Anyám tönkretette a gyerekkoromat az apámmal veszekedéssel, erre most ő saját életet akar élni?
Apám ilyen fehérgalléros bűnőzőféle volt, aztán börtönbe is került úgy lett vége a családi megpróbáltatásoknak. Csajozott, gépezett, kártyázott, bulizott. Minden nap veszekedés volt otthon hogy hova megy este kiöltözve. Sokszor anyám követte, engem meg a szomszédra bízott. Üvöltöztek, elköltöztünk, másnap vissza. Amíg apám kóterba nem került (16 voltam) anyám mindig nekem panaszkodott róla! Minden nap! Nekem mesélt el mindent, mintha a barátnője lennék (férfi vagyok!): milyen nővel van, stb. Engem terhelt gyerekként ezzel. Sokszor volt hogy elment nyilvános helyen lebukatni az apámat (étterem) a szeretőjével és engem is magával vitt. Volt hogy azt ordibálta az egyetemista korú csajnak hogy nézzen rám, engem tesz tönkre!
Ezzel telt a gyerekkorom, mintha felnőtt lettem volna, felnőtt problémákkal!
Anyám most (27 vagyok) viszont kitalálta, hogy ő új életet akar kezdeni nyugodtan, nem kiváncsi az én meg senki problémáira. Talált egy pasit, árulja a házat, együtt elköltöznek az ország másik felére hogy ne legyen gondjuk egyikük családjával sem. Ahogy anyám mondta: ő nem akar belefolyni a gyereke életébe, oldja meg a saját problémáit, hiszen felnőtt ember!
Végig leterhelte a gyerekkoromat a gondjaival, erre amikor a szülőnek támogatnia kéne a gyerekét, lelép? Önálló életet akar? Miután nekem kipanaszkodta magát évekig? Most meg boldog és nincs gondja hagyjam békén? Születni fog az unokája nemsokára de ő elköltözik és nem fog segíteni, egyedül hagy minket (feleségem külföldi)?
Láttatok már ilyet? Mit csináljak? Hogyan dolgozzam ezt fel? Már gondolkodom hogy elmegyek egy orvoshoz mert tisztára kikészített.
Egész egyszerűen megdöbbent egyes kommentelők érzéketlensége.
Az én szüleimet is hasonlóképp nem érdekelte, hogy mi mindent tesznek tönkre a gyerekeik lelki világában. Konkrétan lelki nyomorékká tettek két gyereket, miközben napi szinten nyírták egymást. Igazán sosem törődtek azzal, hogy bennünk mi játszódhat le, egyfolytában egymás vádaskodásával voltak elfoglalva. Szerettek minket, de mégsem.
Mikor nagy nehezen elváltak végre valahára (18 voltam), természetesen már késő volt. Viszont megtörtént a fantasztikus megvilágosodás - hozzám lett vágva külön-külön, hogy márpedig ők megérdemlik a boldogságot, mostantól önzők lesznek, aztán ki merre látott, felszívódtak az életemből.
"Jól értem? Az a baj hogy nem lesz kinek panaszkodni? 16éves korod óta eltelt egy évtized! Te meg ezen kattogsz azóta? Mit vártál?"
Azóta az én életemben is eltelt több, mint egy évtized, de még mindig nem tettem magamat teljesen túl az egészen. Nem, én sem vártam azt, hogy majd egymás nyakába borulunk, de felmerült bennem, hogy esetleg sikerül felnőniük egyszer. Hát nem. Viszont ennek a megemésztése egy borzasztóan hosszú folyamat az emberben, amit nem lehet napokban, hónapokban, de még években sem mérni. Kiskoromban máshogy láttam az egészet, 18 évesen jött egy sokk, és most megint teljesen másképp nézek a dologra. Mai napig ugyanúgy megkérdezem magamtól ugyanazokat, amiket a kérdező. Talán mert ez az egész egy lezáratlan dolog, nem tudom. Nincs azzal gond, ha valaki nem érzi át ezt az egészet, sőt, jobb is. Csak szerintem aki nem kompetens, az ne ossza az észt.
Úristen utolssó! Eleve miért vállalt ilyen alakkal közös gyereket?!
Szerinted tényleg az a helyes reakció egy megcsalás esetén, hogy ebbe belekeveri a gyereket is és FIZIKAI veszélynek is kiteszi?
Szerinted talán pozitívan szolgálja a gyerek fejlődését ha az anya az éjszaka közepén oda hurcolja az éttereembe és néha néha a szeretőt leköpve ordibálja, hogy "nézzed mit tettét te rib*anc, néz mit tettél a gyerekemmel"?
Az fel sem merült, hogy az apuka talán nem lenne szemét, de ettől a kérdező életét még az annya is ugyanúgy "tönkretette".
Tudod civilizált embereknél ilyenkor elválni szokás és nem lealacsonyodni a hűtlen fél szintjére... Már az is elég baj, de a gyereket is levinni a sárba undorító!
Illetve mégegyszer: civilizáltéknál nem vállalunk alkoholista, szerencsejáték függő nihilistákkal gyereket.
Ezért kellene már az iskolában a felvilágosítás,hogy ilyen tudatlan embereket 6szor is meggondolják,hogy gyereket vállalnak,na meg kitől.
A saját gyereketekről van szó!
Mellesleg nem csak neked volt szar gyerekkorod... nekem.is egy pokol volt, és?
FELNÖTT nö vagyok, nem hisztizek 8 évvel ezelötti dolgokon.
71%-os delikvens valami sértődött kis feminista vagy ősanya lehet. :D Megcsaltak, és ezért minden pasi szemétláda? Ne vetítsd már ki a saját nyomorod.
Nő vagyok egyébként, mielőtt megvádolnál.
De ezt már írtam is...
Hol hangzott el, hogy a kérdező nem okolja az apját?
Szimplán a kérdés nem erről szól.
Ezért nem kellene szét offolnod.
És azért mert egy családot el hagy AZ EGYIK szülő (direkt így fogalmaztam előbb is, mert nem feltétlenül az apa, mindkettőre ugyanaz vonatkozik), attól a másik nem lesz mártír és a felelősége nem megszűnik, hanem megkétszereződik.
Te meg ezzel a férfi gyűlölettel kezeltesd magad, mert én valóban feminista vagyok veled ellentétben, vagyis az egyenlőségért "harcolok", nem pedig a nőuralomért!
Nincs szükség ilyen habzószájú femináci pszichopatákra, mert csak lejáratnak minketis!
“Nem, fel kell nevelni, ez a szülő kötelessége. “
"MINDKETTŐÉ, b..szod alássan. Nem csak anyukáé, idióta."
És hol van írva, hogy csak az anyukáé? Az már a Te szegénységi bizonyítványod, h a "szülő" szó hallatán csak a női szülőre, az anyára tudsz aszociálni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!