Jogos a sértődés? Vissza a szülőkhöz 3 gyerekkel, férjjel?
18 évesen külön költöztem. Az elején még furcsa volt, kb minden hétvégét otthon töltöttem anyukáméknál, de idővel belejöttem és élveztem az önállóságot. Szeretem anyut, de 2-3 nap után egymás idegeire megyünk. Ő nagyon félt és aggódik mindenért, kb már azért is, ha nem iszom elég vizet. Én sokszor tervezgetek, inspirálódok, pl. hogy milyen kiegészítőket szeretnék a lakásba, vagy hogy összeszedegetem, milyen ruhákat szeretnék megrendelni az adott szezonban, stb. Ő meg ettől van ki, hogy "minek költöm a pénzt", mintha egy kép elmentéséért azonnal fizetni kellene... De ezek csak példák, ugyanúgy baj volt, ha főztem valamit, és máshogy csináltam, mint ahogy ő szokta, vagy ha este 11 után mentem valahová, mert "minek olyan későn". Szóval úgy éreztem, sokkal jobb nekünk, ha minden nap beszélünk telefonon, de találkozni inkább csak hetente 2-3 alkalommal, és csak néhány órára. Viszont most elég váratlan helyzet állt elő az életünkben... A férjemmel akartunk a fiunknak kistestvért, kiderült, hogy ketten érkeznek. Persze nagy az öröm, de így a mostani lakásunk biztosan kicsi lesz rövidesen (2 és fél háló, plusz nappalis, kertkapcsolatos társasházi lakás). Gondolkoztunk abban, hogy veszünk egy kertes házat, végül úgy döntöttünk, hogy építkezni fogunk.
Anyukám viszont mintha megsértődött volna. Felajánlotta, hogy költözzünk vissza hozzá, mert ő ott van egyedül, nagy a ház és így tudna mindenben segíteni a picik körül (kicsit több, mint 2 év lesz az ikrek és a fiunk között). Nemrég vált el, ezért is gondolom, ha örülne, ha újra ott élnék. Ráadásul az unokáját is imádja, tényleg segít mindenben, bármire kérem meg. Viszont annyira jó lenne egy saját ház, otthon... Mert bármikor hazamegyünk, ott úgy érzem magam, hogy én vagyok a "gyerek", és félek, nem tudnék úgy anya és feleség lenni. Ő viszont az ingatlan árakkal jön, meg hogy így nem kéne külön segítséget alkalmaznunk, én is jobban tudnám szervezni a napjainkat. És hogy nem vagyok normális, hogy 3 pici mellé egy építkezést is a nyakunkba veszünk. Anyagilag nyilván akkor járnánk jobban, ha odaköltöznénk hozzá, de mégis úgy érzem, hogy hosszútávon nem lenne jó. Nem tudom megmondani miért, de ezt érzem.
1. Nem költöznék oda.
2. Nem építkeznék 3 kicsi mellett. Garantált idegösszeomlás és válás
3. Vennék egy házat anyukámhoz közel, hogy tudjuk egymást segíteni, de meglegyen a saját birodalmam
Imádom a szüleimet, de biztos, hogy nem költöznék vissza hozzájuk. Viszont neked most az ikrek miatt mindenképpen szükséged lesz segítségre, szóval mérlegeljetek.
A férjednek mi a véleménye?
Ezen az oldalon 40 költözz el választ kapnál akkoris, ha azt írnád összevesztél a szüleiddel egy háziállat miatt.
De ha itt kérdezed te se vagy komplett.
Megértem, hogy nem akarsz hazaköltözni. Ha úgy érzed, hogy nem lenne jó, akkor nézzetek más lehetőséget. Gondolom a férjed sem ugrálna örömében, ha oda kéne költöznie.
Az építkezést viszont nem tudom jó szívvel ajánlani senkinek. Ismerősünk 3 éve úgy futott neki, hogy fél év alatt kész lesznek 20 milla alatt. Akkor még benne voltam az építőiparban (2 éve máshol dolgozom) és mondtam neki, hogy inkább vegyenek, mert ez nem annyi lesz. Teljesen megsértődött rám, hogy neki nincs 30-35 millája kész házra, megmondta az építész, hogy ez így jó lesz és ki vagoyk én. Nem is beszélt velem fél évig, mert én rosszat akarok neki. Fél év múlva csak azért került elő, hogy segítsek, mert meglepetés, meglepetés a kivitelező máshogy árazta be, mint a nálam "sokkal jobban hozzáértő" építész mondott. Átnéztük barátnőmmel a terveket, mert már irreálisan soknak tűnt. Számolgattunk és kijött, hogy teljesen egyértelműen át akarták őket verni. Szóval új kivitelező, csúszás, nincs elég munkás, télen nem kezdünk bele stb. Közben pont ebben az időszakban megugrottak jó alaposan az árak is. Az eredetileg ígért fél év és 15 milla helyett kb két év múlva tudtak költözni. Nem tudom, hogy hol állt meg a számla a végén (nagyságrendileg 30 milliólehetett), de az agglomerációnak azon részén akkor még vehettek volna egy házat ezért.
Építkezni drága, stresszes és teljesen biztosan többe kerül, mint amit az elején mondanak neked. Akkor éri meg, ha a drága de nem igazán nehéz részeket meg tudjátok oldani magatok. Pl anyumék is úgy építkeztek anno, hogy a csempét ők rakták. Mi akkor már nagyobbak voltunk és a nővéremmel fúgáztunk. Egy hét alatt megvolt, de mai áron rengeteg pénz (főleg Budapesten).
Nem akarlak elborzasztani, de egy éve fel kellett újítani nálunk a fürdőt, mert kilyukadt a kád. Egy új kádat kellett volna berakni és felrakni a falra az új csempét (kb 4 négyzetméter a fürdő). Erre anyagár nélkül 700 ezres ajánlatot kaptam, úgy hogy majd 2 hónap múlva kezdik el... Gondolom mondanom sem kell, az lett a vége, hogy a párom és az apukája leverték a csempét, kiszedték a kádat, én addig elköltöttem kb 100 ezret az obiban az új kádra, csempére, csemperagasztóra és egy nyamvadt mozaik díszcsíkra, ami csak így körbe megy. Semmi luxus, semmiből sem a legdrágábbat vettem, de 20-25 a kád, ugyan ennyi a fehér csempe, 20 a ragasztó meg pár szerszám és 20 volt a mozaik. A család vidéki fele szerzett közben egy jó burkolót, aki nem tudta a pesti árakat és ezért napi 15 ezret kért + utazási költséget. Utána két napig takarítottunk olyan gedva maradt utána, előtte 3 délutánt keresgettem a minták között, hogy találjak valamit a gagyi és a nagyon drága között.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!