Miért jó és rossz,hogy nincs/ van tesód?

Két féltesóm van anyai ágon, nővéreim, jó a kapcsolat. Mivel idősebbek, ezért inkább vigyáztak rám, nem voltak veszekedések meg ilyenek. Édestestvérekként nőttünk fel, nagyon szeretik apumat, sajnos az ő apjuk meg anyu brutálisan rossz kapcsolatban éltek, kölcsönösen ölték egymást, akkor váltak el, mire már majdnem vér fojt. A lányok örültek, hogy végre vége van annak a borzalmas időszaknak, és anyum olyan embert talált magának, akivel békességben tudott élni. Mivel ők hamarabb kirepültek otthonról (egyetem), ezért nyilván hiányoztak, de gyakran hazajártak. Koruk miatt nem barátnői kapcsolatban vagyok velük, bár mindent elmondhatok nekik. Van bennem valami ösztönös tisztelet irányukba. Csak előnyöm származott a kapcsolatunkból.

Azonban családon belül taoasztaltam olyat is, hogy sajnos messze nem mindig igaz, hogy a tesód az, akire mindenben számíthatsz, ai mindig ott lesz melletted, legjobb barátod, meg ilyenek. Anyámnak van egy bátyja, aki még a szülője temetésére se ment el, az otthonban sem látogatta az anyját (nagymamámat), azóta is csak kritizálja a szüleiket, holott ő volt a kivételezett gyerek és anyámnak is gyakran beszólogat sértő dolgokat. Sok fájdalmat okozott a családnak, a saját gyerekére se tart igényt.

Hét év van köztünk, én vagyok az idősebb, lányok vagyunk. Én csak hátrányát éreztem mindig, hogy testvérem van. Kezdődött gyerekkorban, amikor a szüleimnek én voltam a szardarab, a hugom pedig az istenkirálynő. És ez így folytatódott. Amikor a szüleim házat vettek, és nagyon csúnyán benézték a lehetőségeiket (pontosabban nem nézték, vagy nem akarták tudomásul venni a korlátaikat), jó nagy hitellel, akkor én értsem meg, évekig (pont kamaszkorban) se egy új cipő, se egy új kabát, egy szál farmerom volt és pár pulcsim. Hugom ezzel szemben első kérésre bármit megkapott, ő nem kellett, hogy megértő legyen.

Aztán: A kivételezések miatt (legyen neked több eszed, te vagy az idősebb, stb) persze az egész gyerekkorunk azzal telt, hogy egymást gyilkoltuk, gyűlölködtünk.

Folytatódott azzal, hogy házimunkát csak és kizárólag tőlem vártak el, már kb. 11 évesen porszívóztam, port töröltem, ablakot pucoltam (nem csak a gyerekszobát, az egész házat), és elvárás szintjén. A hugom még huszas évei elején is hercegnő volt.

Most vagyunk abban a korban, hogy anyámmal bármikor lehet bármi (most idős, de egészséges idős asszony). Ha leesik a lábáról, én leszek a közelben (150 km), testvérem 3000 km, tehát én leszek ugráltatva. Amikor örökölni fogunk, az persze kétfelé fog menni úgy, hogy neki semmit nem kellett érte tenni.

Most egyébként van egy felszínes, leszarom-forma kapcsolat a hugommal, ha hazajön az országba, elröhögcsélünk, sztorizgatunk. (Sőt, kétszer voltam is nála külföldön nyaralni.) De azt tudom, hogy mihelyt valami "vérre menő" történne (pl. anyámmal), akkor nagyon egymás torkának esnénk.

Szóval, jobb lenne egyedül, egyedül szívesen felvállalnám anyut is, úgy, hogy tudom, mit miért csinálok, és senki nem vesz komplett hülyére. Nekem csak hátrány, hogy testvérem van.

Gyerekkoromban hiányzott egy testvér, de mostmár fiatal felnőttként hálás vagyok, hogy egyke maradtam.

Így is egy 30 m2-es, szobakonyhásból másfél szobássá összetákolt, felújítandó lakásban élünk... A lakás rossz kialakítása miatt még ketten is alig férünk el, mi lenne, ha hárman élnénk itt?

Édesanyámnál egyébként főleg egészségügyi okai voltak, hogy nem is gondolkodott második gyerek vállalásán. Álmodozott szegény, maximum.

Az anyagiakról nem is beszélve. Egyedül nevelt.

F

#22-essel egyetértek.

Személyiségtől, de különösen a szülők viselkedésétől is függ, hogy ki éli meg jónak/rossznak, hogy van testvére. Engem a tárgyi dolgok általában kevésbé izgattak, de a társaságra igényem van. Erre akkor jöttem rá, amikor az egyik (egyke) barátom közölte, hogy ha nem lenne tesóm, akkor a szüleim vehetnének nekem jobb telefont, ahogy neki is vettek. Én meg mondtam, hogy nincs az a csúcsszuper telefon, amire elcserélném a testvéreimet. Voltak, vannak és lesznek is köztünk súrlódások, de legalább már gyerekkorban megtanulhattuk, hogyan kezeljünk egy ilyen helyzetet. Viszont ha gondom van, számíthatok rájuk.

Az anyagiak mellett ami még hátrány lehet az az, hogy a szülők figyelme és energiája véges. Ahol 6 gyerek van ott - értelemszerűen - egy gyerekre jóval kevesebb szülői figyelem jut, mint egy egykére.