Miért ilyen velem a testvérem?

A testvérem bölcsész, germanisztikát tanul, idősebb, mint én. Én vagyok a fiatalabb, én még rég közepsuliban voltam, mikor ő már egyetemen. Kiskoromban nagyon szerettem versenyezni, sok versenyt megnyertem történelemből, matekból vagy épp fizikából, németből. A tesóm nagyon jó volt németből, de versenyeken se nagyon járt, és mikor ment is, általában 4-10. helyezéseket ért el. Mivel a szüleim nem beszélnek egyetlen idegennyelvet sem, így ők valami csodának tartották, hogy a tesóm megszólal németül. És elkönyvelték, hogy ő az okos, a "penge", én pedig lassabb felfogású vagyok, de szorgalmasabb. Nem tudom, ezt miből szűrték le, hiszen nem csak 1 tárgyból versenyeztem, a versenyeket zsinórban nyertem,nekem is volt nyelvvizsgám, OKTV-n is részt vettem, németből is, ellenben a tesómmal.

Középsuli után fogorvosi egyetemre mentem. A szüleim nagyon büszkék lettek rám, apa mindenkinek elmondta. A vizsgákon jól teljesítettem, és ha otthon meséltem róla, mert apa kérdezte, akkor a tesóm mindig terelte a szót meg sóhajtozott. Viszont ha ő mesélt valamit valamilyen vizsgájáról, azt mindenkinek tátott szájjal kellett hallgatnia, mert megsértődött, ha valaki nem őt figyelte. Vagy valamikor amikor mondtam valami egyetemi dolgot, akkor úgy tett, mintha nem is hallaná, beszélt velem párhuzamosan másról. Egyszer apa a leletében megkérdezett tőlem egy latin szót, én azt elmondtam neki, aztán mondtam még egy másik ehhez hasonló vicces latin szót, erre a tesóm azt mondta: hú, de jó neked. Meg mikor egyik csoporttársamról meséltem hogy milyen ügyes, akkor tesóm mondta hogy "oda ne rohanjak", bezzeg mikor ő beszél valamelyik szaktársáról, akkor ha ilyet be mernék szólni, mint ő nekem, kitörne a 2 napig tartó vita.Azt is sérelmezte, hogy amikor apukám iszik egy kicsit, mindig az orvoslás a téma. Miért akarja azt, hogy őt mindenki meghallgassa, de mikor én mondanék valamit, akkor legszívesebben elnyomna?

19/L