Mit kezdjek a húgommal?

#40: egyetértek!

Ez egy lehetséges pozitív dolog, ha a tanulást támogatja a kérdező (ha megengedheti magának anyagilag), és igen, elsősorban az apja a felelős!

Semmiesetre sem szabad átvállalni az eltartását, mert akkor soha az életben nem fog kilépni a dolgos életbe!

Szóval te hívtad, hogy menjen veled, ő nem akar külföldön élni. Akkor innentől kezdve szerintem nem kérdés a kérdés. Szépen elmondod neki, hogy te külföldre költözöl. De azért segítségképpen munkát próbáljatok keresni neki.

Amúgy nekem a borderline jutott eszembe, egyszer chateltem egy borderline-os sráccal és ő mesélt dolgokat és mondta, hogy tudja magáról, hogy nehéz eset, de már van munkája külföldön. Ő sem tudta mit akar, idősebb volt mint a hugod, de elhatározta hogy változtat mert neki se volt így jó, talán pszihológus is segített neki.

A szülei biztos nagyon büszkék voltak rá, azért ilyen betegséggel nagy szó ha eljut odáig hogy ő maga akar változtatni.

Hát akkor hagyd ott rászáradni a telefonjára...

Majd észbekap, és elmegy dolgozni.

Ha korlátozás nélkül eltartod, soha az életben nem lesz belőle ember!

Kedves kérdező, a húgod nagykorú, saját magáért van felelőssége.

Jelenleg nincsen olyan helyzetben, hogy ő diktáljon neked akármit.

Ha te adsz neki valamit (pl segítesz neki a lakhatásban, tanulásban), akkor az egyetlen dolog, amit tehet, hogy köszönetet mond neked.

Itt szerintem ne nagyon legyen lelkiismeretfurdalásod, ha nem hajlandó veled együttműködni és az egyetlen, amivel törődik, hogy bulikázzon.

Ha jól értem, akkor azt szeretnéd, hogy külföldön a közeledben legyen. Én a te helyedben megmondanám neki, hogy neked nem opció az, hogy itthon maradj. Ha ő kijön külföldre akkor (így és így) segíted őt, mindig szívesen látod. Ha ezt nem akarja, akkor menjen Isten áldásával, csinálja, amit ő akar.