Ti a gyereketeket rábíznátok egy ilyen anyósra? Én nem szeretném, de nem tudom hogy beszéljem ezt meg a férjemmel.

Egyszer majd te is megöregszel és egy kicsit flúgos leszel.

Bár én fiatalon is beszélek a háziállataimhoz. Nincs abban semmi pláne.

Az, hogy erősen falusi szokásai vannak meg gondolom a környezetből adódik.

Meg aztán lehet, hogy egy gyerekkel jobban vigyázna..., de te tudod.

Szerintem ez nem annyira gáz. Az én anyósom azt mesélte nevetve, hogy a férjem mikor kicsi volt, olyan 3 éves, akkor kint hagyta az udvaron és arra ment ki egy órával később, hogy a kútra (igen, rendes, mműködő, vödörleeresztős) rakott pozdorja lapon kúszik mászik. Az azóta is úgy van. Apósom meg iszik és a sógornőm mesélte, hogy anno fogdosta őt és anyósom soha nem hitt neki, mindig após mellé állt.

Na náluk én ezért nem hagynám ott.

De most ilyen indok, hogy beszél hülye hangon a kutyához, amit nem visz sétálni, meg csak veszettség ellen van beoltva. Nézd én nagy macskás vagyok, ivartalanítottak, agyon vannak oltva, chipesek, csak kifutóba mehetnek ki stb. ezért én nagyon harapok a falusi állattartásra, de az, hogy valaki így tartja az állatokat, ami (sajnos) a mai napig NORMÁLIS Magyarország nagy részén az nem azt jelenti, hogy a gyerekkel rosszul fog bánni.

Nagyanyámnak mikor először mondtam, hogy elviszem ivartalaníttatni a macskáit, akkor egyszerűen nem hitte el, hogy az állatorvos foglalkozik macskákkal. Nekik arra az állatorvos a disznóval, tehénnel foglalkozik, meg beoltja a kutyát ők el se tudják azt képzelni, hogy tényleg csinál mást is. Viszont mindig látta, hogy én adok nekik féreghajtót, én elviszem, elmagyaráztam neki dolgokat és onnantól kezdve ha látott valamit a macskán telefonált, hogy jöjjek és fogjam meg, vigyem el orvoshoz még ki is fizeti. Persze állhattam volna én is úgy hozzá, hogy jaj rohaggyon mög nagyanyám nem viszi el az állatait, de helyette normálisan barátságosan megmutattam neki, hogy így is lehet mama és vevő volt rá.

"Ne adódjon úgy,hogy rá kelljen bízni. Sok szülő felneveli a gyerekét nagyszülő nélkül."

Amúgy itt nem arról van szó, hogy "kell" rábízni. A nagyszülők általában természetesnek veszik, hogy megy a gyerek, vigyáz rá, nyaral, majd ő elhozza stb. Tehát ha nem is KELL rábízni, akkor is adódhat kellemetlen helyzet.

Néma gyereknek amúgy az anyja sem érti.... És úgy szólj neki, ahogy te elvárnád, hogy szóljanak. Mint írtam, az egyik megoldás, a tapintatosan MEGMUTATÁS, hogy máshogy is lehet és szépen elmagyarázni, NEM lekezelően, NEM kioktatóan, hogy az miért jó NEKI IS. Meg lehet szóban is rendesen tanácsot adni, úgy ahogy te örülnél neki. Sok meny felhúzza az orrát, ha anyós beleszól, meg hogy hogyan szól bele, de ők maguk sem képesek másképp. Vagy egyáltalán nem mondanak semmit, nem segítenek, csak puffognak, vagy ha szólnak abban nincs köszönet. A sétáltatást is lehet úgy mondani, hogy hát az milyen jó lenne a kutyának, meg a mamának is, egy kellemes séta, az milyen jó, ha attól tetszik félni, hogy elhúzza, vagy ilyesmi, akkor tessék szólni elmegyünk együtt, kipróbáljuk, segítünk és meglátjuk. Nem az, hogy odaböfögöd, hogy mé' nem viszi ki akkor sétálni, hát látja, hogy menne. Ugyanígy az összes többivel.

Ha neked anno odaszólt volna, hogy fordítsad hasra, ha ordít a gyerek, akkor neked se esett volna jól, hogy milyen arrogánsan beleszól, de ha úgy kezdi, hogy annak idején mikor a Pista sírt ilyen keservesen, akkor a hasrafordítás hatott, mert úgy jobban ellazult a kis pocakja és kijött a puki, megpróbáltad már a Jancsikánál, nem biztos, de hátha segítene, akkor te se sértődnél meg úgy. Na anyóst is így kell kezelni, ha valamit el akarsz érni..

Én nem látok extrém dolgot a mamában.

Persze idős, falusias, stb. De nem rosszindulatú, nem gonosz, nem elmebeteg...

Nem értem, van már gyermeketek, vagy kicsi még?

Egyébként teljesen lényegtelen, megvédi-e a kutya, neki arra kell, hogy ne legyen egyedül, és biztonságérzetet adjon éjszakára is.