Hogy dolgoznátok fel azt, hogy ha anyukátok skizofréniás lenne?

Ne viccelj, anyukád pszichés problémájáról ti miért tehetnétek? Ha ilyen gondja van, és tényleg ön, és közveszélyes, akkor a legjobb helyen van, még ha ezt ő maga nem is látja be. (Nem is fogja, mert nyilván nincs betegségtudata).

Hogy mit kell ilyenkor tenni, azt nem tudom. Beszélj a kezelőorvosával, biztosan el tud látni tanácsokkal, és talán meg is tud nyugtatni egy kicsit.

Bűntudatod ne legyen, nincs miért.

BETEG!!! Nem tudja mit beszél...ne süllyedj el a depresszióban és az önsajnálatban! anyukád most beteg és ha gyógyítható és meggyógyul tönkre fogja tenni az, ha látja, hogy a betegsége mit váltott ki belőled! Neked most erősnek kell lenned! van párod, barátaid? ne legyél egyedül...a leírt dolgokból depressziósban tűnsz! nem jó ha önpusztításba fogsz...fiatal vagy még, erősnek kell lenned!

Persze könnyen beszélek én aki nem tudom pontosan mit érzel most, nekem nem vágtak ilyet a fejemhez soha...

Én 7 évig voltam depressziós más okból, tudom milyen érzés amit érzel most, de hidd el anyukád nem azért mondja ezeket, mert így van, hanem azért mert beteg!

Ha szeretnél beszélni írj nyugodtan :) de neked a legjobb lenne egy személyes beszélgetés egy barátoddal, de ha én egy idegen tudok segíteni azzal, hogy "meghallgatlak" (elolvasom amit írsz és válaszolok) akkor írj nyugodtan :)

Anyukád betegsége nem szabad, hogy felemésszen titeket!

22F

Nagyon sajnállak. Két közeli ismerősöm is van, akiknek az életét közelről látom. Az egyiknek az édesanyja volt skizofrén, a másiknak a fia skizofrén.

Azt tökéletesen látom, hogy a családtagoknak, vagy annak, aki felvállalja a gondozást súlyos esetben, teljes mértékben tönkremegy az élete.

A barátnőm 12 évig gondozta skizofrén édesanyját, akinek hasonló tünetei voltak, mint a te anyukádnak. Zsarolta, kisajátította a barátnőmet, nem volt betegségtudata, a gyógyszereket nem vette be, durva és kiszámíthatatlan volt, máskor kenyérre lehetett kenni. A barátnőm tönkrement bele, egy romhalmaz az élete, az egészsége.

A másik ismerősömnek a fia skizofrén, hangokat hall, alig van ebben a világban. Szintén nincs betegségtudata, nem tudják rávenni, hogy intézetben gyógyulhasson. A család már széthullott, az apa elmenekült.

Ha édesanyád ön- és közveszélyes, akkor el kell indítani a gondnokság alá helyezését és lehetőleg ne családtag legyen a gondnoka, mert őket manipulálni tudja.

Az ilyen beteg gyógyíthatatlan, gyógyszerekkel ideig óráig javítani lehet az állapotukon, de nagyon nehéz beállítani a gyógyszert és ezeket is folyton cserélgetni kell, mert egy idő után nem hatnak.

Nem áldozd fel magad, mert ez egy gyilkos betegség, ami gyógyíthatatlan és kiszámíthatatlan. Attól, hogy elindítjátok a gondnokság alá helyezést, ugyanúgy lehet vele tartani a kapcsolatot, lehet szeretni, foglalkozni vele, csak ha nagyon rossz állapotba kerül és nem akar kórházba menni, legalább akarata ellenére is lehet kezeltetni.

Sajnálom, nekem is közeli ismerősöm ilyen betegséggel küzd. Te nem tehetsz róla. Tudom, nehéz elviselni. Az én ismerősöm is nagyon csúnyán tud beszélni a barátaival, a családjával, mindenkivel. Ő úgy érzi, hogy mindenki bántja, összeesküdtek ellene. De nem tehet róla, beteg, kényszerképzetei vannak.

A segítséget bízd az orvosokra. Amíg anyukád nem fogja fel, hogy beteg, addig még a javulás útjára sem tud lépni.

Az a legjobb, amit tettek érte, hogy hívtatok orvosi segítséget.

Anyukámmal is ez volt, tudom milyen. Tényleg az lenne a legfontosabb, hogy szedje a gyógyszereket. Anyu fél évig volt bent az intézetben. Nem tudom milyen gyógyszereket kapott, de mikor hazajött semmire nem emlékezett szinte. Mindent újra kellett tanulnia. Most már rendben van, de nem olyan személyisége lett mint régen. De legalább meggyógyult.

A lényeg az, hogy soha ne vegyétek magatokra, bármit mond. Az nem ő. A kórházban beszéltetek a nővérekkel? Figyelnek rá, hogy bevegye a gyógyszereit?

Hazavinni pedig tényleg ne vigyétek addig, amíg nincs rendben. Neki és magatoknak is ártanátok vele.

És azt felejtsd el, hogy a ti hibátok. Egyáltalán nem az.

Az én édesanyám is volt ön- és közveszélyes állapotban, nem volt betegségtudata, stb. Éveken át pokol volt az életem. De nekünk nem pszichiáterek segítettek végül!!!

Ha budapesti vagy, írhatsz nyugodtan privátot. Tudok olyan segítő utakat, ahol ki lehet törni ebből - a szó legszorosabb értelmében vett - Ördögi Körből.

(Azt nem garantálom, hogy mindennap tudok válaszolni, mert nekem is folyamatosan oda kell figyelnem arra, hogy meglegyen a betegségtudata, beszedje a gyógyszereit és terápiás módszerekkel karbantartsam - az "orvosa" helyett. Nálunk ez 9 éve tart...)

Kívánok Neked Hatalmas Lélekjelenlétet és Sok-sok Erőt!!!

Üdv: 41/N