Miért jó és rossz,hogy nincs/ van tesód?

Egyke vagyok. Elváltak a szüleim. Apu előző házasságából van egy nővérem. Tehát ő sem apával élt. Gyerekkorunkban évente egyszer, nyáron együtt töltöttünk 1-2 hetet.Kesőbb nővérem az anyukájával külföldre költözött és már felnőttek voltunk mire hazajott. Tartjuk a kapcsolatot azóta is.

Ezek alapján elmondhatom:

Tudatos a kötődés köztünk, nem olyan erősen érzelmi. Inkább egy jó rokoni viszony. Gyerekként volt, hogy civakodtunk. Felnőttként támogatjuk egymást, nagy beszélgetések zajlanak, de nem találkozunk rendszeresen. Telefonon viszont 2-3 havonta beszélünk.

Viszont ő egyszer elmondta, hogy gyerekként nagyon féltékeny volt rám, nagyon fájt neki hogy akkor megszülettem, ő úgy érezte neki kellett volna apuval maradni.

De hát az én szüleim is elváltak. Nehéz és súlyos családi események voltak mindkettőnk életében, ez is összetart minket.

Igazából csak sejteni vélem hogymilyen egy édes testvéri kapcsolat. Régen hiányzott egy édes testvér jelenléte de felnőttként ennek hiányát nem éreztem.

Akinek sok testvére van, ők azt mondják hogy igaz barátbol van kevesebb. Mert a testvérei kitoltik az életüket

Négyen vagyunk testvérek.

Rossz oldala:

-soha nincs nyugalmad, midnig valaki hangsodkodik, mindig valaki bejön a szobádba, hogy jajj csak ezt megmutatja, jajj csak ezt nézzük meg együtt stb

-soha nincs csönd

-midnig mindent meg kell osztani egymással

-minden ajándék csokit rögtön meg kell enni, mert ha netalántán elrakod magadnak, mire hazaérsz tuti valaki felzabálja

-ha nem sietsz haza suli után, már csak hideg vacsi marad, mert valamelyik beles bekebelezi a főtt kaját

-elcsórják a cuccaid, ha egyezik a méretetek a ruháidat is

- ha nagyon nem jössz ki valamelyik tesóddal, pokollá teheti az egész gyerekkorod

-kevesebb pénz jut rád

-midnig menni fog a felhánytorgatás a szülőknek,hogy bezzeg az egyik ennyi idősen kapott ezt meg ezt, bezzeg a másiknak megengedtétek azt és így tovább

A jó oldalát igazából napestig sorolhatnám, ha jó tesóid vannak az olyan kötelék ami nyomába soha egy barátság sem tud érni. Együtt éltek, együtt váltok felnőtté, a legőszintébb vele tudsz lenni, ha összevesztek, úgyis kibékültök, ismered minden gondolatát, ha csak ránézel pontosan tudod mi jár a fejében. Kevesebb lennék, ha nem lettek volna testvéreim, még úgyis, hogy az egyikkel gyűlöljük egymást, és mindent megtett, hogy tönkretegye a gyerekkorom.

Mi 5-en vagyunk (!!!). Két fiú, két lány. Erre még jön az 5. fiú, de ő már anyám másik (jelenlegi) házasságából van, még csak 10 éves. Vele még nem tudom mi lesz, mivel mi már felnőttünk, ezért ő kvázi egykeként van kezelve. Kicsit el is van kényeztetve és kissé beképzelt is, fel kell nőnie.

Párban jöttünk relatíve, fiú-lány fiú-lány. Az idősebb fiú-lány egy korosztályba tartozik, kb. olyan 3 év lehet közöttük. Aztán vagyok én, mint egykori középső (fiú)gyerek, illetve a kisebbik nővérem, aki 1 év 4 hónap 1 nappal idősebb nálam. Valahogy így is oszlottunk fel, mi mindig "kicsikként" voltunk kezelve, az idősebb fiú-lánytesó páros pedig a nagyokként. Egyértelműen én voltam a túlféltett gyerek, sokáig nagyon pici voltam, talán ez rátett. Ennek nyomait a mai napig felfedezem anyámban, mármint hogy túlfélt engem. Olyankor azért megmosolygom, de persze tudja ő, hogy a magam ura vagyok már, csak zsigerből jön ez neki.

A viszonyom a nagyobbik nővéremmel semmilyen. Elhúzott, azóta kifejezetten minket nem keres, csak anyámat. Én nem is nyitok, nekem ez így jó. A bátyám már más tészta. Vele jóban vagyok, de érezhető a generációnyi különbség. A kisebbik nővérem olyan, mintha az ikrem lenne (kis túlzással). Szoktunk is ezen viccelődni, van egy családi sztori amivel rá is tudunk igazolni, hogy lehet tényleg ikrek vagyunk. Na vele még akkor is beszélni és találkozni fogok, ha netán többezer kilométer választ el tőle. Titkaink nincsenek, ő az egyetlen tesóm, aki mindent tud rólam és akiről én is mindent tudok. Nagy ritkaság az ilyen, meg is becsülöm.

