Értékelnétek, ha a gyereketek önerőből szeretne tanulni külföldön?

A terveim, hogy munka mellett elvégzek egy nyelvkurzust külföldön, hogy elérjem a C1 szintet. (nem a nulláról)

Ezzel párhuzamosan elkezdek egy másik nyelvet (norvég) előbb otthon, majd ha elérek valami szintet, folytatom nyelviskolában. Ezek a nyelvsulik fizetősek, a keresetemből fizetném őket.

Mire elérem a C1-et az államnyelvből (német), meglenne egy B2-es a másik nyelvből is.

Mivel imádom a skandináv nyelveket, két lehetőség vetődött fel:

-Elmegyek egyetemre skandinavisztika szakra

Az egyetemért nem kell fizetni, de dolgozni kell mellette, hogy fizethessem a kiadásaim. 3-5 év, és diploma.

-Leteszem a nyelvvizsgát norvég nyelvből, és elmegyek felépítményi képzésre (3 év) marketingre. Már most felső fokon beszélek angolul, addigra meglesz a német felső fok is. Emellett az anyanyelvemen kívül még 2 nyelvet beszélek már most folyékonyan. Szóval, elmennék marketingre 5-6 felsőfokkal.

Melyik verzió lenne a jobb?

Illetve szülőként büszke lennél a gyerekedre, ha ennyit elérne?