Mit gondolsz az "Amíg az én kenyeremet eszed"-mentalitású szülőkről?
Ha a gyerek pirosra akarja festeni a szobája falát, hidegen hagy.
Ha a nappalit szeretné, igenis az én szavam a döntő.
Ha le akarja cserélni a családi autót, megint a szülők szava a döntő, de magának olyat vesz, amilyet akar\tud.
Mi legyen az ebéd, hova menjünk kirándulni, nyaralni stb. közös döntés.
Hogyan öltözik, milyen zenét hallgat, milyen a haja stb. az az ő dolga.
Ezt kiskorában el kell kezdeni a tudtára adni. Ha ez kimarad, jön a hatalmi harc. A gyerek nem érti miért nem szólhat bele, ha eddig lehetet. A szülő meg kifogyott az érvekből, így jönnek ezek a mondatok....
Ez a mondat csak egy mondat. A mentalitás a lényeg. Amit a 46os írt le például, hogy nem tartották teljes értékű családtagnak, nem kérdezték ki a véleményét, és kuss volt a neve, az akkor is nagyon durva, ha nem fenyegetőznek pénzmegvonással, és nem hangzik el soha az ominózus kenyeres mondat.
Más családokban meg ha más a mentalitás, egyenrangú partnernek tekintik a gyereket, és adott esetben a gyerek túl is lő a célon, amikro a határait feszegeti, simán elhangozhat ez a mondat úgy, hogy semmiféle elnyomó, hatalomfitogattó szülői magatratás nem jellemző egyébként.
Jó és igazságos lenne nem bizonyos mondatokat kiemelni a szülők nevelési fegyvertárából, hanem az egész nevelésüket komplexen nézni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!