Kérdező nekem két nővérem van meg egy féltestvérem. Az biztos, hogy a csendes jellemednek és a csúfolódó osztálytársaidnak semmi köze ahhoz, hogy van-e tesód vagy nincs. Én is ilyen voltam, folyton bántottak az osztálytársaim, mert csendes voltam, nem vágtam vissza. Talán annyi a különbség, hogy a tesók meg tudtak vigasztalni.

Egyébként gyerekkorban inkább rossz, ha van testvéred, mert a korkülönbség miatt eltérő a bánásmód és ez nagyon zavaró, tini korban viszont, ha jó a kapcsolat köztetek akkor nagyon jó. Lehet menni együtt bulizni, az első piámat és az első cigimet is a nővéreim adták. A szüleink is nyugodtabban voltak ha úgy mentünk valahova, hogy volt velünk egy tesó, akivel odafigyelünk egymásra. Most felnőttként ugyanilyen jó, mintha örök életre szóló barátaid lennének. Persze az ilyen jó testvéri kapcsolatért tenni is kell, nem jön magától. Sokan utálják a testvéreiket felnőttként is, őket nagyon sajnálom, mert ez gyakran a szülők sara, mondjuk kivételeznek az egyikkel, emiatt a másik örök életében utálni fogja a kivételezettet, noha nem az ő hibája. Az is jellemző, hogy a legidősebb testvér utálja a kisebbeket, amiért egyáltalán megszülettek és onnantól a szülei nem csak az övé voltak, ez is elég nagy hülyeség szerintem. Az én legidősebb nővérem inkább az anyáskodásban éli ki magát, már kiskorunkban is pótmamaként viselkedett, és most is ilyen, bármiben lehet rá számítani. Gyakran ha bajom van, előbb kérek tőle tanácsot, mint anyámtól.

Egyke vagyok, és örülök neki. Soha nem akartam testvért, mindig jól elvoltam otthon egyedül.

Anyagilag elkényzetetve nem lettem, mert még így is csórók voltunk gyerekként, mindkét szülőm hamar visszament dolgozni, szóval én voltam a tipikus elsőként érkező, és utolsóként ott maradó gyerek a bölcsiben és az oviban, valamit kulcsos gyerek már alsóban, nem értek rá otthon tutujgatni délutánonként. Ellenben tény, hogy sok figyelmet kaptam ha otthon voltak. Most már tehetősek a szüleim, és egyedül fogok örökölni, ez nagy előny.

Igazából én hátrányát nem látom. Nem unatkoztam gyerekként, mert voltak barátaim az utcában, onnantól meg, hogy megtanultam olvasni, más nem is érdekelt, örültem, hogy békén vagyok hagyva.

Felnőttként sok barátom van, és a szüleimmel is jó a kapcsolatom, meg itt a vőlegényem, előbb-utóbb lesz saját gyerekem. Szóval egyáltalán nem érzem magam egyedül.

Mivel én csak az egyik oldalt ismerem, és azzal tökéletesen elégedett vagyok, így nyilván nem tudom felmérni rendesen "mit hagyok ki", de ez ugyanúgy elmondható a testvérrel rendelkezőkről is. Meg igazából gyerekfüggő, van akinek jobb ha van testvére, van akinek jobb ha egyedüli gyerek. És az sem mindegy, hogy milyen az a testvér.

Nekem egy, ellenkezo nemű tesom van 2 ev korkulonbseggel.

Elonyok: gyerekkent eleg hamar egyutt is lehetett jatszani vele, en a nagyobb voltam igy tobb felelosseget tanultam, tetszeleghettem a nagyteso szerepben (majd en megmutatom, nekem lehet neked még nem😊), a barataival en is baratkozhattam es jatszhattam veluk. Kerdezhettem rola az o nemerol ertsd ize ha ezt mondta a ...akkor szerinted hogyan ertette? Felnottkent a szuleinkrol, egyes rokonainkrol lehetett vele beszelgetni, mert o az egyetlen aki ugyanugy ismeri oket gyerekkorunktol mint en.

Hatrany: azert vcoltak csunya marakodasaink jatekokon gyerekkent, vagy ereztem neha feltekenyseget, felnottkent meg neha tul tavolinak ereztem az o elkepzeleseit az enyemekhez kepest (azaz hiaba teso, sokmindenben nagyon kulonbozo a velemenyunk).

Akit ismertem es nem volt tesoja fiu, o azt mondta nagyon orul neki hogy nincs mert senkivel nem kellett osztoznia soha semmin. Ugyanakkor nagyon jo baratokat valasztott maganak es azokkal jol apolta a kapcsolatait, sokevi kulfoldi tanulas ellenere napi szinten irt, beszelgetett, uzengetett nekii, egyutt nyaraltak heteken at. Aztan egy gyonyoru kedves lanyt vett felesegul es egybol csaladot alapitott, de akkor is es azota is a barataival tartja a kapcsolatot. Azt mondta ahogy elnezi a tesos ismeroseit, neki sokkal jobbak a baratai, mint masnak az edestestverei es ez jol van igy. (De o tenyleg nagyon sok energiat es idot fektet a baratsagaiba, amit hasonloan viszonoznak is.)