Ti hogyan kezelitek, ha a szülő és gyermek teljesen más eszméket vall, életmódot folytat?

Például az én esetemben:

-Liberális informatikus értelmiségi, aki vállalkozásokban gondolkodik

-Konzervatív, kevésbé tájékozódott, aki alkalmazotti szerepben gondolkodik.

Szóval ahol lehet, ott eltérő nézeteink vannak. Pár példa:

-Fél év randizás után még a heti 1-nél több találkozást a lánnyal sokallja.

-Akkor leszek felnőtt, ha már végleg befejeztem a tanulmányaimat, és folyamatosan napi 8 órát dolgozok egészen nyugdíjamig. (Mikor az én szakmámban van lehetőség szabadúszásra, vállalkozásra, újboli tanulmányokra, vagy akár a fizetések miatt még pár hónap lezserséget is megengedhetek magamnak)

-Ha kicsit politizálni akarok, akkor vele nem lehet, mert csak a köztévében lévő 1 mondatos érveket tudja hangoztatni, így nem lehet érvcserét folytatni, hiszen neki nincsenek igazán. (Míg van olyan jobb oldali ismerősöm, akivel még ha nem is értek egyet, mégis el tudok beszélgetni vele.)

És ez csak pár dolog. Szóval ahol lehet, ott eltér a véleményünk.

Eddig érveléssel próbáltam meggyőzni, hogy van létjogosultsága az én álláspontomnak is, ő nyugodtan élhet az ő elvei szerint is, de az enyémek számomra helyesek, és ez tesz boldoggá. De ez nem igazán vált be, hiszen mindig 30-60 perces viták lesznek belőle, aminek a végére nem is lesz igazán klonklúzió, és csak mindenki feldúlt lesz.

Most azon gondolkozok, hogy megpróbálok csak engedelmeskedni, ráhagyni bizonyos dolgokat, és amik vitát szülnének, azokat inkább eltitkolom. Csak ez eddig nem igazán vállt be, mert sok esetben nem tudom megállni, és azt hiszem, hogy most majd meg tudom győzni.

Meg elég szar is belegondolni, hogy egy kapcsolat, aminek állítólag szoros köteléknek kéne lennie, az ilyen felszínes legyen.

Előre is köszönöm a segítséget.