Mit gondolsz az "Amíg az én kenyeremet eszed"-mentalitású szülőkről?

Az előzmények mindig el vannak hallgatva ezeknél a sztoriknál. A gyerek nem képes a saját szobáját sem rendben tartani, szemétben él. Annyi nincs benne, hogy legalább valamennyire megkönnyítse a szülei életét, egy mosogatógépbe pakolásért is könyörögni kell. A jegyei szarok és nincs is hajlandósága a javításra. A zsebpénzért sorba tud állni, a diákmunkától viszont fázik. Elkölti a pénzt bagóra és/vagy piára aztán siránkozik, hogy nincs egy gönce (csak 200 a szekrényben).

25 évesen is otthon lakik mindenféle ambíció nélkül, ráadásul állandóan a következő exnőt/pasit kell kerülgetni akivel feleszik a hűtőt, de telepakolni már nem tudják.

Rínak, hogy be kell szállni a rezsibe, miközben egy átlag albérlet még vidéken is kilencvenezertől van + rezsi, szóval az a kb negyvenezer igen méltányos.

Aztán mennek a gyakorira kiírni az egyoldalú és hazugságokkal tűzdelt világfájdalmat, ahol a többi otthon lakóval megveregethetik egymás vállát, hogy milyen szar szüleik is vannak. Pfejj.

El kell menni a kis tudatlanoknak gyermekneurológiára,tobzódik a már akkor elmebeteg és kezelhetetlen 10 év alattiaktól.Ezeknek már mondhatsz bármit maximum gyógyszerezni lehet.Csodálkozol amikor a szülő végül kiborul?Nem mindenki olyan szerencsés hogy egészséges és értelmes gyereke legyen.Ezt aztán nevelheted akárhogy,nem lesz jobb a helyzet.Valamennyire belövik a viselkedést pár gyogyóval aztán ennyi.Felemelő élmény lehet mindig rettegni,épp mivel hívja be az igazgató őket,mit csinált megint a gyerek.

Na de ne örülj annyira mert ezek ugyanúgy az egészségesekkel járnak egy csoportba és viszik őket a rosszba,mert nincs bűntudatérzetük.Amikor aztán az addig angyali gyerek is elkezdi a renitenskedést,majd idővel más lesz a hangnem is.Pont ez a baj akkor,amikor gyereket csak a tükörben látott emberek dumálnak a témáról.

29-es vagyok.

nem gyűjtöm a pontokat, ez a része a dolognak nem érdekel, de mégis érdekes, hogy ennyire lepontoztatok.

Tehát, ha jól értem: aki itt szülő, az nem ért egyet azzal, hogy minden szülő követ el hibát, és mondott már olyat, amire nem lehet büszke. Szóval rajtam kívül itt minden szülő tökéletes. Jó tudni.

Aki pedig gyerekfejjel válaszol, az nem tudja elfogadni, hogy as zülők nem tökéletesek, és a gyerekek sem azok. Néha tesznek olyasmit, amire a szülő hirtelen rosszul reagál. De ez megbocsáthatatlan. A szülői hibái megbocsáthatatlanok.

Gondolom, azzal sem lehet egyetérteni, hogy nem midnegy, hogy ebben a szellemben neveli valaki a gyerekét, amiről azt írtam, hogy alávaló ocsmányság, vagy kicsúszott a száján egy elmérgesedett helyzetben, amikor a gyerek nem fogadott szót, és másra nem reagált.

38-as - minden egyes válaszoló azért néz vissza a már megválaszolt kérdéshez, ha visszanéz, hogy megnézze, hasznos volt-e a többség számára a válasza, hiszen azért strapálta magát vele, hogy segítsen a véleményével adott esetben konkrét tényszerű válasszal, más esetben új szempontokkal.

Te is azért vagy itt, mert úgy érzed, tudsz valami okosat hozzáfűzni az eddigiekhez, ha jól sejtem:):)