Szerintetek abbamarad idővel ez az értelmetlen hiszti?

Az egész kérdésből az tűnik ki, hogy csak a lányotokat látjátok hibásnak, minden mással törődsz, csak a lányod valódi érzéseivel, problémáival nem.

A válaszok hatására valószínűleg nem fogsz elgondolkodni de helyedben elmennék egy olyan szakemberhez akit sokan ajánlanak és elbeszélgetnék vele erről, biztos tanácsot adna, miként próbáld jóvá tenni ami történt.

A "családi idil", a "hú mit szólnak a rokonok" stb nem kellene hogy fontosabb legyen annál, minthogy rendbetenni a kapcsolatot és őszintén beszélgetni.

Nem "hiszti" amit a lány csinál. Rendkívül mélyen csalódott.

Valami olyasmi érzés lehet benne, hogy "csak magamra számíthatok az egész életben, megteremtem saját magam számára anyagilag is a feltételeket".

Szülői jószándék?????

Hol? Ez a történet nyomokban sem tartalmaz ilyent. Annál inkább nemtörődöm szülőket, akik most se a gyerek miatt aggódnak...

Ha én lennék a lány helyében, soha többet nem állnék szóba az ilyen szülőnek csúfolt egyedekkel.

Valami nyomós oka volt, hogy nem mondta el ezeket a dolgokat, és ez a "szülőket" minősíti.

Azt írod: "A naplóját a fiókban hagyta, gyakorlatilag felkínálta az elolvasásra."

Ha ezt még mindig így látod, akkor nem sok remény van a kapcsolat rendezésére. 19 évesen felnőtt, nincs jogod a fiókjában turkálni és a naplóját elolvasni. (Normális esetben egy gyerek naplóját sem olvassa el a szülő).

Korábban is súlyos probléma lehetett a kapcsolatotokban, ha durva dolgokról nem számolt be a lányod. Valószínűleg az öccsével sem elég jó a kapcsolatotok, de legalább a testvérek összetartanak.

A lányod nem érzi veletek biztonságban magát, megteremtette az önálló élet feltételeit, hagyd békén. Amíg nem érted meg, hogy mekkora hibáztatok, addig a szülői jószándék semmit nem ér. A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.

Bárhol van a napló, NEM olvasod el, az magánügy.

Látszik, hogy a családban semmi bizalom nincs, ami a szülők hibája.

Olyan nehéz lett volna leülni, és megkérdezn, hogy hogy van, történt-e valami?

Érdekes, nálunk a húgom egyszer vágta meg magát, rögtön mindenki észrevette.

A lánynak gratulálok, hogy ilyen fiatalon talpra tudott állni, nem lehetett egyszerű. Lehetőleg kap segítséget, pl a lakótársaitól

Meddig tart? Nem tudni. Talán ha az "apa" bocsánatot kérne a lánytól, akkor esetleg megoldódna.

Ilyenkor meg kit érdekl, hogy a többi rokon mit hisz?

Szegény lány, nem csoda, hogy elmenekült...

Elismerésem a lánynak. A minden irányból érkező nyomás ellenére a sarkára állt és otthagyta a mérgező szülői környezetet, önállósodott és az öccsének is segít nehogy ő rosszabbul járjon.

Az írásod alapján borzasztó szülők vagytok. Semmibe veszitek a lányotok magánszféráját, magánéletét és döntési szabadságát, őt és az öccsét is magatokhoz próbájátok láncolni és bele se mertek gondolni, hogy ti vagytok a hibásak a történetben. Ráadásul még csak nem is az érdekel titeket, hogy neki jó legyen és újrakovácsoljátok a családot, hanem, hogy mit gondolnak rólatok a rokonok.

Közeleg a karácsony, de bőven van időtök gondolkodni és mindent megfontolni. Kérjetek bocsánatot a lánytól, ismerjétek be, hogy ti ártottatok neki és ha nem költözött volna el, továbbra is ártottatok volna neki. Nektek kell megváltoznotok, gyökeresen, ha vissza akarjátok kapni a lányt és nem akarjátok elveszíteni a fiút is.

Ha a naplómat a fiókomba teszem, az nem azt jelenti, hogy felkínálom olvasásra, hanem hogy az a személyes tárgyam, amihez nem szeretném, ha más hozzányúlna.

Ha engedélyt adok vagy megkérlek, hogy végy ki valamit a fiókomból, az sem azt jelenti, hogy ott bármikor kutakodhatsz és bármivel matathatsz.

Csakis akkor matathatsz a fiókomban, ha erre külön engedélyt adok.

A saját fiók bizonyos értelemben, olyan, mint a saját ruhád zsebei: magánszféra, amiben másnak nincs keresnivalója. Kivétel csak az, ha megengedem.