Mit tennétek ebben a nyomasztó és elkeseredett helyzetben?

Hát sajnos hosszú lesz, előrebocsátom.

Tényleg nem tudom mit tegyek, igazából csak szeretnék helyesen cselekedni, annyit, amennyi az erőmből kitelik, és annyit csak amennyiben az én felelősségem az ügyben kimerül, mivel a másokét nem fogom átvenni.

Igazából nagyon-nagyon szégyellem ezt az egészet, meghogy írnom kell róla. Én Pesten élek már egy jó ideje és nagyságrendekkel különbözik a felfogásom - külöcnek is tartanak -,a problémákhoz és az élethez való hozzáállásom a család többi tagjától. Sajnálom hogy közöm van az alábbiakhoz, de valamit muszáj tennem, de nem tudom mit. Ebben kérem a segítségeteket.

A húgomról van szó, akinek van egy elnyomó élettársa. Kb 5 éve kerültek össze, azóta elnyomja a húgomat teljesen, a srác kb kisajátítja, kb tárgynak, szülőgépnek tekinti, aki kipottyantja neki a gyerekeket (eddig egy fiút és egy lányt), kb ennyi is a funkciója. Sajnos egy nagyon ostoba emberről van szó (a kislányát szarba sem nézi mert ő "csak" lány, na kb ilyen IQ császár). Külön szobában altatják, stb, ez ellen a húgom nem mer fellépni. Meg úgy más sem nagyon, egyrészt mert "ez az ő magánügyük", másrészt meg erőszakos verbálisan, tetlegesen is, ráadásul erős testakat úgyhogy bárkinek nekimegy. Van egy kattanása.

Néhány évvel ezelőtt kerültek össze, pontosabban húgom hozzá, ő előtte anyámékkal élt, aki úgy rángatta ahogy csak akarta (volt hogy összeverekedtek , amit anyám provokált ki). Nem érezte jól magát láthatóan és azaz érzésem hogy egyik elnyomótól a másikhoz került. Anyám mindenképpen a szomszéd sráchoz akarta a húgomat "adni",már csak azért is hogy ott legyen közel ha összekerül vele, de ez nem így alakult.

Eleve anyám és T.(nevezzük így a sógoromat) gyűlölik egymást, szóval ment mindig a balhé. Mindenképp el akarta választani őket. Igazából akkor borult ki a bili,amikor a húgom bejelentette hogy terhes és hozzáköltözik T-hez. Ekkor gyakorlatilag elzavarta a húgomat a háztól annyira igedbeteg lett amiért a húgomnak más döntése volt mint amit ő szeretett volna, hogy meggondolatlan sértéseket vágott a fejéhez,mint pl. "Többé nem vagy a lányom", meg hogy "Áruló vagy". Beteg tudom, de hat sajnos ezt dobta nekem is a gép.

Előtte egyébként mind anyám, mind T., mind T. anyja azon marakodott - nem tudatosan persze - hogy ki irányíthatja a húgomat.

Ennek az imént említett incidensnek homályosak a

részletei, mivel nem voltam ott,mint ahogy az is, hogy mennyire akarta húgomat akkor rábeszélni hogy elvetesse a gyereket és maradjon inkább a "biztonságot jelentő" szülői házban.

Ezek után szép lassan elfordult anyám tőle, úgy tesz, mintha nem is lenne lánya. Sőt,mintha a probléma sem létezne, inkább szerzett magnak egy "pótgyereket" (egy rokon keresztfia, mindegy is), azzal van jóban, ő jár a szüleimhez segíteni mert közel van, őt pátyolgatja, "szeretgeti". A húgomról szó sem esik.

Apám félre van tolva, neki beleszólása sincs semmibe. Jámbor birka módjára tűr, kesereg, szenved attól hogy nem láthatja a lányát- mivel az incidens után T. letiltotta hogy lássa a húgom a szüleit - , de nem tesz érte semmit, csak kesereg. Se telefonálni, se elmenni nem mer hozzájuk.

"Majd lesz valahogy, bízunk a legjobbakban" mondják....

Van egy olyan érzésem, hogy anyám mesterségesen tartja fenn ezt az állapotot. Azt hozzá kell tenni, hogy gyerekként voltunk felnőttkénmt is kezelve, húgom, öcsém a mai napig gyerekszerepben van. Ahogy látopm a helyzetet, húgom egyik terrorból amásikba csöppent átmenet nélkül, csak most már neki is gyerekei vannak.

Öcsém bezárkózott a szobájába, haza a melóból, más sem érdekli csak a facebook, stratégiai játékok, mega pornónézés. A tudatába nem jut el bármilyen probléma, sűrű falat emelt maga köré. Tőle érdemi hozzászólást semmihez nem lehet várni.

