Mit tennétek ebben a nyomasztó és elkeseredett helyzetben?
Hát sajnos hosszú lesz, előrebocsátom.
Tényleg nem tudom mit tegyek, igazából csak szeretnék helyesen cselekedni, annyit, amennyi az erőmből kitelik, és annyit csak amennyiben az én felelősségem az ügyben kimerül, mivel a másokét nem fogom átvenni.
Igazából nagyon-nagyon szégyellem ezt az egészet, meghogy írnom kell róla. Én Pesten élek már egy jó ideje és nagyságrendekkel különbözik a felfogásom - külöcnek is tartanak -,a problémákhoz és az élethez való hozzáállásom a család többi tagjától. Sajnálom hogy közöm van az alábbiakhoz, de valamit muszáj tennem, de nem tudom mit. Ebben kérem a segítségeteket.
A húgomról van szó, akinek van egy elnyomó élettársa. Kb 5 éve kerültek össze, azóta elnyomja a húgomat teljesen, a srác kb kisajátítja, kb tárgynak, szülőgépnek tekinti, aki kipottyantja neki a gyerekeket (eddig egy fiút és egy lányt), kb ennyi is a funkciója. Sajnos egy nagyon ostoba emberről van szó (a kislányát szarba sem nézi mert ő "csak" lány, na kb ilyen IQ császár). Külön szobában altatják, stb, ez ellen a húgom nem mer fellépni. Meg úgy más sem nagyon, egyrészt mert "ez az ő magánügyük", másrészt meg erőszakos verbálisan, tetlegesen is, ráadásul erős testakat úgyhogy bárkinek nekimegy. Van egy kattanása.
Néhány évvel ezelőtt kerültek össze, pontosabban húgom hozzá, ő előtte anyámékkal élt, aki úgy rángatta ahogy csak akarta (volt hogy összeverekedtek , amit anyám provokált ki). Nem érezte jól magát láthatóan és azaz érzésem hogy egyik elnyomótól a másikhoz került. Anyám mindenképpen a szomszéd sráchoz akarta a húgomat "adni",már csak azért is hogy ott legyen közel ha összekerül vele, de ez nem így alakult.
Eleve anyám és T.(nevezzük így a sógoromat) gyűlölik egymást, szóval ment mindig a balhé. Mindenképp el akarta választani őket. Igazából akkor borult ki a bili,amikor a húgom bejelentette hogy terhes és hozzáköltözik T-hez. Ekkor gyakorlatilag elzavarta a húgomat a háztól annyira igedbeteg lett amiért a húgomnak más döntése volt mint amit ő szeretett volna, hogy meggondolatlan sértéseket vágott a fejéhez,mint pl. "Többé nem vagy a lányom", meg hogy "Áruló vagy". Beteg tudom, de hat sajnos ezt dobta nekem is a gép.
Előtte egyébként mind anyám, mind T., mind T. anyja azon marakodott - nem tudatosan persze - hogy ki irányíthatja a húgomat.
Ennek az imént említett incidensnek homályosak a
részletei, mivel nem voltam ott,mint ahogy az is, hogy mennyire akarta húgomat akkor rábeszélni hogy elvetesse a gyereket és maradjon inkább a "biztonságot jelentő" szülői házban.
Ezek után szép lassan elfordult anyám tőle, úgy tesz, mintha nem is lenne lánya. Sőt,mintha a probléma sem létezne, inkább szerzett magnak egy "pótgyereket" (egy rokon keresztfia, mindegy is), azzal van jóban, ő jár a szüleimhez segíteni mert közel van, őt pátyolgatja, "szeretgeti". A húgomról szó sem esik.
Apám félre van tolva, neki beleszólása sincs semmibe. Jámbor birka módjára tűr, kesereg, szenved attól hogy nem láthatja a lányát- mivel az incidens után T. letiltotta hogy lássa a húgom a szüleit - , de nem tesz érte semmit, csak kesereg. Se telefonálni, se elmenni nem mer hozzájuk.
"Majd lesz valahogy, bízunk a legjobbakban" mondják....
Van egy olyan érzésem, hogy anyám mesterségesen tartja fenn ezt az állapotot. Azt hozzá kell tenni, hogy gyerekként voltunk felnőttkénmt is kezelve, húgom, öcsém a mai napig gyerekszerepben van. Ahogy látopm a helyzetet, húgom egyik terrorból amásikba csöppent átmenet nélkül, csak most már neki is gyerekei vannak.
