Annyit megtehetsz,hogy elmondod a főnöködnek az öcsédet.

Aztán vagy felveszi,vagy nem.

Az már nem a te hibád lesz,hogy életképtelennek látta és nem vette fel.

Nem.

Szülőknek is megmondanám,hogy felnőtt ember az öcsi. Emberelje meg magát. Sosem vállalnék egyik rokonért sem kezességet,ha ilyen link.

Nem.

Azért sajnálom szegényt. Ilyen megnyilvánulások után a saját testvérétől valószínűleg már ha akarna sem merne próbálkozni. Ha valakit sokáig semmibe neznek és életképtelennek tartanak az is lesz és marad. Mikor a saját családod sem bízik benned meg szégyell annál nincs rosszabb. Unokatesóm is ilyen volt, persze kiborított mindenkit, de mindig biztattuk, hogy ettől még szeretjük és probálkozzon csak.. aki a gödör alján van azon biztos nem segít ha még földet is dobsz rá..

Nem dolgoznék vele, amíg nem mutat legalább a vásárlásban javulást.

Nekem is valamennyire hasonló a tetsvérem, csak neki enyhe szellemi fogyatékossága van, el tudja látni magát, csak a munkában jobban kell irányítani, mint másokat (pszichologús tudná elmagyarázni, miben áll a fogyatékossága), és ugyan van három szakmája, de a szüleink azt erőltetik, hogy érettségizzen, holott 24 éves létére megijed egy egyismeretlenes, elsőfokú egyenlettől (szó szerint).

Én mondjuk nem kerülöm a konfliktust, de simán megmondanám a szülőknek, hogy nem fogok olyan embert beajánlani, aki nem megbízható. Ha az öcsém, ha nem.

Párom rokonaival volt már egy-két ilyen csendes összetűzés, akik a mi hátunkon akartak felkapaszkodni, pedig ott nem is egy közvetítőn keresztül ment (mint nálad a szülők miatt), hanem ők maguk kérték. De ismerjük őket, inkompetensek, nem tudok értük felelősséget vállalni, szóval nem. Neked sem ajánlom. Ha vagy olyan baráti viszonyban a főnökkel, el lehet neki mondani, de én szerintem felesleges. Ha a szülők nem érzik, hogy ez mennyire gáz helyzet, az az ő értékrendjük hibáját mutatja, nem kell törődnöd azzal, hogy megfelelj nekik.