Hogy vegyem rá a testvéreimet, hogy tartsanak rendet?
Kicsit hosszú lesz, úgyh megköszönöm aki mégis elolvassa.
Szóval kezdeném azzal h 4en lakunk egy nagyon kicsi szobában tehát a térelválasztás még kétfelé sem lehetséges.
3man vagyunk lányok és egy fiú.
Én vagyok a legidősebb 16 éves.
A két hugom 13 és 10 éves, az öcsém 12.
Anyumék szobája sztem 3x nagyobb de a világért nem akarják kicserélni,pedig azt ellehetne választani. Számtalanszor próbáltam, mindhiába. Az ő szobájuk egyébként mindig kulcsra zárva, mert a pasiját zavarja ha a cuccaihoz nyúlunk, így elvonulni sem lehet. Anyum meg mindig túrkál a cuccaink közt és mivel kicsi a hely elrakni sem tudom. Nem is ez a lényeg.
Mivel a szoba kicsi és 4en vagyunk nagyon zsúfolt volt kiskorom óta, mígnem ki nem dobáltam egy csomó cuccot most így tiniként.
Most egész jó.
Már nincs az a zsúfoltság, kupi mint eddig és azthittem ez így is marad.
Rákellett jönnöm, hogy a testvéreim nagyon nem partnerek a rend megtartásában!! sem.
A legkisebb (10) minden kérés ellenére is bent eszik, mert ő tv-t akar nézni. Ha megmondom h most porszívóztam ki vagy töröltem le az asztalt inkább földhöz vágja magát és ahelyett h megenné 2 perc alatt kint fél órát hisztizik h miért nem jöhet be. Anyu még mellette is áll hiszen még "kicsi és amúgy is csak az asztalánál/ágyában?) eszik" . A probléma ott van h a tányér bentfelejtődik majd azt veszem észre h ott egy halom mosatlan van bent morzsával vagy kajamaradékkal a földön.
(pedig igyekszem példát mutatni, én sem eszem bent és elmosogatok magam után egyből, de ezt már meg sem említem)
A legidősebb(13) a koszos cipőjét bent veszi fel a felmosott padlón vagy ami még rosszabb a szőnyegen amit kipucoltam.
Mert kint "kényelmetlen" a folyosón.
A kisfiú (12) meg akármit kérek (hajtogasd össze a ruhád, tedd el a könyveid, ne dobd le a táskád az ajtóba) csak nyomja a tabletjét, meg sem mozdul.
A szőnyeg mindig fel van túrva, ha leesik vmi a földre az ott is marad amig én fel nem szedem.
Ha elővesznek valamit a világért nem rakják vissza a helyére mert "még használom, még kell" pedig aznap azok a tárgyak már nem lesznek használva.
És akkor olyanokat már nem is említek, hogy ágyazni sosem ágyazanak, mindig úgy néz ki mint a disznóól a helyük, onnan is levan dobálva a cucc ha már nem férnek el tőlük.
Mindig azt hallgatom h "majd később megcsinálom/kiviszem/felveszem stb.
Én mosok magunkra sokszor, mert anyu vagy dolgozik vagy kimossa a számára és a pasijának a legfontosabbakat és "majd később a többit ha lesz ideje".
Ha leszedtem a szárítóról csak annyit kérek hajtsák be a szekrényükbe (amit nemrég kiszelektáltam és rendberaktam, tehát minden befér) de az is napokig ott áll. Pedig nem olyan sok az a ruhamennyiség egyszerre.
Takarítaniuk nem is kell mert azt megcsinálom, csak rendet hagyni maguk után.
És ilyen apróságnak tűnő dolgok amikre ha mindenki odafigyelne, rend lehetne. De egyedül nem tudom fent tartani. Próbáltam,de este akkor egy másfél órát elvesz a napomból mire rendrakással és takarítással végzek. Pedig hát nem jutok el a patika rendig és tisztaságig.
Próbáltam már úgyis h mindenkinek volt vmi feladata. Pl töröld le az asztalt. Az kimerült annyiban h a kezével átsöpörte nagyjából a földre, de nyilván a koszt nem takaritotta le és a morzsa a földre került. Mikor szólok érte akkor annyit kapok meg h "nekem kész van igy, ha nem jó csináld meg"
Csináltam azt is h egy darabig nem csináltam meg semmit, hátha akkor észbe kapnak, de nem. Őket nem zavarta. Inkább nekiálltam mert én kupiban nem tudok tanulni/odafigyelni stb.
Pedig normális hangnemben kérek mindent.
Nem sajnáltatásból írtam, csak nagyon utálom a kupit és tisztaságot, a negatív hozzászólók kíméljenek, csak tanácsokat szeretnék arra, hogyan vegyem rá a testvéreimet h legalább maguk után rendet tartsanak és legalább azt a tisztaságot megőrizzék amit csináltam és ne kelljen mindennap újrakezdenem.