Öcsém bezárkózott a szobájába, haza a melóból, más sem érdekli csak a facebook, stratégiai játékok, mega pornónézés. A tudatába nem jut el bármilyen probléma, sűrű falat emelt maga köré. Tőle érdemi hozzászólást semmihez nem lehet várni.
Egyedül a bátyámék azok akikkel normálisan lehet beszélni a dologról, de ők besokalltak az eső nagyobb kavar/balhé után amit anyám meg a csávó anyja produkált, plusz a hazudozásoktól. Így érthető hogy nem is akarnaak hallani az egészről, bár ők is sztem mintha homokba dugnák a fejüket: "biztos nincs ott nagy baj, ha Betti nem panaszkodik"
Hát nem is tudom. Semmi hír nincs róla, állítólag az iratait is szekrénybe zárva tarja, telefonja már rég nincs, T-n keresztül lehet csak őt elérni, már amikor felveszi a telefont mert a számainkat ismeri, Névteleneket meg nem vesz fel. De az van kommunikálva hogy minden rendben, ő a "szóvivő". El sem engedi sehova.
Állítólag volt hogy megverte, meg állítólag terrorizálja, de nem tudom mennyire van ez is felfújva. Mert tudjátok, hazudik anyám is mint a vízfolyás (alapból), és képes amiatt drámát csinálni csak hogy az ő akarata érvényesüljön.
Ha nagy ritkán beszéltem húgommal, érződött hogy valami nem ok. Karácsonykor telefonált legutóbb, üzente hogy "nem akar eljönni karácsonykor" hozzánk, de nagyon nem tűnt hitelesnek (érezhetően szájába adott szavak voltak). Mire megírtuk T-nek, hogy amit csinál az már büntetőjogi kategória, mire anyám meg ő elkezdett üvöltözni egymással a telefonba, és én akkor mindkettőnek elmondtam- szépen, de határozottan - hogy elegem van ebből az egész cirkuszból. Éreztem amúgy a hangján hogy T tőlem és a bátyámtól tart, mert velünk mindig szépen beszél (plusz diplomás vagyok, minisztériumban dolgozok aktatologató/kávéfőzőként kb és ettől ő azt hiszi hogy nagyon befolyásos vagyok, emiatt tart tőlem - na ennyire hülye).
Néhány éve, mikor megtudtam ezeket és még nemvolt olyan szorosan fogva a gyeplő, mondtam hogy havan valami szóljon,bármikor hívjon telefonban, mondtam neki egy "titkos jelszót",amit ha a beszélgetésben kimond a telóban akkor tudom hogy baj van, de azt mondta minden ok,és azóta sem hívott. Küldtem neki SMS-t, egy anyatthon elérhetőségével, ha bármi lenne.. Arra már válasz sem jött.
Védőnő jár ki hozzájuk, de állítólag mindent rendben talált, de nem tudom arrafelé mennyire néznek félre, ha látnak is erőszakra utaló jeleket.
Amúgy nagyon messze vidéken egy uccsó lepukkant zsáktelepülésen laknak, nehéz oda eljutni, őszintén, nem is töröm magamhogy megnézzem mi van. Talán el is lennék hajtva. Talán én is gyáva vagyok, hogy nem merek szembesülni vele, milyen állapotok uralkodhatnak náluk, de mivel a családom nagy része tipikus vidéki,konfliktudkerülők, fontosabb az hogy mit monmd a szomszéd meg a többi ember, nem állna ki a véleményem mellett senki és félek hogy magamra maradok ezzel és még én lennék a gonosz minenki szemében. Viszont a húgommal sem akarom, hogy tragédia történjen. Ráadásul megmondták mindketten, hogy hagyjuk őket békén, ez az ő életük és ne szóljunk bele, ami jogos, hiszen két felnőtt emberről van szó.
Az a gáz viszont, hogy tényleg ő egyedül felelős az életéért még akkor is ha ezt soha nem tanították meg neki, még akkor is ha szociális értelemben teljesen autista (nem tudom ezt máshogy megfogalmazni de nagyon rossz állapotban van ilyentéren).
