Mit gondolsz az "Amíg az én kenyeremet eszed"-mentalitású szülőkről?

Azt gondolom, hogy nem lenne szabad az ilyen mentalitásu embereknek gyereket vállalni.

A gyerek nem a tulajdona, hanem egy önálló gondolatokkal bíró külön személy, akit a szülő vállalt önként.

Ne zsarolja akkor azzal, hogy ő tartja el.

Egy gyerek nyilván nem dolgozhat, más opció nincs is. Nem ő kérte, hogy megszulessen.

Az ilyen helyről szoktak legelőször eltűnni a gyerekek, 18 évesen rácsapja az ajtót a szülőkre, azt akár a híd alá is, csak többet haza ne...

Nem egy jó dolog kiszolgáltatva lenni valaki önkényének, normális helyen próbál a szülő ezzel nem visszaélni. Amikor ezek a zsarolgatások mennek, akkor már rég el lett rontva valami. Jó esetben a gyerek büszke a szüleire, példának tekinti őket, hozzájuk rohan megbeszélni, ha valami baja van, otthon érzi magát biztonságban... és nem azt várja, mikor csaphatja már végleg rájuk az ajtót. Számíthat a szüleire, akik segítenek neki együtt megoldani a problémákat, akkor is ha rosszba keveredett, nem pedig csak oltogatják, regulázzák, zsarolják. Attól csak még távolabbra kerül tőlük. Persze nem könnyű megteremteni ezt a fajta szülő-gyerek kapcsolatot. Pláne, ha a szülő képtelen feldolgozni, hogy a gyerek nem pont abba az irányba akar menni az életben, amerre ő azt eltervezte.

"Mennyire káros egy gyereknek, ha úgy nő fel, hogy a szülő a vele szembeni hatalmát fitogtatja?"

Apám is ilyen volt. 12 éve nem beszéltem vele. Majd találkozunk a temetésén. Hát, röviden ennyire káros.