Anyám tönkretette a gyerekkoromat az apámmal veszekedéssel, erre most ő saját életet akar élni?

Régi kérdés, de ez a harcos femináci iszonyatosan gáz, írom ezt nőként. Nem, nem védi senki az apját, de mit kellett ebbe a balhéba belevonnia a fiát? Miért nem ment egyedül jelenetet rendezni? Utána meg ő teszi jól szerinte, hogy lelép, és új életet kezd. Hányok az ilyen nőktől... Isten mentsen meg tőled is egy férfit ilyen mentalitással!

Egyébként a pár kommentből kiérződő brutális érzéketlenség is ékes jele, milyen erkölcsi és értelmi szinten áll ez az ország.

Először is:

Az apa természetesen hibás volt DE erre NEM az a megoldás, hogy a nő nem válik el az erőszakos, alkoholista, drogfüggő, kurvázó börtöntölteléktől (még akkor sem, ha kell a pénz) mert:

*miért kéne kitenni a gyermeket egy ilyen apai példának nap, mint nap?

*miért kell a gyerek előtt veszekedni nap, mint nap?

*miért kellene a gyereknek az apja összes kurváját személyesen bemutatni nap, mint nap?

*és miért kellene az anya sírását hallgatnia a gyereknek, nap mint nap?

Szóval ez az egész az anya szemszögéből:

Jaaaaj szenvedtem 18 évet a gyerek apjával, majd amikor vége lett, próbáltam nem börtöntölteléket nevelni a gyerekemből, fizettem a tanulmányait stb. de most már elegem van, teljesítettem a kötelességem, nyugodt vagyok, mindenki hagyjon békén.

A probléma ezzel:

A gyerek apja kiszívta az anyuka "életerejét", aki próbálta X évig megváltoztatni a nihilista elmebeteg férjét, hátha majd megváltozik... és ez most a gyereken csapódik le.

De kérdem én?

Minek tűrni a szart???

Mert ez egyszerű pszichológia: ha ver az élet, előbb utóbb elfáradsz és eleged lesz. OKÉ

DE KI KÉRTE HOGY SZENVEDJÉL?

Ki kérte, hogy eltűrj egy ilyen férjet? Ki kérte, hogy egyáltalán hozzámenjél egy ilyen emberhez? Senki. És itt a pont.

Ui.:

Tényleg nem kötelesség "nagyiskodni", de aki ezt kötelességnek éli meg, az már régen rossz.

Ha egy anyuka, apuka szép házasságban él, akkor lesz ereje mindkettőnek megnézni az unokát.

Ennek a nőnek nincsen, és valahol érthető, hogy menekül, de ez annak a következménye, hogy az energiáját nem egy olyan emberre fordította, aki meg is érdemelte volna - nem kapott a férjtől semmit vissza -, de ezért megszívatni a saját gyereked és rácsapni az ajtót BŰN.

Mert ha halálos ágyán lesz, akkor elgondolkodhat, hogy jól tette-e, hogy nem akart résztvenni az unokája életében.

Ui2:

Mivel sok mindenen ment keresztül anyukád, ezért ha bocsánatot kért tőled, hogy ennyire terjed ki az ereje, és már nem tud unokázni, akkor nem haragudnék rá a helyedben.

De a párválasztás az "az ő hibája" ami a szülei hibái is, mert nem készítették fel a gyereküket a valo életre.