Vagy irreális amit kérek tőlük? Túl sok mindent várok el?
A helyesírási hibákért elnézést.
Bocsánat,a végén javítok:
"csak nagyon utálom a kupit és szeretem a tisztaságot".
Hát nem egyszerű, ha a szülők által nem lett beléjük nevelve.. Néhány dolgot azért el lehet nézni, ruhák el nem rakása nem feltétlen akkora probléma, de azért ha koszos cipővel átmenne a frissen tisztított padlón és főleg szőnyegen, akkor én is kiakadnék. 10 évessel lehet nehezebb, de a 12 és 13 éves testvérnek én ilyen után biztos megmondanám, hogy akkor most szépen feltakarítja a koszt amit csinált amíg olyan tiszta nem lesz mint amilyen volt. Azt mondja nem akarja megcsinálni? Letiltod a wifiről a mobilját/számítógépét, kikapcsolod a tv-t, elveszed a tápkábelt stb. Kérdés persze hogy reagálnak ilyesmire, először biztos nehezen és esetleg bosszút is állhatnak, de valamit meg kell próbálni. De ezt tényleg csak a relatív komolyabb dolgoknál, mert ha minden apróságnál "zsarolsz" annak se lesz jó vége szerintem.
Emlékszem amikor az unokatesóm 10 év körül volt és a müzlivel be akart menni tv-zni anyu rászólt, hogy "ott a konyha, ülj le szépen" akkor hatalmas durci volt és anyu lett a "csúnya gonosz boszorkány", azóta is úgy hívjuk néha poénból :) De nálunk megtanulta a rendet, otthon meg azóta se.
Az a baj h a wifiről letiltás vagy tv kikapcsolás után rohannak anyuhoz h milyen gonosz vagyok és ő épp tévézne. Tapasztalat, próbáltam már régebben.
Mikor elmondom mi a probléma a "kicsik" egyből megmagyarázzák, hogy jó de csak megnézik a mesét vagy filmet, leírják az üzenetet vagy bmit és megcsinálják amit kértem. Persze az annyiban lesz hagyva és ha nem csinálom meg senki nem fogja.
Akkor anyunak is én vagyok a rossz és adjam vissza a távirányítót, kapcsoljam vissza a wifit stb.
A koszos cipő miatt is szóltam. "jó megfogja csinálni, feltakaritja, ha végzett, hazaért stb."
Anyu nem partner ebben ezért is nehéz ennyire.
Roviden es tomoren : sehogy.
Sajnalom, hogy ilyen helyzetben vagy. Koliba nem tudnal koltozni?
Anyukad szegyellje magat, gusztustalan a hozzaallasa minden teren.
Valahogy biztosan, de nagyon jó az iskolám ahova most járok, nagyon szeretem. Iskola választásnál is csak ezért nem mentem el koliba. Jókat hallottam és nem csalódtam. Csak ugye ez pedig itt van egy köpésre.
Nem is biztos h elengedne, mert hát akkor már nem lesz aki felnyalja a házat. Vagy nem is tudom.
Nagyon nehéz mert ugye tesóim nem hallgatnak rám mert "nem te vagy az anyám" stb anyut pedig pont nem érdekli az egész.
Hát akkor marad h kivárom míg elköltözhetek és addig pedig valah rendet tartok.
Köszönöm a válaszodat.
A testvéreiddel megoldani, sehogy.
Aki szégyelje magát.
16 évesen te legyél szülő helyette?
Nekem már ott elpattant hogy magának meg az urának most, nektek rá ér.
Sajnos nem nagyon tudsz mit tenni.
Apa? Kolesz?
Kitartást neked!
Én már nem akadok fent ezen. Hozzászoktam, hha kell valami vagy megcsinálom magamnak vagy várhatok rá. Sajnos ez így van mosással is meg sok minden mással, de hát nem panaszkodni jöttem. :)
Apám alkoholista volt. Kiskoromban le is lépett, nem bánom egyébként. Van egy pár emlékem egyik sem túl szép.
Nagymamám meghalt, így hozzá sem mehetek.
Más rokonunk pedig itt a közelben nincs.
Koli csak a suli miatt nem jó. Ahhoz itt kéne hagynom, de nagyon szeretek idejárni.
Ez pedig közel van így kilőve h beköltözzek. Koliban meszebb lennék sulitól mint most.
Meg hát kitudja belemenne-e.
De nagyon köszönöm a választ.
Értem. És szomorúan hallom.
Tehát semmi esély, hogy amíg itt lakok nyugiban lehessek?!
Reméltem valaki tud ajánlani vmit, de lassan tényleg be kell látnom, hogy ez anyu nélkül nem megy.
Mindenkinek köszönöm, aki időt szánt rám.
Ha esetleg vkinek bármilyen ötlete támad nagyon szivesen meghallgatom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!