Elkeseredett vagyok nagyon? Kihasznált? Kimutatta foga fehérjét? Vagy csak rám akarja erőltetni a saját akaratát?

Na akkor újra (bár köszi az elsőnek a felnőtté válási tanácsokat)

Szóval:

Összejöttem valakivel.

Elköltöztem itthonról.

Exem folyamatosan engem faggatott, kérdezgetett, hogy vajon megéri-e neki, ha apukám és közte üzleti kapcsolat is lesz. Természetesen támogattam, apuról a legjobbakat mondtam.

Sajnos az exem megbocsájthatatlan dolgot tett, amit egy szülő se nézne el gyerekének párjától (nem megcsalás).

Aggódtam, hogy most mi legyen, hülye voltam, a harmadik ilyen esetnél telt csak be a pohár. Mivel szüleim nem túl módosak, sőt.. így féltem, nehogy nekik ebből problémájuk legyen a szakításomból, így el se mondtam apukámnak, hogy mi volt az igazi oka, ami miatt hazaköltöztem. Azt mondtam neki, hogy kiszeretett belőlem.Pont.

Exem a szakításunk után is mindig idejárt, nagyon jó barátságot kötött apukámmal, de-oda utaztak, együtt villogtak bizonyos helyeken. (előtte csak elvoltak egymással, volt hogy amikor meglátogattuk szüleimet apukám csak egy órával később jött ki a tévé elől, vagy inkább gépezett).

Szóval, a párom még többet nyújt azóta a szüleimnek, ami engem nem zavar, az ő dolguk, sőt úgy gondolom, hogy példás dolog. Azóta exemmel megbeszéltük, hogy ő is én is túljutottunk a csalódásunkon, könnyebb lesz, ha újra beszélünk. Apu ezt se tudja.

Időközben lett egy új kapcsolatom, és mióta tart, apu egyáltalán nem hajlandó nekem illetve nekünk köszönni, mi mindig udvariasan köszöntünk.

A kihasználást úgy értettem, (belátom, tényleg nagy levegő nélkül futottam neki) hogy amint kialakult egy új kapcsolatom látom apun, hogy távolodik tőlem. Úgy érzem, addig voltam jó neki, amíg exemmel voltam, mert így anyagi javakhoz juthatott, vagy amíg nem lett másvalaki az életemben, mert most ezzel biztossá is tettem, hogy soha nem megyek vissza exbarátomhoz.

Elnézést, ha értetlenül fogalmaztam, igyekszem nem teátrálisan fogalmazni, így lehet, hogy nem tűnik akkorának a baj, de igen is rossz érzés, hogy már apukám nem hajlandó rám nézni, köszönni, ha kérdezek, válaszolni...

Biztos vagyok benne, hogy megromlana!

Már elmondani sem szeretném apunak, mert úgy érzem, hogy ha úgy tudja, hogy az exemmel kiszerettünk egymásból, vagy kiszeretett belőlem az exem és ezért lett vége, és apukám ilyen drasztikusan távolodik tőlem, akkor mindegy, hogy tudja-e az igazságot. Ha az exem hazudott is rólam neki... hát fordított esetben én mennék a gyerekemhez a hazugsággal és tisztáznám, mielőtt látványosan "megutálom".