Miért várja el sok szülő a kitűnő bizonyítványt?

"de ha nem tudsz egy számlát befizetni, arról nem az iskola tehet, hanem a szüleid."

Ebben viszont igazat adok neked.

Szülőként és pedagógusként sem értek egyet azzal, hogy a gyerektől kitűnő bizonyítványt várjunk el. Az más kérdés, hogy ő mit vár el magától. Én egy boldog, nyitott, érdeklődő gyereket neveltem, de én lepődtem meg legjobban, hogy első perctől kitűnő, mert itthon a házi feladatok miatt első perctől hiszti volt. Én nem vártam el tőle kitűnőt, amikor megkapta, nagyon megdicsértem, és elmondtam neki, mennyire büszke vagyok rá- és ennyi. Nem tettem fel facebookra és nem kapott semmit. ( A rokonok kérdezték, mit kapott a kitűnő biziért. Mondtam, hogy semmit, mert azt akarom, hogy a tudás öröméért tanuljon, ne ajándékokért vagy pénzért)

De tudom, hogy sok szülő megszállottan hajtja a gyerekét, mert azt hiszi, csak akkor lesz "valaki" ha kitűnő tanuló és nagy dolgokat visz véghez. Az én kitűnő lányom egyelőre szakács vagy paleontológus akar lenni és én mindkettőben támogatom, meg majd a későbbi ötleteiben is. Mert boldog gyereket akarok, nem "valakit".

Szerintetek hány gyerek kérte számon a szüleit, amikor 25 évesen 3 műszakban gürizik egy gyárban minimálbérért, míg a volt osztálytársa egy klímás irodában üldögél ötször annyiért, hogy mi a jó fenéért nem voltak szigorúbbak? Miért hagyták, hogy rosszul tanuljon, ne vegyék fel sehova? Miért nem törődtek vele többet, miért nem cseszegették?

Kevés az a gyerek, aki tudja, mi akar lenni. A szülő feladata az iránymutatás és terelgetés, ha valamiben elakad, a segítés, biztatás. Ebbe beletartozik a jól tanulás is, mert muszáj egy szintet megütni, ha tovább szeretne majd lépni. Ez nem lehetetlen elvárás, egyszerűen a mai fiatalok lettek ilyen gyengék lelkileg, fizikailag.

23#

Én soha nem kértem számon a szüleimet, Tesóm se. Azt kertuk volna hogy bizzanak bennünk, érzelmi biztonságot nyújtsanak és legyenek mellettünk....

Bennem 4x után jött az ihlet hogy mi legyek :-)

Nem gondolnám, hogy a kitűnő bizonyítványt kéne hajszolni. Remekül tönkre lehet vele tenni egy gyereket. A gimis barátnőmtől elvárták és nem lett jobb élete, mint nekünk. Kb mindenki többre vitte nála, aki képes volt kezelni a kudarcot. Összetört a BME-n, pedig az évfolyamhoz képest jól teljesített, de inkább elment valami szar helyre, ahol ötöst kapott. Nem érte meg...

A humánhoz való tehetséget meg óvatosan szoktam kezelni. Rengetegen jönnek azzal, hogy abból jók, mert az ötös. Nem akarok senkit megsérteni, de gimis szinten semmilyen speciális képesség nem kell egy töri ötöshöz. Nem lennék én sem nyugodt, ha a gyerekemnek nem menne a reál és a humán felé úszna, mert az könnyebb. A te helyzeted amúgy speciális, mert ha tényleg öt nyelven beszélsz, akkor elég valószínű, hogy valóban van hozzá tehetséged beleteszed azt az extrát is, amivel a humánban is lehet érvényesülni. Ilyenkor teljesen marhaság azon vergődni, hogy nem megy a kémia. 5 nyelvvel meg lehet élni és a szüleid helyében nem kötekedtem volna, amíg látom, hogy komolyan veszed a nyelveket.

#23:

Olvasd el a Forbes cikket, amit belinkeltem. Aki 3 műszakban dolgozik a gyárban, az nem feltétlenül a rossz bizonyítványa miatt került oda. A Mekiben is dolgoznak diplomások, de a hajléktalanok között is találni többdiplomás, művelt embert, akinek félresiklott az élete.

Ebben én azt gondolom, több szerepe jut a családi háttérnek, mint annak, hogy ki hogyan tanult.

Én nem mondom, hogy a másik véglet, amikor a gyerek egyáltalán nem tanul semmit, az jobb lenne. De a kitűnő bizonyítványnak ÖNMAGÁBAN semmi értelme sincs, ha mellé a gyereknek elveszik a gyerekkora, és a fiatal felnőttkora. Márpedig aki középiskolában kitűnő akar lenni, az nem 8 órát tölt tanulással egy nap. Az hazaesik délután 3-kor az iskolából, és pihenés helyett veheti elő a könyveket újra.

A mostani oktatási rendszer nem a kreativitást díjazza, hanem belefarag téged egy kockaformába. Gyönyörűen látszik a probléma, amikor pl az elitsuli hetedikeseit több napos osztálykirándulásra viszik. A legtöbbnek a saját kenyere megkenése is problémákba ütközik, ha nem kapnak hozzá pontos utasításokat, hogy hogyan csinálják. Tökéletesen programozható kis gépezetek ők, nulla önállósággal, nulla kísérletező kedvvel. A legtöbbnek önbizalma sincs magától csinálni bármit, hiszen az úgy sem lenne tökéletes... Miközben az álláshirdetésekből kitűnik, hogy a legtöbb munkahelyre nem droidokat, hanem önálló, kreatív, jó problémamegoldó képességgel rendelkező munkaerőt keresnek.