Miért létezik ez a "ha az én kenyeremet eszed, azt csinálod, amit én mondok" hozzáállás? Ez min alapul?

Mert sok esetben a fiatallal már nem lehet mit kezdeni,

Példa: Unokabátyám mindig is nagyon jó képességű volt, megszokta hogy nem kell tanulnia. Bekerült az ország egyik legerősebb gimijébe, de mivel hozzá volt szokva hogy neki nem kell tanulnia, így nem tudott rendesen teljesítenie, így 18 évesen otthagyta. Munkát nem akart keresni, otthon nem segített, tanulni nem akart, viszont igényei voltak rendesen. Az apja is ezt mondta neki, végső elkeseredésében, mikor már nem hatottak az észérvek.

Én soha nem fogok ilyet mondani a gyerekemnek és szerintem amelyik szülő ilyet mond, azzal problémák vannak.De megpróbálom észérvekkel alátámasztani.Milyen problémák lehetnek 18 év felett? Nem akar dolgozni a "gyerek", nem akar tanulni, házimunkát sem csinál meg.Azért azt ne mondjuk már, hogy jó nevelés mellett ez normális.Csak úgy a semmiből nem kezd el senki így viselkedni.Ha meg már előtte is gondok voltak vele, akkor kellett volna megfogni. Én úgy látom az is probléma, hogy sok szülő úgymond túlszereti a gyerekét és sokáig túl sokat is elnéz neki, aztán meg nem érti, hogy mi a hirtelen váltás. Hogy többet enged meg magának a kelleténél.

Persze ez sem érvényes minden esetben, tisztelet a kivételnek.Nekem amúgy két tesóm van, eszünkbe nem jutott nem tanulni vagy dolgozni.

Kérdező, ez nyilván nem hangzik el normális családban. Én sosem hallottam ezt a mondatot, nálunk az volt a szokás, hogy megbeszélünk mindent. (egészen kicsi koromtól)

Ez a mondat akkor jön elő, amikor pontosan nulla kommunikációra és empátiára képesek a felek, ezért a szülő erőből letolja a gyereket a pályáról a vitában. Nyilván lehet olyan, amikor gyerek megy messze és nem lehet mit kezdeni vele (bár azért megkérdőjelezném a korábbi nevelést, ha rendszeresen eddig jut a vita) és nyilván van olyan szülő, aki minden apróságért ezzel zsarolja a gyereket. Pl nem engedi meg egy gimisnek, hogy hetente párszor suli után 1-2 órát még a barátaival legyen, esetleg tiltják, hogy barátja/barátnője legyen. Értelmes érve ugye nincs rá, ezért jön az én kenyerem eszed dolog.