Hogy mondjam meg, hogy ne legyen belőle sértődés?

#23-as vagyok. Ezzel nem akarom elkeseríteni. Anyu épp ma mesélte, hogy a testvérének a felesége (anyum testvére már meghalt) épp ma mondta hogy az ünnepekre meg kellene pucolnia az ablakát, de nem bírja mert annyira fáj a lába hogy műteni kell. Anyum elment megpucolta az ablakát.

A néninek 2 fia van és ugye 2 menye. Mind 2 fiának a gyerekeire vigyázott, minden nap főzött mind 2 családnak míg bírt. Fájós lábbal ment az unokáiért az oviba, iskolába. Ennek ellenére egyik család sem kérdezi meg hogy kell e segíteni. Vagy csak halogatják. Szerintem ez nagyon nem szép. Hozzáteszem ott laknak 10 percre.

Ha olyanok bármit tehet akkor sem fognak segíteni.

Nekem anyukám mesélte, hogy amikor kicsik voltunk, akkor minden hétvégén "kötelező" volt lemenni a nagyszülőkhöz (apósa erőltette mindíg), mert vidék, jó levegő, stb.

Viszont ő ugyan úgy kivette a részét a főzésből/mosogatásból/takarításból mint az anyósa, együtt csináltak mindent, ő tanította meg főzni is. Így egyrészt megoszlott a munka, nem a nagyimnak kellett mindent csinalni. Viszont ő sem tudott pihenni a hétvégén, egy idő után (pár év) nagyon megunta a dolgot és folyamatosan elmaradoztak a látogatások. "Csak" ünnepekkor és szüli/névnapokkor mentünk le. Nagypapám mondjuk állandóan jött minket látogatni, mindíg össze-vissza mászkál és egy lehetőséget sem hagyott ki találkozás nélkül. (Nagyim volt hogy inkább a kocsiban maradt, szóval vele nem túl szoros a kapcsolat)

Szóval attól még lehet jó a kapcsolat velül, hogy nem ülnek a nyakatokon minden hétvégén. Le kell ülni velük beszélgetni és elmondani, hogy ez így neked nagyon megterhelő, járjanak csak pl kéthetente.

Csak nagyon kiemelte. Nem a fiatalok nem szeretnek, akarnak, hanem a lány. A kisfiú csinál, amit akar, elég kétévente arrébb tolnia egy szekrényt. (Amit én 53 kilósan is megcsinálok, tehát ahol akarat van, ott megoldja az ember.)

Nekem szar volt kicsinek látni, hogy akármelyik rokonhoz mentünk, nők dolgoztak, faszik meg a töküket pöckölgették meg röhögcséltek.

Itt az érem másik oldala. A nagyik többsége azt nehezményezi, hogy a fiatalok ritkán mennek.

Hogy kihasználnak, kétségtelen. Hogy tudatosan teszik, alig hiszem.

Szerintem ők meg vannak győződve arról, hogy nektek örömöt okoznak azzal, hogy minden hétvégét nálatok töltik. Az emberek többsége nem érzékeli, amikor sok belőlük. Főleg nem ilyen szoros családi körben. Meg kell nekik mondani. Hogy nem fog jólesni nekik, az biztos. Majd idővel megemésztik.

Másként nem tudsz változtatni.

Na igen, a kérdés nem erről szólt.

De nem tudok elmenni emellett. Mi az, hogy a család napi ellátásába nem vontad be a sem a férjedet, sem a fiadat? Ezt nem is értem. Ha beteg voltál, nem volt kaja, nem volt elmosogatva? Ha a férjed volt beteg nem volt télen lepucolva a járda, nyáron lenyírva a fű?

Mi az amit egy férfinak, vagy egy nőnek tudni kell? Szerintetek? Kiég a villanykörte, sötétben ültök, ameddig a ház ura hazamegy.

Bocs, de ettől kissé kiakadtam. Én egyedül élek, mert meghalt a férjem. Havat lapátolok, füvet nyírok, műszakira viszem az autót. A festővel is én tárgyalok.

Ha úgy neveltek volna, hogy ez férfimunka, eláshatnám magam.

Szerintem elkanyarodtunk a témától.

A másik, hogy Kérdező gondolom attól sem lenne kevésbé fáradt, és akkor sem tudna hétvégeken programot szervezni magának és férjének, ha a fia kevergetné a lábosban az ételt mellette a konyhában. Ez baromira részletkérdés, itt arról van szó, hogy egy komplett kis család a nyakukra ül MINDEN hétvégén 3 napra. Ezen az sem segítene, ha a fia tudna főzni, a menye pedig tudna termosztátot cserélni.