Egyedül a bátyámék azok akikkel normálisan lehet beszélni a dologról, de ők besokalltak az eső nagyobb kavar/balhé után amit anyám meg a csávó anyja produkált, plusz a hazudozásoktól. Így érthető hogy nem is akarnaak hallani az egészről, bár ők is sztem mintha homokba dugnák a fejüket: "biztos nincs ott nagy baj, ha Betti nem panaszkodik"

Hát nem is tudom. Semmi hír nincs róla, állítólag az iratait is szekrénybe zárva tarja, telefonja már rég nincs, T-n keresztül lehet csak őt elérni, már amikor felveszi a telefont mert a számainkat ismeri, Névteleneket meg nem vesz fel. De az van kommunikálva hogy minden rendben, ő a "szóvivő". El sem engedi sehova.

Állítólag volt hogy megverte, meg állítólag terrorizálja, de nem tudom mennyire van ez is felfújva. Mert tudjátok, hazudik anyám is mint a vízfolyás (alapból), és képes amiatt drámát csinálni csak hogy az ő akarata érvényesüljön.

Ha nagy ritkán beszéltem húgommal, érződött hogy valami nem ok. Karácsonykor telefonált legutóbb, üzente hogy "nem akar eljönni karácsonykor" hozzánk, de nagyon nem tűnt hitelesnek (érezhetően szájába adott szavak voltak). Mire megírtuk T-nek, hogy amit csinál az már büntetőjogi kategória, mire anyám meg ő elkezdett üvöltözni egymással a telefonba, és én akkor mindkettőnek elmondtam- szépen, de határozottan - hogy elegem van ebből az egész cirkuszból. Éreztem amúgy a hangján hogy T tőlem és a bátyámtól tart, mert velünk mindig szépen beszél (plusz diplomás vagyok, minisztériumban dolgozok aktatologató/kávéfőzőként kb és ettől ő azt hiszi hogy nagyon befolyásos vagyok, emiatt tart tőlem - na ennyire hülye).

Néhány éve, mikor megtudtam ezeket és még nemvolt olyan szorosan fogva a gyeplő, mondtam hogy havan valami szóljon,bármikor hívjon telefonban, mondtam neki egy "titkos jelszót",amit ha a beszélgetésben kimond a telóban akkor tudom hogy baj van, de azt mondta minden ok,és azóta sem hívott. Küldtem neki SMS-t, egy anyatthon elérhetőségével, ha bármi lenne.. Arra már válasz sem jött.

Védőnő jár ki hozzájuk, de állítólag mindent rendben talált, de nem tudom arrafelé mennyire néznek félre, ha látnak is erőszakra utaló jeleket.

Amúgy nagyon messze vidéken egy uccsó lepukkant zsáktelepülésen laknak, nehéz oda eljutni, őszintén, nem is töröm magamhogy megnézzem mi van. Talán el is lennék hajtva. Talán én is gyáva vagyok, hogy nem merek szembesülni vele, milyen állapotok uralkodhatnak náluk, de mivel a családom nagy része tipikus vidéki,konfliktudkerülők, fontosabb az hogy mit monmd a szomszéd meg a többi ember, nem állna ki a véleményem mellett senki és félek hogy magamra maradok ezzel és még én lennék a gonosz minenki szemében. Viszont a húgommal sem akarom, hogy tragédia történjen. Ráadásul megmondták mindketten, hogy hagyjuk őket békén, ez az ő életük és ne szóljunk bele, ami jogos, hiszen két felnőtt emberről van szó.

Az a gáz viszont, hogy tényleg ő egyedül felelős az életéért még akkor is ha ezt soha nem tanították meg neki, még akkor is ha szociális értelemben teljesen autista (nem tudom ezt máshogy megfogalmazni de nagyon rossz állapotban van ilyentéren).

Nem mer kiállni maga mellett, nem árulja el milyen terrorban él. Viszont magára lett hagyva, mindenki magára hagyta és elfordította az arcát (beleértve engem is...). És nem tudom mekkora a baj, mert hogy van az tuti.

pl a gyerek jobb szeme teljesen be volt dagadva, le is lett fényképezve. "Megcsípte a darázs",mondta a hgom. Na most ez is vagy igaz, vagy nem.

Közös megoldási kísérletek? áh... diszfunkcionális család... ha volt is akkor az is csak arra lett felhasználva, hogy balhé legyen, ne oldódjon meg a probléma.

Elegem van, meg akarom tenni amit meg lehet és ki akarok lépni a történetből. Csak az a baj hogy ezzel darázsfészket piszkálgatok, megbolygatok kényes témákat, elhallgatásokat, beteges családi viszonyrendszereket piszkálnék meg.

Mit tegyek? Mit tehetek?

Gondoltam arra, hogy mikor legközelebb hazamegyek, elugrom bátyámmal hozzájuk és felmérem mi a helyzet. Figyelmeztessem T-t hogy hagyja abba? Hogy kényszeríthetem rá, hogy ne rabszolgaként kezelje a húgom - vagy legalábbis emberszámba vegye?

Gyermekvédelmiseknek szóljak?

Vagy mentsük ki, de hova? Sajnos életképtelen, 26 évesen sehol nem dolgozott még, nem tudja mi van a világban, nincs szocializálva...

Vagy jelentsem fel T-t? Azt bizonyítani is kéne valamivel, ráadásul ha a húgom nem áll ki akkor annyi, még én kerülök bajba.

Mit tennétek?....

Köszönöm a válaszaitokat!