Nem mer kiállni maga mellett, nem árulja el milyen terrorban él. Viszont magára lett hagyva, mindenki magára hagyta és elfordította az arcát (beleértve engem is...). És nem tudom mekkora a baj, mert hogy van az tuti.
pl a gyerek jobb szeme teljesen be volt dagadva, le is lett fényképezve. "Megcsípte a darázs",mondta a hgom. Na most ez is vagy igaz, vagy nem.
Közös megoldási kísérletek? áh... diszfunkcionális család... ha volt is akkor az is csak arra lett felhasználva, hogy balhé legyen, ne oldódjon meg a probléma.
Elegem van, meg akarom tenni amit meg lehet és ki akarok lépni a történetből. Csak az a baj hogy ezzel darázsfészket piszkálgatok, megbolygatok kényes témákat, elhallgatásokat, beteges családi viszonyrendszereket piszkálnék meg.
Mit tegyek? Mit tehetek?
Gondoltam arra, hogy mikor legközelebb hazamegyek, elugrom bátyámmal hozzájuk és felmérem mi a helyzet. Figyelmeztessem T-t hogy hagyja abba? Hogy kényszeríthetem rá, hogy ne rabszolgaként kezelje a húgom - vagy legalábbis emberszámba vegye?
Gyermekvédelmiseknek szóljak?
Vagy mentsük ki, de hova? Sajnos életképtelen, 26 évesen sehol nem dolgozott még, nem tudja mi van a világban, nincs szocializálva...
Vagy jelentsem fel T-t? Azt bizonyítani is kéne valamivel, ráadásul ha a húgom nem áll ki akkor annyi, még én kerülök bajba.
Mit tennétek?....
Köszönöm a válaszaitokat!
válasza:Bejelentheted a rendőrségen, vagy a gyámügyön, de ha előtte! nem tudjátok kimenteni a tesódat, mert ha olyan a fazon, kék-zöldre veri miattatok.
Egyébként tipikus bántalmazó-bántalmazott kapcsolat, és amíg a tesód azt mondja, minden okés - ha szrban él is -, semmit nem tehettek, mert nem fog veletek menni.
Eljönni nem fog veletek... tipikus alárendelt, és ostoba, amiért hagyta, hogy idáig fajuljon.
Mellesleg megvan az olyanokról a véleményem, aki inkább hagyja nyomorogni a gyerekét, mert nem mer lelépni. Az, hogy lelki roncs lesz a kicsi is, nem számít...
Tudod, erre mondják, hogy késő bánat. LAzán elnéztétek, hogy a tesódat elviszi valami basáskodó pöts, mert kényelmesebb, mint tenni bármit is. Most meg hiába fogjátok a fejeteket, ezt nagyon elc.sheztétek.
válasza:Szerintem próbálj meg találkozni a hugoddal egy félreeső helyen (egy kávézó,fagyizó) és beszélj vele a dologról...a lehetséges következményekről...és vedd rá arra,hogy ő lépjen elősször az üggyel (ő tegyen feljelentést)...Ha lehetséges menny el hozzájuk és beszélj a GYEREKEKKEL!
Hidd el tőlük rengeteg mindent meg tudhatsz,aztán a vallomásukkal hátha tudsz valamit kezdeni.
válasza:Nagyon sajnalom, en elmennek hozzajuk latogatoba csak par napra.. nem egy kavera. Felmernem a terepet es lenne idod beszelni a hugoddal.. gondolom az az ember dolgozik es nem venne ki szabit miattad :) probalj a hugodhoz kozelebb ferkozni.. hogy erezze hogy neked o a fontos es a gyerekek..
Baratnom is ilyen emberrel elt egyutt.. a testverei fizettek az embernek hogy hagyja beken.. elis tudott jonni tole de par havonta irogat meg neki..
válasza:Hát ez nehéz ügy, de sajnos nem egyedi.
