Szerintetek abbamarad idővel ez az értelmetlen hiszti?
Adott egy apa, aki elolvasta a lánya naplóját. A lány akkor tizenkilenc éves volt. A naplóját a fiókban hagyta, gyakorlatilag felkínálta az elolvasásra. Durva dolgokat írt meg benne, utólag derült ki, hogy az egyik bejegyzés arra utalt, hogy megerőszakolták, amit nem mondott el a szüleinek. Az apa nagyanyjától kapott egy ékszert, amit elzálogosított, majd kiváltotta. Ez az apának nagyon rosszul esett.
Az apa, miután ezt elolvasta, nem ment haza hajnalig, hanem élete leghosszabb éjszakáján az autóját vezette reggelig, és gondolkozott a környéken. Reggel hazaért, felébresztette az anyát, akinek megmutatta a naplót. Az anyát főleg az izgatta, hogy a lány vagdosta is magát. Ő arra korábban rákérdezett, a lány tagadta, és nem gondolta, hogy a lány tovább folytatta, de a naplóban nagyon részletes leírások voltak erről. Ami az anyát sokkolta.
A lány felkelés után, miután szembesítették a saját tetteivel, még aznap összepakolt és elköltözött a nagyszüleihez. Onnan járt be munkába (egy étteremben dolgozott akkoriban), majd elköltözött társbérletbe, és azóta is csak főbb ünnepeken jön haza, akkor is csak a nagyanyját, öccsét akarja látni. Az öccse mostanában több időt tölt a nővére albérletben (amit egy fiúval és egy lánnyal oszt meg), mint otthon, ráadásul jövőre, ha minden igaz, ő is egyetemista lesz, és teljesen kikerül a gondviselés alól.
A lány is egyetemista, semmilyen támogatást nem fogad el a szüleitől, inkább dolgozik, hogy fenntartsa magát, és emiatt csúszik a tantárgyaival az egyetemen. Éjszaka is képes dolgozni, vagy csak buliból éjjel hazamenni. Az apa és a lánya között gyakorlatilag semmi kapcsolat nincs, a lány nem hajlandó szóba állni vele, három éve kinyomja a telefont, karácsonykor is éppen csak bájcseveg.
Meddig tart még ez? Mikor ismeri fel a lány a szülői jó szándékot, mikor lesz hajlandó megbocsájtani végre az apjának és elismerni, hogy igaza volt, és elfogadni a támogatást, hogy ne csússzon többet az egyetemen? Az összes rokon erről beszél, rendkívül kínos.
válasza: válasza:A nyolc éves lányom kapott egy titokdobozt, amit abba tesz (rajzok, irkafirkák) azt nem láthatom, ha nem mutatja meg.
El bírom képzelni milyen lehetett az a szembesítés:"szégyent hozol a fejünkre" "hát hogy írhatsz/gondolhatsz ilyet?" "Mit mondana a Marikanéni a szomszédban, ha ezt megtudná" eletleg körbehisztizték vele a rokonságot is, hogy lássák mekkora mártírok.
Ezeket velem is megtették, 12 éve.
Azóta kb annyit tudnak rólam, mint amit egy utcámbeli.
válasza:20-as: biztosan nem lett volna három év mosolyszünet, ha a szülők nem úgy állnának hozzá azóta is, hogy "csak hisztizik, nem ismeri fel a jó szándékot, nem látja be, hogy az apjának igaza van és különben is jaj mit szólnak a szomszédok, amiért csúszik az egyetemen."
Azért nem tudták megbeszélni, mert a szülők azóta sem akarják elismerni, hogy hibáztak, hanem csak a magukét szajkózzák.
válasza:"Azért nem tudták megbeszélni, mert a szülők azóta sem akarják elismerni"
Ez egy előfeltételezés, ráadásul annak is elég gyenge. Az elvárható magatartást így 3 év után nem a szülők, hanem a gyerek (gyerek...felnőtt ember) nem tartja be,aki a telefont nem veszi fel, nem keresi velük a kapcsolatot, ha viszont őt keresik meg, akkor elutasító. Mondom még egyszer: más normális családokban, ennél nagyobb problémákat is megbeszéltek már sokkal rövidebb idő alatt. A szülők itt évek óta hajlanak a megbeszélésre, a megbékélésre, ennek egyedüli gátja a leányzó bosszúja, hogy nem működik együtt. Pedig a szülők még segítenék is az életét. Innentől kezdve akármilyen szempontból nézhetjük a dolgot, ragozhatjuk,elmélkedhetünk, de végeredményben mindig az jön ki, hogy a szülőkön nem múlik semmi.
válasza: válasza:Megbeszélni valamit akkor lehet, ha mindkét fél nyitott a másik nézőpontjára, mindkettőben megvan a képesség a belátásra és a kompromisszumra.
A leírásból nem derül ki pontosan, hogy a lány mennyire hajlana a megbeszélésre. Az viszont igen, hogy a szülők most is ragaszkodnak a három évvel ezelőtti nézőpontjukhoz ("mi csak jót akartunk, nekünk volt igazunk stb") és nem hajlandók elfogadni, hogy ami a saját nézőpontjukból igazság, az a másikéból nem feltétlenül az.
válasza:"Megbeszélni valamit akkor lehet, ha mindkét fél nyitott a másik nézőpontjára, mindkettőben megvan a képesség a belátásra és a kompromisszumra."
Mondom, ez elmélkedés, üres locsifecsi. Légyszíves magyarázd már el, hogyan legyen kompromisszum, ha a leányzó idézem:"nem hajlandó szóba állni vele, három éve kinyomja a telefont"
válasza:"Légyszíves magyarázd már el..."
Neked kár magyarázni. Pont úgy csinálsz, mint a kérdező apja: nekem van igazam, te bármit mondasz, hülyeség. Erre majd írsz egy újabb fölényeskedő, személyeskedő választ, de ha ez a stílusod, csak nyugodtan.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!