Ha nem teszek apaságit, akkor is kell gyerektartást fizetnem?

Hát Kérdező, most se kerülünk közelebb hozzá, hogy megértsük az ilyen nők gondolkodását... mindamellett szerintem se a csalásnak,se a hazugságnak nincs helye egy párkapcsolatban, szóval ha nekem egy nő egy ilyen helyzetben a szerencsétlen véletlenre hivatkozna, csak-csak lekontrollálnám valamilyen szintig, és ha kiderülne, hogy hazudott, ugyanúgy lapátra kerülne "soha többé nem látásra" jeligével... ha évek múlva bukna le, akkor is...

Aki meg ezzel nem ért egyet, nos az éljen nyugodtan együtt csaló vagy/és hazug "társsal"...

Látom sok ember vágyik csaló/hazug társra... bár a vicces a dologban az, hogy gyanítom, hogy ugyanezek a kedves hölgyek akik itt minuszt nyomkodtak, vérben forgó szemekkel követelnék a párjuk/férjük fejét egy század-ekkora jelentőségű szimpla megcsalás után...

De Kérdező, azért fel ne add, léteznek ám nők kevésbé relativizáló erkölccsel is...

Utolsó, megtörtént, ugyanis nem a Kérdezőnek akarsz jót, hanem a gyerek mellett lobbizol, és még az átvert és kihasznált Kérdező felé fogalmazol meg elvárásokat...

Egyébként én átéltem már hasonló (nem pont ugyanilyen, csak eléggé hasonló) szitut, mint a Kérdező, és:

- Nem, nem tudod becsapni önmagad, az a gyerek mindig is kudarcod és megaláztatásod eleven szimbóluma lesz.

- Nem, senkit se érdekel, hogy a nő mit beszél be neki, vagy mit nem, ettől a férfinak már nem lesz se jobb, se rosszabb.

(A gyerek meg előbb-utóbb úgyis megtudja az igazságot, ha egyáltalán érdekli... utána meg pont ugyanúgy vagy az anyjára, vagy az apjára lesz jobban kiakadva, ahogy az itteni véleményt nyilvánítók is... és ezt nem tudja senki befolyásolni. Én mondjuk az életben nem állnék többet szóba anyámmal, ha megtudnám, hogy ráerőszakolt apámra, de ez én vagyok... más meg pont a hőst látná anyuciban, aki megmentette a csúnya-csúnya abortusztól)

"Szerinted ha évek múltán megkeres majd, hiába mondod el neki, mit csinált az anyja.Azt fogja mondani, hogy te se vagy különb." - és most őszintén, szerinted ez kit érdekel, ha egyszer a vélemény megfogalmazója számodra (legjobb esetben) vadidegen, vele kapcsolatban nincs semmi kötődésed, semmi pozitív érzésed??? Ettől még persze az ember elmondja az igazságot, mert a valósághoz neki is joga van... de, hogy mit kezd vele, nos az az ő dolga.

... az meg csak hab a tortán, hogy természetesen a Kérdezőt agitálók közül egyik válaszadó se tudná megmondani,hogy a Kérdező HOGYAN maradhatna bármiféle kapcsolatban a gyerekkel anélkül, hogy kapcsolatba kerüljön az életét szétbarmoló exével... ahogy azt se, hogy MITŐL NE a megaláztatására emlékeztesse bármiféle kapcsolat ezzel a két emberrel... meg azt pláne nem, hogy miért és miben lenne jó neki erőszakot tenni önmagán, miután erőszakot tett más rajta.

A Kérdező valszeg azzal tenne a legjobbat önmagának, ha minél hamarabb és minél alaposabban kitörölné az elméjéből az egésznek az emlékét is, és ha az ex ezek után még beperelné tartásdíjra -ugye mitől nőne gerince 5-6 hónap alatt, ha eddig nem volt - akkor max beállítana a netbankjába egy rendszeres átutalást - hogy azzal se kelljen foglalkoznia, és asaját lelkét mérgeznie.

Te meg tenyleg gyerek vagy. Szinte minden mondatodbol erezni. Fel kene noni es felelosseget vallalni. A gyerek semmirol sem tehet. A novel en sem lennek egyutt, nyilvan gusztustalan dolgott tett. De a gyerek?! Tudod te milyen orom egy kisgyermek?! Milyen oriasi “szerelem”.

Tenyleg csak a kicsit sajnalom. Egyikotok sem erdemli meg ot.

"De a gyerek?! Tudod te milyen orom egy kisgyermek?! Milyen oriasi “szerelem”."- khmmm...egy mindkét szülő által kívánt gyerekre ez lehet igaz, ott se törvényszerű, de lehet. Egy ilyen helyzetben viszont sem nem öröm, sem nem szerelem... ezt tanúsíthatom... kb olyan, mint egy operálhatatlan gerincsérv... nem öl meg, de amint mozdulnál bármerre, ott van, és határolja be a lehetőségeidet, eszedbe juttatja a kudarcaidat, nem tudod teljesen kiküszöbölni az életedből...

A gyerekes megnyilvánulásra meg iskolapélda, ha valakivel, aki egyértelműen kijelenti, hogy nem akar gyereket, közlik, hogy "nem is érdemli meg"... szerintem ezzel a Kérdező is maximálisan egyet értene, csak valaki szedné már le róla... egyik ex barátnőm jut eszembe, akivel - miután túl voltam már a kínkeserves tanulópénzen - kb az első randin egyértelműen közöltem, hogy én nem vagyok családcentrikus. Na mikor pár hónap múlva szakítottunk, közölte, hogy én nem is vagyok családcentrikus... hát izé...