Hogy mondjam meg, hogy ne legyen belőle sértődés?

Mert ha sosem csináltam volna, elég nagy bajban lettem volna, amikor ott állok, hogy meg kell csinálnom, de baromira nem tudom, hogy kell.

Amúgy az én férjem tényleg nem tudott főzni, csak az ilyen "férfidolga" grillezést, viszont ott kuktáskodott, amikor főztem, zöldséget tisztított, krumplipürét kavart, salátát készített, tésztát gyúrt, nagyon unalmas lett volna, ha egyedül készítem a vasárnapi ebédet.

Szerintem ebbe a főzés dologba meg pont nem kéne beleszólni. Ez minden esetben megegyezés kérdése, ha a kérdezőnek így jó akkor felesleges itt nyomatni neki a feminista propagandát, hogy micsoda elnyomott mert ő főz. A nagyszüleimnél én is ezt láttam, és tökéletesen működött. Nálunk a férjem időnként besegít, de a főzés döntően az én dolgom, amit szívesen meg is csinálok, a kert meg döntően az ő dolga. Mosás, mosogatás ma már nem komoly munka, én legalábbis nem érzem hatalmas erőpróbának beledobálni/belerakni a gépekbe a szennyest vagy a koszos edényt és kiszedni ha készen van. Ezt mondjuk felváltva csináljuk, mikor ki ér rá.

A kérdés viszont nem ez, hanem, hogy a nagymamát kikészíti, hogy minden héten három napot topon kell lenni, főzni rendet rakni stb... és soha nincs magára szabad ideje. Na ez az ami nem normális. Mindenképpen beszélni kellene a fiatalokkal és ami a legnehezebb, hogy akkor is ragaszkodni a saját hétvégékhez, ha érzelmi zsarolással vagy rosszabb esetben az unoka irányításával (akkor mostmár nem szeretsz mama és hasonlók) próbálkoznak. Nem ismerem őket, ha simán csak nem veszik észre magukat akkor valószínűleg meg lehet beszélni, de sajnos az eddigi megsértődések arra utalnak, hogy komolyan manipulálnak. Ez utóbbi miatt nem árt határozottnak lenni. Először mindenképpen a férjeddel beszéljétek meg és jussatok közös döntésre, hogy mit szeretnétek tenni.

Azért lényeges, ki főz, mert itt lehet a probléma gyökere. Megmondom őszintén, ha nekem olyan anyósom lenne, aki arra nevelte a fiát, hogy majd a nők gondoskodnak róla hátralévő életében, akkor én is meghagynám neki ezt a megtisztelő feladatot továbbra is.

Elsőre azt írtam volna, hogy kihasználnak, de nekem is feltűnt, hogy csak a menyedet ekézed. Na most nem tudom, milyen lakásban laknak a fiadék, de egy lakásban és a legtöbb házban már nincsenek a klasszikus "férfimunkák". Nem kell pl. kazánt tisztítani, sok helyen füvet nyírni vagy havat lapátolni se. Értem, hogy a fiad elvégzi az ilyen zárcsere, bútortologatás, vízforraló javítása és egyéb olyan dolgokat, amiket évente egyszer kell megcsinálni, de gondolom, évente egyszer a menyed is szokott főzni, tehát egálban vannak. Hogy ki mennyit keres, az irreleváns, a több keresetből pl. telne arra, hogy kaját rendeljen, ha főzni nem akar, sok ember egyébként hétvégén főz meg előre (vagy eleve csak hétvégén főz otthon, mert hétközben eszik az iskolában, munkahelyen), így az is mindegy, ki mikor ér haza (takarításban esetleg nem, mert amit mindennap kell, azt csinálja, aki ráér).

Nézd, utolsó, a problema szempontjából tényleg nem releváns, hogy a kérdező fia tud főzni, vagy sem.

Az enyémek nem jönnek ennyire sűrűn, és én lányos anya vagyok. Nos az én lányom, amikor megérkezik, főzni akar, sütni akar, ha kell, ha nem, az sem jobb.

Nálam van egy rend, egy rendszer, azt ő azonnal felborítja, a kaja már nem fér a hűtőbe, én már nem férek be a konyhába.

Én jobb szeretném, ha szépen megennék, amit előre elkészítettem, aztán elmennének sétálni.:)

De nem, neki újabb és újabb ötletei vannak, és pörög ezerrel. Mire elmennek, olyan a ház, mintha bomba robbant volna benne, beletelik 4-5 napba, ameddig visszaállítom a rendet, és a magam nyugodt életmódját.

Persze, örülök én, amikor jönnek, legfeljebb jó előre beszerzek néhány flakon nyugtatót.