Kinek van igaza? Mikortól járjon a gyerek autóval?

A fiam egyetemista, első éves.

Karácsonyra kapott az apjától egy autót, de ugye jöttek a havazások, fagyok, nem engedtem, hogy azzal járjon oda-vissza az egyetemről. Viszont mostmár hogy jó az idő, szinte csak kocsival megy... Ennek több oka is van:

-Háztól házig megjárja maximum 2 óra alatt. Ha tömegközlekedéssel megy, akkor el kell vinnünk abba a városba, ahonnan átszállás nélkül eljut oda, ahova megy (ha innen menne vonattal, akkor ott még 50 percet kéne várni a csatlakozásra). Már ez fél óra. Utána még vonattal mennie kell másfél órát, aztán most vonatpótlók közlekednek nyárig, ezért ott vár 10 percet, aztán busszal eljut oda, ahova egyetemre jár. Az állomás a lakástól tömegközlekedéssel fél óra. Szóval így legjobb esetben is 4 és fél óra neki az út.

-Sok cuccal jár, a legtöbbje nem olcsó. A buszra viszont a bőröndöt nem viheti fel, folyton azon izgul, ki ne vegye valaki lentről.

-Én nem szeretek vezetni, nekem sok volt az, hogy egy délután megjárjam oda-vissza, el is ment vele fél napom.

-Gyakran volt az, hogy csak 1-másfél napra tudott volna hazajönni, de akkor meg már úgy volt vele, hogy azért nem utazik 4-5 órákat, aztán másnap vissza ugyanennyit. Így meg néha van, hogy csak gondol egyet pl vasárnap, hazajön a családi ebédre délelőtt, délután/este meg már megy is vissza. Mióta autóval jár, sokkal többet tudunk együtt lenni.

Viszont a férjem (a fiam nevelőapja) ki van akadva, hogy miért engedem ezt, járjon vonattal, mint a többi gyerek. De az az igazság, hogy az összes közelebbi barátja autóval jár, legalábbis azok biztosan, akiknek a szüleivel jóban vagyok, beszélünk. És tényleg nem tudtam már semmilyen érvet felhozni, miért ne engedjük neki. De a férjem minden alkalommal, mikor itthon van a gyerek, ezen pattog, hogy minek jár autóval. Már beleőrülök, hogy folyamatosan ezen megy a vita.