Hogyan tudnám megértetni a lányommal hogy többet nem tudok/akarok tenni? 39. /f

Az utolsónak ennyit írnék: Az élet az anyaméhen belül kezdődik. Aki él azt meg lehet ölni. Ha a te gondolatmenetedet követem akkor azok a gyermekek akik elvetéltek nem is léteztek? Vagy nem is éltek? Az anyaméhen belül voltak mégis meghaltak. Megölte őket egy genetikai/fejlődési hiba/mutáció.

Azok a "férfiak" akik engedtek/szorgalmaztak már abortuszt, azok nyugtatják magukat azzal, hogy csak a méhen kívül kezdődik az élet.

"akkor azok a gyermekek akik elvetéltek nem is léteztek? Vagy nem is éltek?" - embrióként léteztek, emberként (személyként) nem, de ezt szerintem magad is tudod. A terhes nő szubjektív módon érezheti a gyerekének persze, de nem, nem az. Az egy embrió, majd késöbb magzat, se több, se kevesebb. Majd ha élve megszületik, akko lesz az EGY magzatból A gyerek.

"Azok a "férfiak" akik engedtek/szorgalmaztak már abortuszt, azok nyugtatják magukat azzal, hogy csak a méhen kívül kezdődik az élet." - szerinted miért kéne bárkinek is a saját életét a mások véleménye szerint élve elszúrnia? Ez az állításod meg ab ovo ostobaság, nyilván egy embrió is él... tudod, egy sárgarépa is él, mégis kihúzom a földből és belefőzöm a levesbe mindenfééle lelkiismereti aggály nélkül... te nem?

Ha te képes vagy egy embert egy sárgarépához viszonyítani akkor nagy gondok vannak. Gondolhatsz akármit, írhatsz akármit, én tisztában vagyok egy ember értékével. Te csak azt látod hogy feldugnak egy nőnek valamit aztán volt embrió, nincs embrió.

Ez nyílván fordítva is igaz, írhatok neked bármit, soha nem leszel képes felfogni hogy mi is az élet. Mindegy, szerintem ITT FEJEZZÜK BE mert tök más a látásmódunk, nem fogjuk megérteni egymást és egyébként is offos témáról vitázunk. Végig sem olvastad amit írtam, csak belekötöttél az első mondatomba.

"Ha te képes vagy egy embert egy sárgarépához viszonyítani akkor nagy gondok vannak." - nem egy embert, egy embriót, és mint említettem, ez ég és föld:)

Egyébként elolvastam azóta a többit is... és abban sincs igazad, a Kérdező az első perctől fogva korrektül megmondta, hogy "Utána megmondtam neki ,hogy oké akkor most megállapodunk egy összegbe amit minden hónapban megadok ami a gyerektartás lesz mert a gyereket nem tagadhatom meg de nem fogok részt venni a nevelésében. Nekem a nyugalmam többet ér." - és a nő ennek tudatában, így vállalta be a gyerekszülést.

Szóval, ha a gyereknek az a problémája, hogy "nekem miért nincs apám", akkor egy valakit okolhat ezért: azt, aki így vállalta be, hogy megszüli.

Ez pont ilyen egyszerű, akié a döntés, azé a felelősség is. Miért kellene egy férfinak áldozattá válnia azért, mert egy nő nem tud uralkodni az anyai ösztönein?

Köszi #168

Jó olvasni hogy van még néhány férfi, nem csak hímek.:)