Anyám tönkretette a gyerekkoromat az apámmal veszekedéssel, erre most ő saját életet akar élni?

Megértelek kérdező, mintha párom életét látnám itt leírva, az ő anyja is ilyen volt.

A legjobb lenne, ha megszakítanál anyáddal minden kapcsolatot, nem keresnéd többet.

Nem alkalmas arra, hogy anya illetve nagymama legyen, ő egy felelőtlen, gyerekesen viselkedő ember, aki soha nem lesz érett személyiség.

Az unoka is jobban jár, ha nem ismeri meg a nagymamát.

"Az meg világröhej, és egyes kommentelőket minősít, hogy az anya a főgonosz, aki felnevelte a kérdezőt egyedül is, apu, aki sz..rt a fejére, meg sem említődik, tőle ugyebár nincs elvárás."

Miért b+, ha az egyik szülő kikerűl a képből, akkor onnantól kezdve már az is egy becsülendő jócselekedet, hogy a másik kegyeskedett felnevelni a saját gyerekét? Talán ezért kezet kell csókolnia a gyereknek, aki nem a semmiből, magatól jött világra? Talán az lenne ilyenkor az alap, hogy állami gondozásba adja a kedves szülő a gyermekét?

Nem, fel kell nevelni, ez a szülő kötelessége. Erre is vállalkozik amikor úgy DÖNT, hogy szülővé válik, a kockázatokkal is kalkulálnia kéne... Perszre állami gondozásba is lehet adni, de onnantól már nem is szülő az illető. Szóval felnevelni kötelesség. Akkor is ha a másik fél lelépett. Ő választott amúgyis felelőtlenül partnert és erre a kapcsolatra építkezett, vállalt felelőtlenül gyereket.

A gyerek azért mert felnevelték nem tartozik semmivel, de ha normálisan nevelték amúgyis hálás lesz.

De szrerinted azért mert a gonosz apuka telepatikus úton a szentséges anyába plántálta az ivadékát amíg az nem figyelt, már az anya eleve szívességet tesz a gyereknek azzal, hogy eteti, ruházza, stb.

Így már teljesen normális dolog és a jogában is áll kitenni a gyereket azoknak az érzelmi megpróbaltatásoknak, melyeknek kitette, leki szemetesnek használni és fegyvernek az új szeretők ellen...

Teljesen igazad van.

"Nekem is van unokám, mondjuk havonta pár órára vigyázok rá, de ennyi!

Felneveltem már egy gyereket, nem fogok másikra is hetente napokat vigyázni :D"

Szomorú, hogy erre valaki még büszke is.

Most az a bajod, hogy anyádra, mint nagyszülőre nem tudod lepasszintani majd a gyereket? Kinek szüli az asszonyod a gyereket neked, vagy a szüleidnek?

A születendö gyermeked sajnálom csak, mert jó eséllyel soha nem fogja megtapasztalni milyen az, ha a nagyinál lehet nyaralni, vagy néha betoppan valami finomsággal.

Nyilván a szülőnek is nagy segítség a nagyszülő, de hidd el sokan vannak akik úgy nevelik a gyereket, hogy nincs ott a szülő, akire rá lehet sózni a gyereket.

Szóval szerintem ne magad sajnáld, hanem a gyereked, ahogy már említettem.

Mondom ezt úgy, hogy pontosan tudom milyen az, ha valakinek rossz a gyerekkora.

Alkoholista apa, enyhén laza erkölcsű anya gyermekeként. Tudom milyen az, ha az apa ellopja otthonról a koszt pénzt, hogy eligya, és tudom milyen az, ha az anyád ezért magával rángat a kocsmához és az utcán csinál jelenetet egy kis városban, ahol mindenki ismer mindenkit és az arra tévedő osztálytársak ezt végig nézik.

Vagy éppen úton útfélen azt a pletykát hallod, hogy ki baxta meg anyád, mikor berúgott a céges bulin.

De pontosan ezért nem várom el egyiktől sem, hogy bármiben is segítsen. Az lesz számukra a kiváltság, ha valaha láthatják az unokájuk, nemhogy még segítséget is kérjek.

Felnőtt vagy, itt az ideje hogy túl lépj a sérelmeken és felesleges várnod a csodát, hogy a szüleiddel valaha is normális lesz a kapcsolatod.

Lepontozhattok, nincs sok mindenben igazam, de ebben igen. Itt a legtöbb ember nem a valós szüleit akarja, hanem azt hiszik, ha egész életükben szar, majd valaminek a hatására, hálivúdi álomszülő lesz. Egy olyan szülőt siratnak, aki soha nem létezett. Az ideális szülőt siratják, ami nekik soha nem adatott meg.

Miért nem lesz olyan nagyi, mint a barátok anyukái? Eddig sem volt az, nem meglepő. Sajnos ezt osztotta az élet.