Miért nem fogadja el, hogy beteg vagyok? Miért az az első, hogy ez "csak hiszti"?
Az utóbbi években több problémám is volt, kényszeresen próbáltam megfelelni mindenkinek, a legtöbbet kihozni magamból, nem engedtek el olyan dolgokat/személyeket, amiknek/akiknek már régen nem kéne az életemben lenniük. Lelkileg egyáltalán nem voltam rendben. Voltak napok, mikor teljesen lefoglaltam magam, programot csináltam, dolgoztam és már olyan fáradt voltam, hogy simán elaludtam akár telefonálás közben is. Máskor meg összeomlottam a legkisebb dolog miatt is, és csak sírtam... Hullámvölgyekkel volt tele az életem. Gyógyszereket szedtem, bulimiás vagyok és hiába érzem, hogy most jól vagyok, tudom, hogy még hosszú lesz az az út, hogy teljesen meggyógyuljak.
Viszont az apám teljesen elbagatellizálja ezt, szerinte ez csak hiszti. Meg hogy mitől lenne bármi problémám, mindent megkapok, amit kitalálok, folyton szórakozom és utazok, semmilyen nehézség nincs az életemben... És hogy az ő nagyanyja egyedül nevelt négy gyereket, ebből egy beteg volt, gyerekként meghalt, mégsem volt depressziós.
Igen, tudom, hogy lehetne százszor rosszabb helyzetem is, és hogy vannak nálam sokkal nehezebb helyzetekben élők is. De ez rajtam nem segít.
Milyen kifogásként?
3 év alatt egy pszichiáternél és három pszichológusnál voltam, nemrég találtam meg azt, aki tényleg tud segíteni.
Ha annyira kifogásként használtam volna, akkor nyilván már az elejétől tudta volna, nem csak most, hogy súlyosabb lett a helyzet.
Figyu! Nézesd meg a pajzsmirigy hormonjaidat, mert amit leírtál, mintha csak én lennék, csak én 2 gyerekes anyukaként éltem át ezt.
Ingadozó kedélyállapot, falásrohamok, étvágytalanság. Pörgés, majd állva is elalszom fáradtság. Szédelgés, ájuldozás.
Teljes szétesettség. Senki nem vett komolyan!!!
Ennek egy komoly ájulás vetett véget, felkelni sem tudtam. Mentő vitt be, kivizsgálás.
Olyan szinten voltak elszállva a pajzsmirigy hormonjaim, hogy csoda.
1 hónapja kapok hormonpótlás, azóta újra a régi vagyok.
Nézz utána a Hashimoto pm. alulműködésnek. Nekem az van és amikor utána olvastam blogokon, akik átélték, mintha csak rólam írták volna.
Sok beteget depresszióval kezelnek, mert nem ismerik fel.
Én nem mondom, hogy neked az van, de ennyi idősen ilyen szétesettség nem lehet ok nélkül.
23 éves vagyok.
Azzal pedig még mindig nem értek egyet, hogy aki jobb körülmények között él, nincsenek anyagi problémái, annak semmilyen más gondja nem lehet.
Több orvosnál voltam, nem magamat diagnosztizáltam, elhihetitek.
54%-os, te pedig ritka nagy tapló lehetsz. Nem lógok senkinek a nyakán, 18 éves korom óta külön élek a szüleimtől. De érdekes, hogy MINDENKI felfogta, hogy ez komoly dolog, támogatnak és segítenek. Egyedül az apám nem képes ezt megérteni. Vajon miért nem tudott semmilyen részletet az életemről éveken át?! Most jött ezzel, hogy bízzak meg benne, elmondtam, hogy problémáim vannak, szakemberhez járok, erre ezt kaptam. Nagy segítség, mondatom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!