Szerintetek beszéljek a szüleivel? Vagy folytassa ezt az életmódot?

Van(inkább volt)egy nagyon jó barátom,akit már rég óta ismerek.Rengeteget voltünk együtt,szórakoztunk,hülyéskedtünk.O volt az egyetlen olyan ember,akire azt tudtam mondani,hogy o egy igazi barát.Viszont az utóbbi idoben megkezdodtek a problémák.Más társaságba keveredett.Teljesen más egyéniség lett belole,egyszeruen rá sem lehet ismerni.Már nem is találkozunk egymással.Esetleg véletlenszerűen futunk össze ,de akkor is csak éppen rám pillant,és lehajtott fejekkel int egyet,mintha csak kétszer láttuk volna egymást életünkben.Szivarazik,iszik,olyanokat csinál,ami eddig eszébe se jutott volna.A személyiségéről pedig jobb nem is beszélni,látszik rajta,hogy nagy f*szak hiszi magát,minha nem tudom,mi lenne ő.De az a legszomorúbb,hogy teljesen más ember volt ezelőtt,nem tudom elhinni,hogy ez lett belőle.

Pár napja megfordult a fejemben,hogy mi lenne,ha egy kicsit elbeszélgetnék a szülivel.Ugyanis ők nem tudnak semmiről semmit,ő velük úgy viselkedik,mint régebb,próbálja eltakarni,hogy ő szivarazik.

Nem tudom,hogy szép lenne-e tőlem,ha elmondanám,hogy mi lett a gyerekükből.Eleinte úgy gondoltam,hogy biztos,hogy nem mondok semmit,az ő élete,azt csinál,amit akar,engem annál jobban nem érdekel.De idővel rájöttem,hogy akármennyire is akarom,valahogy ez nem hagy nyugodni,hogy ilyen egyéniség lett belőle.Egyszerűen sajnálom,a szüleit pedig mégjobban.Igazából ezt ők is igazán észrevehetnék,de sokat dolgoznak,ahogy én megfigyeltem,eléggé keveset törődnek a saját gyerekükkel.Ezért is gondoltam azt,hogy elmondom,hogy mi lett a gyerekükkel.Nem tudom,hogy kilőnék-e vele,ha megtenném,vagy helyes dolog lenne.Természetesen megkérném a szülőket,hogy nehogy elmondják,hogy én mondtam el az egészet,de akkor is.Nem tudom,hogy helyes lenne-e?Ezért is kérném a ti segítségeteket/véleményeteket.Ti mit tennétek a helyemben?

Előre is köszönöm! :)