Anyám tönkretette a gyerekkoromat az apámmal veszekedéssel, erre most ő saját életet akar élni?

10-es, és akkor mivan?

Nekem is van unokám, mondjuk havonta pár órára vigyázok rá, de ennyi!

Felneveltem már egy gyereket, nem fogok másikra is hetente napokat vigyázni :D

Kérdező, anyukád talált egy pasit, árulja a házat, elköltözik, rád bízza a gondjaidat, hiszen felnőtt ember vagy.

MOST kell leválni anyádról, önállóan megállni a lábadon!

Más kérdés, ha nem válik be az új pasi, anyuka szalad hozzád panaszkodni vagy szállást kérni, akkor mit lépsz? Kinyitod az ajtódat előtte vagy elmeséled neki, hogy felnőtt ember, oldja meg?

"10-es, és akkor mivan?

Nekem is van unokám, mondjuk havonta pár órára vigyázok rá, de ennyi!

Felneveltem már egy gyereket, nem fogok másikra is hetente napokat vigyázni :D"

Én nem lennék arra büszke, hogy nem érdekelnek az unokáim. Nem kötelességed vigyázni rájuk, de úgy állítod ezt be, mintha a világot mentetted volna meg ezzel. Látom te is az a fajta vagy, aki kipottyantott egy gyereket, mert ez az elvárás, aztán lóduljon el ahogy 18 lett és többet felém se nézzem, mert "én már megtettem az én feladatomat, innentől kezdve nem ismerjük egymást, ne kérj segítséget, ne akarj velem beszélgetni, a gyerekeiddel meg ne zavarj engem."

Elég szomorú, hogy egyeseket ilyen vacak szülőkkel áldott meg a sors.

Akik itt értetlenkednek, hogy mi a baja a kérdezőnek, azok ugyanolyan elcseszett szülők mint a kérdező anyja!

Az én anyám is hasonló volt, olyan dolgokról beszélt folyamatosan és olyanokkal terhelt, ami nem gyereknek való! Jobban érdekeltek a problémái mint Őt saját magát!

Jobban mint bármilyen felnőtett, mert belém súlykolta.

A reálisnál én sokkal nagyobb problémának éreztem ezeket és gyerekként meg sem értettem ezeket a témákat, de ezeken stresszeltem.

Bele betegedtem, rá ment az egész gyerekkorom.

Tönkre tette a lekli világomat és manipulációval, érzelmi zsarolással még magához is láncolt!

Egy gyerekre még könnyű így hatni, ha nincs apja, más szociális inger sem nagyon, hiszen minden szociális csapot elzárt.

Nem lehettek barátaim, később barátnőm sem, mert Ő érzelmileg rám telepedett és kisajátitott.

Aztán meg kitalálja, hogy már van egy pasija, akkor mostmár én egyáltalán nem érdeklem...

Egy beszélgetés szintjén sem. Leszarja azt is, ha gyerekem lesz.

Ezzel mit ismer el? Ti tényleg nem látjátok? Hogy mindenkit ugyanarra a funkcióra használ, érzelmileg pedig valójában képtelen kötődni.

Annyi érzelemre képes, hogy egy másik személlyel együtt ketten sajnálja és imádja magát!

Őszintén sajnálom, ami veled történt, és azt gondolom, hogy egy ilyen gyerekkor fényében neked kellett volna kijelentened, hogy új életet kezdesz és többé nem érdekelnek anyád problémái, nem pedig fordítva.

Hidd el, ha most boldog is anyád az új pasival, valószínűleg nem lesz így mindig, és amikor elmúlik a rózaszín köd, jönnek a problémák, akkor biztos vagyok benne, hogy ismét meg fog keresni. Ha van egy kis eszed és önbecsülésed, akkor jól elküldöd arra hivatkozva, ahogy most ő lepattintott téged.

Szerintem jobb így, ha nem találkoztok és megpróbálod szépen feldolgozni a gyerekkori traumát, amit okozott neked és végleg elengedni.

A gyerekedet neked és a feleségednek kell tisztességben felnevelni, és talán jobb is, hogy egy ilyen nő nem vesz részt az életében.

Kitartást kívánok és sok boldogságot a babátokhoz!

A sok egyszerű,buta ember szerint,aki azt mondja,hogy anyád jogosan teszi ezt,nem tanult pszichológiát.

Az,hogy kiből milyen ember lesz,nagyban a gyerekkor határozza meg.És bizony nagyon sok sérülést lehet okozni vele a gyereknek,ami még lehet a gyerekben magában sem tudatosul.

Az ilyen emberek nem értékelik magukat,önbizalom hiányos,vagy nehezen építenek ki szociális kapcsolatokat.

A gyerekkori tartós depresszió bizony kihathat bőven a fiatal felnőttkorra,amikor az egészséges emberek mondjuk,akik normális családban nőttek karriert építenek,másoknak pedig pszichológushoz,pszichiáterhez kell járnia,mert a szülei egy tudatlan tuskók voltak.

Nem csak az Apa,de az Anya is gusztustalan a történetben,csak a maga élete érdekli,az,hogy mit okozott a gyerekének,nem igazán érdekli,ugyanis ezt a férfit ő választotta,nem a gyerek.

Az ilyenek,ha megöregednek,kívánom nekik,hogy maradjanak magukra,mert megérdemlik!És akkor majd rájuk se legyen kíváncsi senki,meg az ő problémáikra.