Én valószínűleg azt tenném a helyedben, hogy ahányszor csak lehet, meglátogatnám a húgodat, és próbálnék a bizalmába férkőzni barátságos módon. Eleinte nem beszélnék arról, hogy látom, hogy mit művel vele a pasija, hanem úgy tennék, mintha nem látnám. Bármennyire is nehéz, próbálnék a közelében maradni, akár T-vel is megpróbálnék látszólag jóviszonyt kialakítani. Érezze a húgod, hogy számíthat rád, nem fordulsz el tőle, tartod vele személyesen a kapcsolatot, azaz gyakran látogatod és támogatod őt lelkileg. Hátha így előbb-utóbb jobban megnyílik neked, és jobban belelátsz az életükbe, hogy valójában mennyire komoly a helyzet.
Sajnos máshogy nemigen tudsz segíteni, mert segíteni csak azon lehet, aki hagyja és elfogadja a segítséget, a húgod pedig még nem tart itt.
Kivéve, ha olyan nagyon súlyos dolgot látnék, hogy a gyerekek pl. éheznek, vagy össze vannak verve, akkor nem húznám az időt, hanem mennék a gyermekvédelemhez és a rendőrségre, bár ott is igen kitartónak és határozottnak kell lenni ahhoz, hogy történjen is valami.
válasza:Olyan formában, hogy hivatalos szerveket értesítesz, majd mosod kezeidet, és kiiktatod magad az egészből, biztos, hogy nem tudsz segíteni a húgodon. Igaza van elsőnek, nem lett volna szabad hagyni, hogy idáig fajuljon a helyzet, ebből úgy tudna kijönni a húgod, ha összefogtok, ha kell, hatósági segítséggel kimentitek ebből a kapcsolatból, aztán segítitek, hogy talpra álljon, képes legyen fenntartani magát gyerekestül. Ráadásul folyamatosan fennáll a veszély, hogy a barom férje visszahízelgi magát, a húgodnak hosszú kezelésre és egy biztonságot nyújtó háttérre lenne szüksége, hogy végleg megszabaduljon a bántalmazott-szereptől.
Első körben a NaNe szervezethez fordulnék, nagy tapasztalatuk van ilyen ügyekben, el tudják mondani, hogyan kell ezt kezelni. A gyermekvédelmiseknél lehet bejelentést tenni, kimennek környezettanulmányra, fel lehet venni a kapcsolatot a gyerekorvossal, háziorvossal, védőnővel, az óvodával, ha már odajárnek a gyerekek, nekik mind bejelentési kötelezettségük van, ha gyermekbántalmazás gyanúja merül fel. Rendőrségre akkor érdemes menni, ha van valamilyen bizonyíték, akár bántalmazásra (látlelet pl.), akár személyes szabadság korlátozására, de ezt a húgodnak kéne meglépni.
válasza:Ez egyfajta betegség amikor valakit annyira elnyomtak éveken évtizedeken át, hogy elnyomó nélkül nem képes már élni.
Vagy sose volt képes élni.
Teljes mértékben igazad lehet, hogy elnyomó nélkül életképtelen.
De nagyon fontos tudni, ez az állapot - ha így van - egy pillanatnyi állapot.
Nem azért életképtelen elnyomó nélkül mert fogyatékos hanem azért,mert sose ért idegen akarat nélkül, önálló akarattal.
Ha kiszabadulna valamilyen, nem biztos hogy képes lenne önerőből a saját akaratát "aktivizálni" s ezt is a gyerekek sínylenék meg. Lehet hogy évek alatt létrejönne a saját akarata és kiépítene valamit, de addig a gyerekekkel mi lenne? Valószínűbb, hogy az történne amit már leírtál, keresne egy másik elnyomót s ugyanez a probléma állna fel újra. Tehát felmerül az a kérdés is, hogy mit tennél (tennénk - hisz tőlünk is kérdezed) az után hogy sikerül valahogy kiszabadítani onnan.
Én először keresnék egy normális pszichológust akivel meg lehet ezt beszélni.
Lehet e tennii valamit mit kell tenni?
Van e jogunk hozzá vagy egyenesen erkölcsi kötelességünk?
Egyben biztos vagyok: a sima kiemelés semmit sem segít.
T-vel beszélés szintén nem segít, egy beszéléstől nem fog megváltozni. Mindkettőnek terápia kellene amire viszont már nem lehet őket kényszeríteni.
Ha nagyon elfajulnának dolgok, max a gyermekek kiemelése fog hivatalból megtörténni,
válasza:Külön szobában altatják, stb,
ez kimeríti a gyermekbántalmazás fogalmát.
válasza:A hugod szeret elnyomott lenni, ha mar az anyukatok elnyomasa annyira rossz lett volna neki akkor alapbol taszitotta volna egy olysn ferfi aki ennyire dominans.
