Hogyan tudnám megértetni a lányommal hogy többet nem tudok/akarok tenni? 39. /f

Nekem csak az furcsa, hogy ha valaki szexel miért is nem jut eszébe, hogy gyereke lehet... Ennek ellenére még áldozatnak állítja be magát a kérdező... Azzal, hogy valaki szexuális aktust létesít, már elfogadta a tényt, hogy gyereke lehet. A storyban pedig az a bibi, hogy X éve köttetett egy megállapodás két felnőtt közt egy harmadikról, akit meg se kérdeztek semmiről. Az lenne a fair a gyerekkel szemben, ha vele mint embertársával tudna számolni a kérdező. A gyerek nem marasztalható el amiatt, mert meg akarja ismerni az apját. Inkább törekedni kellene vele egy megoldásra.

Vajon a kérdező nője sosem hisztizik? Mindig minden húderózsaszín, vagy ő is lapátra kerül ha nem tartja be a szabályokat?

"Azzal, hogy valaki szexuális aktust létesít, már elfogadta a tényt, hogy gyereke lehet." - mondja a keresztény-konzi erkölcs... aki más elveket vall,annak ehhez nem sok köze van, és számon sekérheti rajta senki... pláne, ha a törvényi kötelességeinek eleget tesz.

"Vajon a kérdező nője sosem hisztizik? " - miért kellene neki? Szerinted bántja őt a Kérdező?

"Meg sem érdemled, hogy "apa" lettél, remélem, soha az életben nem lesz több gyereked." - anyám borogass... fogadni mernék, hogy a #31-es "Soha ne legyél boldog!" is a te szösszeneted...

Te tényleg nem tudod felfogni, hogy van olyan férfi (is meg nő is), aki nem akar gyereket... és a Kérdező most boldog, és akkor lett volna boldogtalan pont, ha sikerrel a nyakába sózzák a gyereket és az "apai örömöket"?

Komolyan nincs viccesebb annál a (tipikusan magzatvédő) dumánál, amikor a gyermektelenség rémével fenyegetik azt, aki nem is akar gyereket...

Én vagyok az, aki írta, hogy sosem legyen boldog.

Nem vagyok magzatvédő. Sőt. Egy nőnek szerintem alapvető joga az, hogy dönthessen a testéről! Ha abortuszt akar, akkor joga van hozzá.

Én csak azt mondom, hogy a kérdező lelketlen.

Az általam idézett #31-est egy 57%-os versenyző írta...

"Én csak azt mondom, hogy a kérdező lelketlen." - elhiszem, hogy neked ez a véleményed... de felfogod, hogy pont akkor lenne boldogtalan, a nem a saját elképzelései szerint élhetné az életét? Egyébként szerintem, ha már arról kell szavazni, hogy ki a lelketlen, akkor nekem anyuka lenne az első számú jelöltem...

1, Fontosabb volt neki egy embrió a párjánál-párkapcsolatánál

2, Egyoldalúan döntött a terhesség kihordásáról, de nem kezelte sehogy az ebből eredő konfliktusokat, pl nem keresett olyan párt az elmúlt 13 évben, aki önként, szabad akaratából vállalta volna a gyereket

3, a most előállt helyzetet se kezeli láthatóan sehogy se, a lányára meg a Kérdezőre hagyja, hogy jussanak egymással dűlőre abban a helyzetben, amit kifejezetten és kizárólagosan anyuka gyártott le az egyoldalú gyermekvállalással.

Kérdező, azzal tisztában vagy, hogy a kommentjeidben csupa olyan kifogást sorakoztatsz fel a lányod ellen, ami már egy tízévesre sem jellemző?

Bármilyen hihetetlen, de már egy tízéves sem ordít, nem nyafog, nem kell OVIba vinni...

A lányod 13 éves. Valószínűleg menstruál, a felnőtt lét küszöbén áll.

Semmit, de semmit nem kellene miatta feladnod, egyszerűen csak időt kéne szorítanod neki a tökéletes gyerekmentes életedben. Arra sem veszed a fáradtságot, hogy hetente egyszer leülj vele egy ebéd mellett, elvidd fagyizni, hogy meg tudjatok ismerkedni, semmi mást nem kellene csak beszélgetni vele.

Ha ez olyan nehezedre esik, ha ennyire sem vagy képes, akkor nem is értem, hogyan tudsz tükörbe nézni.

A felelősségteljes szexuális élet nem annyi, hogy utólag magad elé tartod azt a nyomorult hüvelygyűrűt (fogajdunk, azt sem tudod, hogyan működik), hanem óvszert kellett volna húznod. Könnyű a felelősséget hárítani. Te ugyanannyira tehetsz arról, hogy a gyerek megfogant, mint az anyja.

Az élettársad is szép kis nő lehet, ha ezt szó nélkül végignézi és közben nem szeret ki belőled... vagy esetleg férfi az élettársad, ezért nem akarod bevonni őt az életedbe?