Miként értékelnétek ezt a szándékot?

"Nem tudom erre mit reagálhatnék, igazuk is van meg nem is."

Na pontosan ez az érdekes: igaza neki van, mert te használsz valamit, amiből 15 millió forintnyi az övé. Ezt joga van visszakérni. A te problémád valójában nem az, hogy jogos e a követelése - mert az jogszerű - hanem, hogy úgy tűnik, nem veszi figyelembe a te igényeidet.

Ez a tipikus örökségen összeveszés színtere, amikor mindenkinek igaza van, csak éppen a maga kontextusában. Lehet ilyenkor eladni a házat, bazi hitelt felvenni és meggyűlölni a tesót, vagy nem adni a házat, és meggyűlöltetni magunkat. Veszekedés közben bele lehet menni olyanba, hogy ki mennyit foglalkozott a mamával, amikor beteg volt, meg, hogy a 30-ik házassági évfordulóra az ajándékba bele sem fizetett a másik. Kérdező, ezt nem rátok értem, csak sztorizok, ha nem inged, ne vedd magadra :).

Egyébként van megoldás: ne azt akard megfejteni, kinek van igaza. A helyzet a következő: neki kell pénz, neked kell lakóhely. Le kell ülni megbeszélni és körüljárni a problémát, megvizsgálni a lehetőségeket.

A probléma feltárása közben taposó aknák:

Neked tulajdonosi minőségedben pontosan ugyanakkora jogod van döntést hozni az örökség sorsáról, mint neki. Ahhoz, hogy megtagadj egy döntést, NINCS SZÜKSÉGED arra, hogy valami külső indoklás alapján igazad legyen. Az pontosan elég, hogy te mást akarsz, másra van szükséged! Ettől egyetlen pillanatra se érezd magad rosszul!

Mivel neked jogod van ehhez, ezért ne keress kifogásokat. Messziről kerüld az olyan témákat, hogy mi "normális", vagy "korrekt". Helyette arról beszélj, neked mire van szükséged, vagy te mit szeretnél. Ha erkölcsi megoldást keresel, akkor indirekten személyeskedni fogtok, és kész a balhé!

Az ő problémája nem a tiéd, nem te érzed, épp ezért nem is döntheted el, hogy nagyobb szüksége van e a pénzre, mint neked. Ne felejtsd el: neki épp ugyanannyi joga van a házra, mint neked. Ha érvényesíti ezt a jogát, nem lesz önzőbb, mint te, ha megtagadod tőle ezt a jogot. Két ember vagytok, akik sajnos érdekütközésbe kerültek, épp ezért végig fontos a TISZTELET, és, hogy ne minősítgessétek egymást és ne turkáljatok egymás magánéletében.

Ebből következően ahhoz neked nincsen közöd, hogy a sógornőd örökségét hogyan kezelték. Ha rosszul esik a kettős elbánás (megértem), beszéld meg a tesóddal! Az érzéseidhez minden körülmények között jogod van, de SEMMIKÉPPEN se keverd bele a kettőtök örökségébe! Azzal maximum azt éred el, hogy még a sógornőd is ellenséged lesz.

Különböztesd meg a feltételezéseidet a tényektől. Lehet, te azt hiszed, hogy mindent tudsz az ő életükről, de valójában ez sohasem igaz! A feltételezésekre alapozás a háború melegágya. Valójában fogalmad sincs, miért, milen körülmények között mondtak le arról az örökségről. Éppúgy nem tudod azt sem, mi az, amit ők nem tudnak rólad - pontosan ezért kell kérdezni és tárgyilagosan megbeszélni.

Ne menj bele olyan megoldásba, amivel nem értesz egyet. Ne add el a házat és költözz el, csak azért, hogy ne legyél rossz ember, hogy azután kígyót békát köpködj rá! Legyél kitartó, legyél kemény de ugyanakkor objektív és tiszteletteljes. Szaknyelven úgy mondják: legyél asszertív!

Azért itt egy kicsit árnyaltabb attól a kép, mint ahogy a legtöbb válaszadó látja.

Én biztos, hogy nem mennék bele azonnal a ház eladásába.

Később igen, de nem azonnal.

Viszont megkérdezném a tesómat, hogy mi ez a kettős mérce, és szerinte én miért vagyok rosszabb testvér, mint a sógornő öccse.

Elmagyaráznám neki a helyzetet.

Felajánlanám, hogy fizetek a része után bérleti díjat.

Mert engem is nagyon zavarna, hogy az, hogy én kevesebbet érek, mint a másik tesó. És engem akarnak ellehetetleníteni, miközben a másik tesó vígan éli világát, és röhög a markába. És a bátyámnak mi a véleménye erről. Hogy szerinte ez így igazságos-e.

És igen, ha a sógornő is hozzájárul a részével a családi kasszához, akkor a te tesód is hozzá fog járulni annyival.

Ha meg nem, akkor húzom az időt, és keresztbe teszek nekik, ott, ahol lehet.

És sajnos megszűnne a jó testvériség.

És megkérdezném a bátyámat, hogy neki megéri-e.

Mert engem is nagyon zavarna, hogy az, hogy én kevesebbet érek, mint a másik tesó. És engem akarnak ellehetetleníteni, miközben a másik tesó vígan éli világát, és röhög a markába. És a bátyámnak mi a véleménye erről. Hogy szerinte ez így igazságos-e.

Milyen másik tesó?? Az a sógornő tesója, mi köze az egészhez? Ez akkor lenne kérdés ha hárman lennének tesók, a báty egyiknek a javára lemondana az örökségről a kérdezővel meg fizettetni akarna. A báty nem egyenlő a sógornővel , két külön személy külön döntésekkel.

Másik tesó a sógornő tesója. Lehet, a kérdezőnek nincs köze hozzá, de a bátyjának igen. Ők a sógornővel egy család, két tesóval. Egy itt, egy ott. És nekik egy családként nem szép dolog két külön mércével mérni a tesóikat.

Azt hiszem, ez a lényeg.

Lehet lepontozni, lehurrogni, én teljes mértékben megértem a kérdezőt.

És nem azt mondom, hogy nem jár a bátyjának, mert jár, de az eljárás, ahogy vele bántak, igenis bántó.

Aki érti, érti hogy mit akarok mondani, aki meg nem, az nem....

Csak a magam nevében nyilatkozhatók, én szemét lennék egy kicsit. :-)