Megromlott a kapcsolatom a tesómmal. Ötletek?

Sziasztok. Egy nagyon szomorú dologgal fordulnék segítségért hozzátok. A testvéremmel már régóta nem vagyunk olyan jóban és ezt szeretném megváltoztatni. Nem tudom mikor kezdődött az, amikor már nem igazán jöttünk ki egymással de én körülbelül olyan 2-3. osztályra tippelnék... mi nagyon különböző személyiségűek vagyunk én inkább érzelem míg ő logika szempontjából dönt és szerintem ezek a dolgok is befolyásolják a kapcsolatunkat. Sokszor leszóljuk egymást én poénkodva mondom mindig neki, hogy milyen érzelemmentes, de amikor ő szól vissza egy teljesen átlagos érzelemkifejezésemnél akkor leszól, hogy ne legyek nagymama.. nem mindig veszem magamra, de ezeket nehezen viselem. A kapcsolatunk fő problémája viszont szerintem nem ez. Érdekes módon úgy rossz a kapcsolatunk, hogy teljes mértékben tartjuk a kapcsolatunkat és (nagy ritkán) de még ő is néha elismeri, hogy hiányzok neki, segítséget kérünk egymástól meg minden, viszont sokszor amikor huzamosabb időt vagyunk együtt, akkor valamelyikünk mindig csinál valami olyat, ami felidegesíti a másikat.. ő tulajdonképpen engem hülyének tart.. néha szellemileg és néha fizikailag érti. Én meg őt egos dirigáló embernek tartom.. egy csomószor próbáltam barátságosabb viszonyt alakítani vele de egyszerűen nem megy... amikor nem rontanám el semmivel és tényleg úgy nevetünk együtt mint egy normális testvérpár, akkor random megszólal, hogy amúgy mi nem vagyunk ennyire jóban.. szerintem ő áll a kapcsolatunk fejlődése útjában azzal, hogy ilyen távolságtartó, viszont biztos vagyok benne, hogy az én figyelmetlenségem és hülyeségeim is gátja ennek. Nagyon nem szeretném ha ez tovább fajulna annak ellenére, hogy tudom, hogy mindig számíthatok rá. Csak szeretném elérni azt is, hogy ő is ezt érezze, hogy számíthat rám. Kiskoromban egy csomószor sajnos ha megkért valamire elcsesztem, és ez a mai napig rányomta a kapcsolatunkra a bélyeget.. sokszor kiskori dolgokat hoz fel, amiből persze én jövök ki rosszul..

Ezek után esetleg tudnátok olyan ötleteket mondani, ami segítené ezt az egészet megoldani. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy lehet én vagyok a probléma, mivel mint mondta, a testvérem szerint konkrétan én vagyok😅 és én is belátom, hogy nehéz néha velem, de úgy érzem mintha a kiskori énbe beleunt volna és már nincs kedve megismerni..

Nagyon nagyon köszönöm a gyors válaszokat!!