A testvérem autista.Már nem bírom.Valami tanács?
Sziasztok!Hát már végső elkeseredésemben írok ide.18 éves lány vagyok.Jelenleg tanulok még.Nem tudom az iskola melett megoldani a költözést, kollégiumba mivel közel lakok meg nem mehetek.Van egy öcsém ő 13 éves.Évekkel ezelőtt kiderült hogy autista.Sok piszichológuson meg orvoson ment át.Nem nagyon tudtak mit kezdeni a helyzettel.Azutóbbi orvos gyógyszeres kezelést ajánlt.De az öcsém nem akarja szedni így nem szedi.A szüleim meg nem akarják rá eröltetni.De nagyon durva a helyzet.Olyan düh és viselkedési rohamai vannak.Úgy mindig is elnyomottnak éreztem magam melette.Egy ideig viseltem a dolgokat mert hát ez egy betegség.De hihetetlen hogy a szüleim milyen félvárról veszik az egészet ,főleg engem.Sokszor úgy gondolom hogy a testvérem tettei.Most már direkt ellenem irányulnak.Pl nagyon sokszor ha nem az van amit akar akkor nekem jön.Volt olyan hogy anyukámnak sok munkája volt.Gondoltam kitakarítom a házat meg főzök neki.A testvérem meg fogta a fazekat aztán a frissen mosott kőre borította.Ott konkrétan sírógörcsöt kaptam.
Vagy nem hagy tanulni addig cirkuszol amég a saját szobámban le nem kapcsolom a lámpát.Vagy nem szeretek nyáron csukott ablaknál aludni.De bekell csuknom az ablakot.Mert addig jár be a szobámba és dörömböl az ajtón még le nem ellenőrizheti hogy csukva van.(a szobája a ház másik felében van,nem is zavarná)Erre ha már kiabálok hogy hagyjon aludni .A szüleim engem vesznek elő hogy mit kiabálok.Meg az is hogy van egy csokim pl a hűtőbe.Én nem ehetem meg akkor amikor akarom.Mert ő megeszi ,annak ellenére hogy neki is van.A szüleim ezt mindig úgy kezelik hogy fogadjam el ez van.Vagy engem hoznak ki hibásként ha kiabálok már.Sokszor próbáltam leülni velük megbeszélni.De nem érdekli őket.Sőt soha nem érdekeltem őket.Már volt olyan hogy a fáradtságtól meg a sok stressztől elsírtam magam az órán.Már konkrétan maga a megkönnyebbülés ha egy egy éjszakára elmegyek bulizni.Eljutottam arra a pontra ,hogy nem tudok tanulni,pihenni,meg egyáltalán stressz nélkül otthon lenni.Nagyon félek hogy ennek nyoma marad akár lekileg vagy testileg.A sok stressz miatt már a vérnyomásommalsokszor baj van.Mit csináljak?
Itt a legnagyobb gond a szüleiddel van. Nekik kellett volna megtalálni az egyensúlyt az egészséges és az autista gyerekük között. Amíg nem tudták, hogy miért ilyen a viselkedése, addig gondolom nem nézték el neki mindent. Mostmár az állapota miatt anyád homokba dugja a fejét, és elintézi egy kifogással. Pedig pont ezt nem szabadna tennie.
Az autistáknak tényleg vannak kényszeres dolgaink, viszont ha kicsi koruk óta nincsenek megtanítva a változtatásokra, ez kamasz korban eldurvulhat. Pl el kell költözni, esetleg ne adj Isten meghal az a személy, aki addig mindent betartott.
Én inkább azt tanácsolnám, hogy a testvérednek keressetek egy olyan intézményt, ahol autistákkal foglalkoznak. Menjen ő el. Belőled még lehet valami. Vannak olyan helyek, ahol rendszeresen lehet látogatni, és néha haza is engedik. Neki is jobb lenne, mert így szakszerű ellátást kap. Nem a seggét nyalják ki, hanem megtanítják az önálló életre.
Nekem is van egészséges, és autista gyermekem is. Én megléptem ezt, és nem bántam meg. A tesója életét nem kell emiatt háttérbe szorítani. És így még jobban is szeretik egymást.
Még annyi, hogy anyud valószínű bele van már fáradva tesód ápolásába, ezért tesz meg mindent neki. Úgy gondolja, könnyebb ha ugrál neki, mert akkor kevesebb energiával jár a megnyugtatása. De ez hosszú távon a lehető legrosszabb.
Mégegyszer írom, nekem is van autim, és egészséges gyerekem is. Keressetek neki egy bennt lakásos intézményt.
"Nem tudom az iskola melett megoldani a költözést"
Akkor most oldd meg, amíg nincs iskola! Még van pár heted (ha eddig nem fogtál bele, pedig jó lett volna!).
"kollégiumba mivel közel lakok meg nem mehetek"
Attól még igenis jelentkezz koleszba (is), hátha mégis sikerül bejutni a körülményeidre való tekintettel.
Nekem is autista a gyermekem, tudom, hogy nem egyformák, de szerintem itt a szülők rontják el. Igen, vannak kényszeres dolgok és az állapotából eredő dolgok, de ez nem jelenti azt, hogy mindent elnézünk neki, mert autista.
Ennek köszönhetően én költöztem vele, és évente járunk nyaralni külföldre is, sokat utazunk. Itthon nincs hiszti, cirkusz. Az iskolában sem nagyon, bár ott voltak dühkezelési problémák, de ő inkább maga ellen fordította őket, sajnos. Ezért mondom, hogy minden ilyen gyerek más, nekem könnyebb dolgom van. Viszont! Nincs olyan, hogy nem veszi be a gyógyszert (és hidd el, az segítene baromi sokat) és nincs olyan, hogy másnak emiatt kelljen szívnia. Az autizmusnak előnye és hátránya is egyben a szabályokhoz való ragaszkodás. Mivel a szüleid nem alkottak szabályokat, ő csinál magának. Ettől lesz egyre kényszeresebb. Sajnos most már késő okosnak lenni, ő már kamaszodik és ez még egy nem auti gyereknél is lehet nehéz időszak. Igazán sajnállak, szerintem is a kollégium lenne a megoldás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!