Szülők, rábíznátok a 2 éves gyereketeket kb.4-5 órára a 10 éves testvérére?

Köszi a válaszokat, örülök, hogy a legtöbben így gondolják :)

Egyébként a kérdés csak onnan jött, hogy a nővéremnek van egy lánya, akivel 2-en nálunk laktak (szóval nem pont a testvérem, bár ez a kérdés szempontjából lényegtelen volt) és gyakran hagyták rám, hogy vigyázzak rá. És az egyik ilyen alkalommal (amikor annyi idősek voltunk, mint ami a kérdésben is szerepelt) fogócskáztunk az étkezőben, ahol az unokahúgom megcsúszott a kövön és beverte a fejét a padlóba és ugye egyből ordítani kezdett, én meg kétségbeesetten próbáltam hívni anyámékat meg az anyját is, de senki se vette fel a telefont. Végül a másik nővéremet tudtam elérni, akinek el is meséltem, mi történt, ő meg elkezdett üvölteni velem a telefonban, hogy hogy lehetek ilyen hülye idióta balf4sz, ha a gyereknek valami maradandó baja lesz, engem visznek a gyogyóba vagy a nevelőintézetbe (és persze kb. 10 évesen azt hittem, ez tényleg így megy), ezért rettegtem, mi lesz és feljöttem a szobámba és csak hisztérikusan zokogtam az ágyamban, amíg kb. fél óra múlva meg nem jött a nővérem (addigra az unokahúgom már nem is sírt, legalábbis nem hallottam) és egyből felrohant a szobámba és a hajamnál fogva kiráncigált az ágyamból és elkezdett ütni, ahol csak ért, meg olyanokat kiabált közben, hogy lehet, miattam az unokahúgom is ilyen fogyatékos lesz, mint én (ugyanis mindig ezzel csúfoltak a családtagjaim, hogy szellemi fogyatékos, hülye vagyok, mert mindig is félénkebb, szorongósabb voltam....na vajon miért?). Aztán a barátjával bevitték az ügyeletre az unokahúgomat, ahol kiderült, nem lett semmi baja és közben sikerült anyámékat meg a másik nővéremet is elérniük, szóval nekik is elmondták, mi történt és amikor hazaértek, tőlük is kikaptam és még évekkel később is felemlegették ezt, hogy rám még egy aranyhalat se lehetne bízni, meg még 18 éves koromban sem engedték, hogy az akkor 9 éves unokahúgommal elmenjek pl. a szomszéd utcai fagyizóba, erre hivatkozva, hogy anno, közel 10 évvel azelőtt is mi történt, amikor egyedül hagyták velem...

Idő közben el is felejtettem ezt a sztorit, csak ma is szóba hozták és eddig mindig, mikor ez szóba került, szégyelltem magam miatta és életemben először most kérdőjeleztem meg, hogy vajon tényleg én vagyok-e a hibás ezért. A szüleim meg a nővéremék persze a mai napig szentül meg vannak győződve róla, hogy nekem 10 évesen már úgy kellett volna viselkednem, mint egy felnőttnek, mert ők bezzeg annyi idősen már főzni tudtak, stb., ehhez képest velem ennyi idősen egyedül hagytak pár órára egy kisgyereket és egyből el is esett a csúszós padlón..