Ti hogyan kezelitek, ha a szülő és gyermek teljesen más eszméket vall, életmódot folytat?

Az összes alkalmazott irigykedik azokra,akik nem állnak be a rabszolgasorba.

Ezeknek általában csak a konzervatív "értékek" maradnak.

Nem kell velük foglalkozni.

Van,aki követi a nyájat,mások többre vágynak.Vagy nem akarnak úgy élni,mint a többség.

Én mindig is az olyan emberekre néztem fel,akik úgymond elérték azt,hogy nincsenek kiszolgáltatva senkinek,a maguk ura.

Akinek meg ez nem jött össze,az mindig irigy lesz.

“Kicsit nagyképűnek tűnsz ezzel az értelmiségi dumával”

Persze, mert az ember véletlenül sem írhat magáról pozitívat.

Na ne nevettess, bírjuk már ki.

Ő így látja magát, talán van alapja, talán kevésbé, de abszolut objektív értékítéletet ne várjunk már el egy embertől, aki önmagáról nyilatkozik, megsúgom, lehetetlen.

Az meg különösen szánnivaló, hogy egy másik emberben zavar, ha pozitívat mer írni önmagáról.

Persze ha leszólná magát, máris nem fájna senkinek.

Kérdező!,

Sajnos ez egy “ilyen” kapcsolat.

Megértem, hogy bosszant a helyzet, de én azt javaslom amennyire lehet kezeld lazán a dolgot és hagyd rá.

Tudom ez nem minden esetben elkerülhetetlen, de próbáld meg őt olyannak elfogadni amilyen, nem fogod tudni már megváltoztatni.

Meg kell tanulnod helyén kezelni a dolgait, nem valami abszolut igazságként, hanem az ő igazságaként, amit nem feltétlenül kell megváltoztatni.

Nem mondom, hogy hajts fejet minden témában, néha megpróbálhatod megvédeni az igazad, vagy elmagyarázni valamit, de tudnod kell megválogatni, hogy mibe érdemes belemenni, és mibe nem.

Hiába nincs “igaza”, egyoldalúan neked sem lesz.

Még akkor sem ha nyílvánvalóan reálisabban látod az életet, egy bizonyos rendszerben az ő igazsága is igazság.

Lásd a kapcsolatotokat annak ami, és ne gondolkozz ilyenekben, hogy milyennek kéne lennie.

Mert ez csak keserűséget és konfliktust szül.

Hibás megközelítés, hogy valmilyennek lennie kéne, olyan amilyen.

Ettől függetlenül törekedhetsz dolgokra, csak ne ess túlzásba, és ne távolodj el a realitásoktól.

Mit mondjak még?

Ilyenkor azon is érdemes elgondolkozni, hogy tulajdonképp mi áll a vitáitok hátterében?

Miért akarjátok adott esetben, hogy ennyire igazatok legyen?

Nyílván ez az oka annak, hogy ilyenkor ennyire eldurvulnak ezek a szituk.

Nem lehet, hogy anyukád kicsit azt érzi, hogy kicsit lenézed, és a véleménye bizonyításán keresztül szeretné azt érezni, hogy ő is valaki?

Ugyanez nem lehet rád is igaz fordítva?

Nem lehet, hogy ez kölcsönösen igaz?

Értem, hogy két külön világ, de mégis csak van valami oka, hogy ennyire a saját igazatok érvényesülését szeretnétek.

Teszem hozzá, fogalmam sincs mi a valóság, csak megosztottam veled a gondolataim.

Sok sikert, és szerintem kezeld lazábban, akkor is ha okkal bosszant.

Úgy működhet, ha nem hajszolod az "igazadat".

Ha végre felnősz, ami azt is jelenti, hogy nem akarsz folyton megmérkőzni a szüleiddel.

Ha jól értem, csak hétvégéken mégy haza, akkor

1. miért kell egyáltalán közölni - ez magánügyed, hogy milyen gyakran találkozol a barátnöddel

2. miért politizálni akarsz anyáddal - beszélhetnél vele más témákról

3. miért vitatkozol a munkabeosztásodról - föleg, hoyg ha jó értem, még tanulsz

Érzésem szerint egyelöre még nem viselkedsz felnöttként, hanem provokálod, hogy bebizonyítsd, te már "nagy" vagy és te "jobban tudsz" mindent.

