Egy elkeseredett apa gondolataira szánnátok pár percet?

Egy ismerősöm épp a napokban nyerte meg a felügyeleti jogot a 4 éves kisfia felett. Most a világ legboldogabb embere. Őt az Apák az Igazságért Egyesület segítette jogi képviselettel, baromi hasznos tanácsokkal.

Keresd fel őket!

Érdekes sztori, a feleségednél a pszichológus mit diagnosztizált? Védelembe vételi eljárást indítottál már a gyerekek miatt? A családsegítő és a gyámhatóság ha megfelelően dokumentálja az ügyeket, és ha egyszer valamit elindítottál odafigyelnek rá. A volt párom így szerezte meg a fiát. Nem egy karakter, de nem iszik.

Viszont az előző kommentelő jól mondta, amíg te iszol soha nem lesznek tied a gyerekek. Nagyon egyszerű, nem iszol többet, ha mégis bevetted a szádba, kiköpöd. Alkoholista szülőtől alapból inkább elveszik. Vagy tudod bizonyítani hogy már teljesen abbahagytad, vagy neki se kezdj egy gyerekfelügyeleti ügynek, mert tuti a vereség. És az Apák az Igazságért sem fog tudni segíteni.

Tisztelt kérdező!

Valóban, ha igaz ahogyan vázoltad a jelenlegi állapototokat, nos az a Te valóságod. Azért írom így, mert a feleséged teljesen másképp látja, neki más a valósága, vagyis az igaza. De, hogy melyikőtök áll közelebb a "normálishoz", azt csak hosszas kérdés-felelet, azaz teszt alapján lehet kimutatni amit általában képzett pszichiáterek végzik. Másik opció a társas csoportterápia. (De ez még hosszabb időt vesz igénybe)

A gond ott szokott jelentkezni, amikor az ember a Másikhoz kezdi mérni önmagát, vagyis a Te esetedben a feleséged tehozzád. Végtelenül különbözőek vagyunk, hisz különböző körülmények, gyermekkorban hol frusztrációk, hol meg kellemes élmények között nevelkedtünk.

Jól beszélt, aki a "12 évig két idegen élt összezárva" írta. Ugyanis sokszor 10-20 év is eltelik, mire előbukkan két fél között az az antagonisztikus (viselkedésbeli) ellentét, amely idáig fokozódhat. S mindezt előhozza a családi életben adódó nehézségek (gyereknevelés, pénzügy), azaz a terhek megnövekedése.

Ismeritek a mondást: "Igazán jól, csak szarban-bajban ismerhetjük meg egymást." (Ezért is voltak kiegyensúlyozottabbak a kapcsolatok háborúban, katasztrófa idején, vészhelyzetben.)

Ameddig minden "happy", addig nem igazán bújnak elő lelkünk mélyében elásott korábbi negatív emlékeink, tapasztalásaink. Olyanokra gondolok, mint pl. -- "Anyám/Apám nem szeretett engem úgy igazán, mint ahogyan szerettem volna, hogy szeressen.". Sőt, lehet... "egyenesen kibabrált velem, ami persze frusztrált. De, mert kicsi voltam gyereknek, hát nyeltem, csak nyeltem..."

Azért is írok, mert én pont hasonlót tapasztaltam meg családomban, csak ~25 évvel évvel ezelőtt.

Bizony-bizony két ember kell mindenhez. 50/50%-ban vagytok a "hunyók", mint ahogyan mi is voltunk.

Egyik 50%, aki erőszakos, agresszív - a másik 50% aki ezt hagyja, elviseli.

Egyik 50%, aki "fáradt", pihennie kell - a másik 50% aki elvégzi a munkát, mert szereti.

Egyik 50%, aki mindig, mindent tutira tud - a másik 50% meg hallgat és nyel. Szava sem lehet.

Az un. "papucs" férj kifejlődésének, felprogramozódásának, szindrómája, mondhatni.

Papuccsá úgy válik egy férj (apa és szerető), hogy a másikra mindent ráhagy! A békesség, nyugalom és a gyerekek kedvéért. Hogy ne legyen vita, veszekedés és borongós, szar hangulat. Mert az nem jó.

Ez a saját tapasztalatom. Magamról írtam.

De, mint mindent, ezt is ki lehet nőni.

(Minden szarból ki lehet mászni, ha felismeri az ember, hol követte el a hibát.)

Ennél hosszabban most itt nem fejtegetném tovább, írtam privátba.

Az ERŐ legyen Veletek!

Némi késéssel csatlakozom be.

Papa, az erőszak eszedbe jutott már? Valóban nem szép dolog, meg biztos felvonyít egy-két grállovag, hogy NAHÁT EGY NŐT MEGÜTNI FÚJ, de a helyzet az, hogy becstelen, nemtelen ellenféllel szemben minden eszköz megengedett. A patkányt nem párbajra hívjuk, hanem becsapdázzuk, megmérgezzük, agyonvágjuk.

Persze nem arra gondolok, hogy kezdd el gyepálni az asszonyt, mert az bűncselekmény és ha rád hívja a rendőröket, véged van. Pont ezért úgy kell, hogy ne tudja bizonyítani. Nem neked kell csinálni.

Lemész a nyóckerbe. (Vidéken a cigánysorra, de NEM a te faludban, ahol mindenki ismer, hanem öt faluval arrébb.) Keresel pár tengő-lengő suttyó cigányt, belengetsz nekik egy húszezrest (az fél évre fedezi a kristály- és herbálszükségleteiket), aztán elmondod, hogy itt és itt el kell kapni ezt a személyt, és ráverni párat. Persze vigyázz ezzel is, mert a cigány ostoba, mint a kőszén, ha elkapják, rögtön beismer mindent, szóval szállítsd őket oda és vissza is, hogy gyorsan eltűnjenek a környékről.

Miután beterítették életed egykori párját, mint Moszkvát a hóesés, természetesen kezeidet tördelve rohanj a kórházba és sírd tele a fél utcát, hogy micsoda borzalom történt. Csak mikor négyszemközt vagytok vele, akkor súgd oda neki, hogy kedvesem, értettél ebből, vagy a következő csapat vágjon csíkokat is az arcodba?

Hidd el, működik! Szemét ember ebből, és csak ebből ért!