Lehet neki ez kell.
Az pedig , hogy masik szobaban altatjam a gyerrket miert lenne bantalmazas? Az a nem normalis amikor evekig a szulokkel alazik a gyerek ha meg van arra a lehetoseg hogy kulon is alhat. Kissebb korban konnyebb megszoktatni vele.
válasza:Meg tudom érteni ezeket a kétségeidet, aggályaidat T. illetővel szemben, ugyanakkor azt kell látni, hogy te egy kicsit hasonló attitűddel viszonyulsz a húgodhoz, amiért ő más, mint amilyen a te nyilvánvaló ideális, mint amilyen te is vagy, Magyarul te is egy döntésképtelen, infantilis embernek tartod, és ekként állsz hozzá, miközben belátod és magad állítod is, hogy a probléma eredeti gyökere az édesanyátok uralkodó, gyermek szerepben megmaradni kényszerítő, manipulatív viselkedése a húgoddal szemben. Valamint megint az a benyomásom annak alapján, amit írsz, hogy bár önmagadat egy mindezeken a problémákon, befolyásokon némiképp, vagy nagyrészt, felül, -illetve kívülállóként definiálod Valószínüleg, és tényszerű, objektív bemutatására törekedsz bizonnyal a dolgoknak (de szinte biztos, hogy legalább magadban is Mindezt így tényszerűnek tartod), ugyanakkor te magad is megfogalmazol -Számomra jogosnak tűnő- kételyeket azt illetően megint csak, hogy anyukátok manipulatív és egyoldalú szerepe mennyire is befolyásolja a dolgok valóságos látását, vagy mennyire sikeresen láttatja a környezetével -beleértve téged is- a saját szemüvegén keresztül a dolgokat.
Tény az, hogy a húgod egy -felnőttként(!) abszolút betegesen elnyomó, egészségtelen anya-lánya kapcsolatból menekült el egy ilyen-olyan kapcsolatba T.-vel. És tény az, hogy ő választotta és ezek szerint választja -ha csak Kevésbé rossz választásként is esetleg- a T.-vel való együttélést. Nyilvánvalóan nem ismerhetjük T.-t, csak a tárgyilagos bemutatás, a te informátoraid információi alapján(...), mindenesetre én a helyedben a húgom érdekében, húgommal és T-vel folytatott, normális, emberi hangulatú és barátságos hangnemű párbeszédre és kapcsolatra törekednék; kihasználva azt a kvázi tiszteletet, amivel irányotokban mégis viseltetik T. Már csak azért is, mert ilyen módon sokkal inkább bizalmas viszonyt építhetnél a húgoddal, ami a segíteni szándékozó embernél nem hátrány, ha megvan a segítsédre szorulóval kapcsolatban; és ilyenformán első kézből juthatnál egyáltalán valós információkhoz is, T viselkedésével kapcsolatban, a húgoddal, meg egyáltalán.
Ám ha segíteni akarsz, mert valóban úgy látszik, hogy szükséges volna, akkor szerintem elöször próbáld meg te magad, nem egy életképtelen és döntésképtelen lénynek tekinteni a húgodat, aki helyett meg kell mondani, hogy ő mit szeretne; hiszen ha jól értem, akkor ilyen kapcsolatokból már akad a környezetében; s ezért tehát nem biztos hogy az ilyenforma hozzáállással való segíteni vágyás a továbbiakban is (sem) teremhet jó gyümölcsöket.
(Mivel nem a vallás rovatban tetted fel a kérdést, és mivel az emberek számottevő része nem gondolja, hogy az azokban tárgyalt dolgoknak tényleg szerepük volna -mint ahogy van- az általunk érzékelt és az általunk nem érzékelt valóságra, így az ilyenforma okok taglalásába ehelyütt nem mennék bele, ha kéred, esetleg; én a helyedben ugyanakkor Mindemellett imádkoznék elsősorban T-ért és a húgomért. Mondhatnám természetesen édesanyádat is, de az a húgod önálló élete és párkapcsolatának egészséggessége szempontjából másodlagos kérdés.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!