Miért létezik ez a "ha az én kenyeremet eszed, azt csinálod, amit én mondok" hozzáállás? Ez min alapul?

Így fogalmazva elég hülye dolog, de a tartalma valamennyire lehet jogos is.

Ha egy gyerek - akármilyen idös -, nem tartja magát a családi szokásokhoz, akkor jogos, hoyg nem tetszik a többieknek. És mivel a fiatalok - föleg kamaszkorban - sok esetben nem meggyözhetüek érvekkel, ezért ilyenkor jön ez a mondat.

Ami meg a férj-feleség esetet illeti, ha a férkem ilyet mondana, akkor attól kezdve nem lennénk házasok. Ha ugyanis nem képes felfogni, hogy ök ketten egy pár, és ezért mindent közösen kell(ene) viselniük, akkor nem alkalmas egy ilyen kapcsolatra

Törvényileg a szülő 18 éves koráig kötelezett eltartani a gyerekét, majd a gyerek felnőttként ugyanerre kötelezett az idős szülei felé.

Viszont a fentiek nem azt jelentik, hogy a 18 éven aluli bármit elkövethet és azt sem jelentik, hogy az idős szülő bármit megtehet a gyerekei ellen.

A fenti valahol annak a következménye, hogy valaki letért az imént említett "aranyközépútról".

Egyetértek az elsővel én is.

Utolsó hozzászólónak csak egy személyes példát tudnék felhozni: mindenhol az olvasom, hogy ha kiskorban megneveljük a gyereket, biztos alapokat adunk neki az erkölcs terén, akkor kamaszként és fiatalként sem lesz vele gond. Hát ez részben igaz- vannak olyanok, akikkel nem lesz, de pl. öcsém, aki ma már felnőtt problémás kamasz lett-nem is értettük. Ugyanúgy neveltek mind a kettőnket, csak neki úgy elöntötték a hormonok az agyát, hogy kezelhetetlen lett. Ez van, utána ment a kiabálás ő persze akkor "visszavágott" és a szüleim ki voltak borulva.

Szóval nem garancia a gyerekkori jó nevelés. Házimumkát végeztünk, az állatokat láttuk el, kapáltuk a kertet, tisztelettel beszéltünk a szüleinkkel és mégis tessék, az egyik gyerek a kettőből kezelhetetlen lett. Akkor meg nem maradt más szöveg, csak az "amíg itt laksz, azt fogod tenni, amit mondok-vagy mehetsz amerre látsz"

Nem minden esetben, sokan tényleg - főleg egy-két gyeses anyuka férje - simán kijelent ilyet. Asszony, én keresem a kenyérre valót, te döglesz a gyerekkel, kss a neved.

Sajnos vannak ilyen emberek, akik hatalommániások, és ezzel le tudják vezetni a feszkót.

Majd megtudod, ha lesz gyereked és azt hiszi, megteheti, amit akar. Pl nem tanul. Hiába mondod neki, hogy érettségi nélkül kevesebb esélye van normális életszínvonalra, hoz egy rakás példát, amikor zsenik kibuktak, vagy nyertek a lottón, vagy majd vállalkozik és dől a lé.

Kell egy végső "érv", ha az nem hatja meg, hogy mert az apád/anyád vagyok, vagy mert én vagyok a felnőtt, én vagyok a tanult, magasabb az iqm, nagyobb az élettapasztalatom.

Teljesen letolja, mert azt hiszi kiválasztott és gazdag lesz pikkpakk.

Nem hatja meg, hogy nem tud könyvelni, nincs kezdőtőkéje, gőze nincs a szabályokról, egy nyomtatványt nem tud kitölteni, adózni meg pláne nem.

Azt látja, hogy a családja átlagos, a 3ast a suliban sem nehéz elérni, nála hülyébbek is jobb jegyet kapnak. Lenézi a szüleit, nem tartja sokra az átlagos tinédzser. Azt hiszi, ő is rá tud jönni mindenre.

Szóval egy alacsonyabb rangúnak tartott ember érveit butaságnak tartja. Ilyenkor pedig be kell vetni az én tartalak el ellentmondás nem tűrő érvet. Ha a kapcsolat meg is romlik, a gyerek legalább küzdeni fog, hogy eltarthassa magát és szabaduljon a szüleitől.

Az én gyermekem még beszélni sem tud, de az öcsémmel ezeregy meddő vitát folytattam le, minden egyes alkalommal belebukott és lehülyézett esetleg azokat a részeket megcsináltatta volna velem és a szüleinkkel, amiket ő nem tud(könyvelés, adózás, ügyintézés, tőke) neki csak ötlete van, amivel mi is milliomos lehetnénk, csak nem látjuk.

Javaslom beszélgess egy nálad fiatalabbal, egy tinivel. Mesélj neki pár szóban az elején a hibáidról, hogy kellően jobbnak tartsa magát nálad. Keresd meg azt a dolgot, amihez a kissrác úgy hiszi, hogy ért, és csináljatok valamit a témában közösen. Ellentmondást nemtűrő főnök lesz, egy szavad nem lehet vele szemben, mert béna vagy abban, amit ő úgy érzi jobban csinálna, ezért minden másban is béna leszel szerinte. ...

Tinik...

Egyenrangú kapcsolatban, ahol a felek mindketten döntésképes felnőttek, 18 felett, persze ez nem játszik szerintem. Parancsolgatni nem lehet, ha nem megy az együttélés, meg kell kérni az eltartottat, hogy költözzön el x időn belül.