Egy családi kötelék nem önmagától lesz szoros, hanem attól, hogy mindkét fél erre törekszik és ebbe résezdröl beletartozik, hogy nem kezdesz olyan témákat folyamatosan, amiröl tudod, hogy csak nézeteltérés lesz belöle.

Egy felnött, idösebb embert meg a nézeteit megváltzottani nem tudod, ezért nem is érdemes belemenni az ilyen jellegö vitákba.

Emellett azon is elgondokodhatnál, hogy nem mindig neked van igazad, márcsak azért is, mert egyelöre még csak "elvileg" vannak tapasztalataid, meg szép elképzeléseid, anyád ellenben azért csak felnevelt téged meg a testvéredet is, szóval valamennyire csak képes valamennyire megélni a te okosságaid nélkül is.

Nem tudom mit lehetne tenni, nálunk is ez volt a helyzet.

Beszűkült, frusztrált emberek akik el sem tudják képzelni rabszolgasors nélkül az életüket. Nem is kell öregnek lenni, a fiatal korosztály is tele ilyenekkel.

Vannak akik csak úgy tudnak dolgozni, hogy valaki megmondja mit csináljanak.

Buták, kicsinyesek és rettenetes irigyek.

Ne politizálj, ne ütköztess ellenkező véleményt velük, keress semleges témákat.

Ha nem megy kerüld az ilyet, mert kinek hiányzik a feszültség, még akkor is, ha az anyám? Én is ezt teszem. Sokkal jobb mindenkinek.

De minek érvelgetsz, minek akarod "meggyőzni"? Felesleges, hagyd békén, ő másik világban nőtt fel, neki AZ a mérvadó.

Egyszer! elmagyarázod, ha nem értik meg, akkor pont, nem kell tovább is a témán lovagolni és feleslegesen szítani a vitákat.

Nekem is ilyen a családom, a nő munka után is főzzön-mossontakarítson, szolgálja ki az urát, mi az, hogy én nem így teszek.

EGYSZER mondtam el nekik, hogy a páromnak és nekem megfelel, ahogyan élünk.

Jótt a "jó, de a nő..." - itt felálltam és hazamentem. Nem kell a magad igazát bizonygatni olyanoknak, akiknek más az értékrendjük mert abból állandó viták lesznek.

Politizálás meg komolyan? Értelmes, egyetemet végzett emberek is habzó szájjal, asztalt verve hangoztatják a párjuk által jónak vélt bromságokat nulla érveket felhozva, akkor mit vársz?

És lepontozhatsz, nem érdekel, de nem kell a saját igazadat bizonygatni, meg "megmutatni" és megmondóembert játszani, mert nem attól leszel felnőtt.

Más: amíg nem dolgoztál a szakmádban, ne jelents ki olyat, hogy szabadúszás (baromi nehéz és simán belefuthatsz csalásba), meg pár hónapig nem dolgozol, meg "nagy fizetések".

A párom mérnkinfrmatikus fejlesztőként több éves szakmai tapasztalattal is csak 250-et keresett meg egy nagymenő cégnél.

Ne hidd, hogy rögtön 500-as fizetéssel fogsz kezdeni, mert nagyon nem.

Helyre áll majd a kapcsolatotok - aminek a lényege a szülő-gyermek szeretet - és nem pártviszály és gazdasági mechanizmusok. Anyukád abban szocializálódott: az állambácsi mindent megold (helyettem), nekem csak dolgozni kell. Nem tanult jogot, gazdasági megoldásokat nem elemezgetett - ezért ő FÉLT!!! Nem érti a tanulmányaidat sem, a tudásodat sem, a lehetőségeidet sem! Fél, mert nem ismeri azokat, amelyeket te már tanultál és látsz is, hogy működik. Nagyon nem arról van szó, hogy az 50 évesek "rabszolgák" és azt tartják jónak.

Jön Anyák napja, gondold át a fentieket, és a szép Weöres Sándor verset.

[link]

A kamaszkor tőled

elkuszált,

szemem a szemedbe

nem talált.

Így tűnődtem: «Mért szült,

mért szeret,

ha örökre élni

nem lehet?

Énmiattam annyi mindent

öl, temet!

mért nem tett a hóba inkább

engemet!»

A kamaszkor tőled

elkuszált,

férfi-szívem ujra

rád-talált,

férfi-szívem a szivedre

rátalált,

megköszön most percet, évet

és halált.

Álmom karjaidba

visszatér,

álmom karjaidba

visszatér...